Joseph Priestley
(1733-1804)

Gondolatok a flogisztonelméletrõl és a víz bomlásáról

Philadelphia, Thomas Dobson nyomdája, 1796

(Forrás: Carmen Giunta tudománytörténeti gyûjteménye)


Berthollet, De la Place, Monge, Morveau, Fourcroy és Hassenfratz uraknak,
Kirwan úr életben maradt válaszadóinak
 

Uraim!

A flogisztonelmélet védelmében fogant rövid írásomat bátorkodom Önöknek mint az antiflogisztonelmélet legtekintélyesebb híveinek ajánlani. Mindezzel fel szeretném hívni az Önök figyelmét még egyszer a tárgyra, és lekötelezne, ha válaszolnának ellenvetéseimre. Remélem, nem vagyok híján a kellõ tiszteletnek olyan kiváló emberek véleményét illetõen, mint Önök és az Önök francia barátai, s azon sokak, akik Angliában és bárhol, ahol kémiával foglalkoznak, elfogadták az Önök hipotézisét. Mégis egyet fognak érteni velem abban, hogy senkinek sem kellene feladnia a meggyõzõdését egyetlen még oly nagyra becsült tekintély kedvéért sem. Saját rendszerünk sohasem fejlõdne különben.

Minthogy Önök, meg vagyok róla gyõzõdve, nem engedik, hogy uralkodásuk a Robespierre-éhez hasonlítson, bár kevesen maradtunk elégedetlenek, reméljük, hogy a meggyõzés erejével nyernek meg és nem a hatalom erejével hallgattatnak el bennünket. S noha mindannyian készek vagyunk az önáltatásra, reméljük, ugyanannyira hajlunk arra, hogy az elõbbi hasson ránk, mint amennyire hajthatatlanok vagyunk az utóbbival szemben. Ha engem is ugyanannyira megnyernek a válaszukkal, mint Kirwan urat, az Önök hatalma általános elismerést nyer, s nem lesz Vendée az Önök uralkodása alatt.

Bármennyire különbözünk is ebben a tekintetben, mindannyian egyetértünk az igazság érvényesülése iránti vágyunkban, nemkülönben a béke akarásában, mely egyaránt érdeke a tudománynak és az emberiségnek. Emiatt kívánok õszintén sikereket a francia csapatoknak, annak az országnak, amely volt szíves befogadni engem, amikor szülõhazám üldözött és kiutasított. Ezért nagy megelégedéssel maradok 


az Önök polgártársa,
Joseph Priestley
Northumberland Amerikában,
1796. június 15.

Gondolatok a flogisztonelméletrõl és a víz bomlásáról

Aligha volt a tudományban olyan nagy, olyan hirtelen és olyan általános forradalom, mint a szokásosan új kémiai rendszernek vagy antiflogisztoniánus rendszernek nevezett elmélet gyõzelme Stahl emlélete fölött, melyet egykor minden idõk legnagyobb tudományos felfedezésének tartottak. Ma is hallom, amint Peter Woulfe úr, akinek kémiai tudásához nem fér kétség, kijelenti, hogy ezután alig nevezhetünk bármit is felfedezésnek. Bár voltak, akik alkalmanként kétségeiket fejezték ki a flogiszton fogalmát illetõen, semmi olyan nem merült fel, amely megalapozhatott volna egy másik rendszert Lavoisier úr és barátainak munkája elõtt, akikrõl az új rendszert gyakran a franciák rendszerének nevezik.

Alig közölték az új rendszert Franciaországban, a vezetõ angol tudósok és kémikusok, a két ország között régóta fennálló rivalizálás dacára, sietve elfogadták. Az edinburgh-i Dr. Black és ahogy hallom az összes skót kijelentette, hogy áttért, sõt ugyanezt cselekedte Kirwan úr is, aki korábban igen hosszú értekezésben támadta a rendszert. Úgy tudom, az angol recenzensek általánosan az új elmélet mellé álltak. Amerikában szintén mást se hallok. Azt hiszem, ennek a kontinensnek az összes iskolájában ezt tanítják, a régi rendszert teljesen túlhaladottnak tekintik. És most, amikor Dr. Crawford halott, alig ismerek valakit, a birminghami Hold Társaságba tartozó barátaimon kívül, aki a flogisztonelmélethez ragaszkodna; de hogy mi a helyzet velük, a tudományos és polgári forradalmaknak ebben a korszakában meg nem mondhatom ilyen messzirõl.

Kétségtelen, hogy minden elméletet az idõ s természetesen a vizsgálat és a diszkusszió lehetõsége szilárdít meg. De ez az új elmélet nemcsak alapjaiban erõsödött, hanem több mint tíz éve állandóan és egyenletesen növeli tekintélyét, s mivel oly sok személy, a legjobb szakértõk lankadatlan figyelme kíséri, ez az idõtartam nem jelentéktelen. Az utóbbi húsz-harminc évben minden év fontosabb volt a tudomány és különösen a kémia számára, mint bármelyik tíz év az elõzõ évszázadban. Az új elméletet olyan szilárdnak tekintették, hogy új nómenklatúrát építettek rá, s ma már szinte általánosan használják. Tehát akár elfogadjuk az új rendszert, akár nem, meg kell tanulnunk az új nyelvet, ha a legértékesebb új dolgozatok némelyikét meg akarjuk érteni.

A dolgok ilyetén állásánál a régi rendszer híve kevéssé számíthat türelmes hallgatóságra. De nem látván elég okot véleményem megváltoztatására, és tudván, hogy a szabad diszkusszió mindig az igazság ügyének kedvez, még egyszer a tudós világhoz folyamodnék, bár materiálisan semmi újjal nem állhatok elõ. Azt kell hinnem ugyanis, hogy nem figyelték vagy nem értették jól meg, amit több dolgozatomban is kifejtettem. Ezért csak a számomra legfontosabbnak tûnõ aspektust igyekszem kiemelni, minden fölösleges, lényegtelen dolgot elhagyok, s így talán a tények vagy az érvelés révén többet érek el, mint korábban.

Aki tudományos munkásságomat ismeri, nem állíthatja, hogy szorosan kötõdnék valamely hipotézishez, hiszen gyakran változtattam meg véleményemet. Nem egyszer kijelentettem, hogy hajlok az új elmélet felé, elsõsorban a víz bomlásának fontos kérdésében, s kísérleteim hatodik kötetének megjelentetésekor emellett foglaltam állást. Bár tovább gondolkozván a témán visszatértem ahhoz az iskolához, amelyben nevelkedtem, ha ebben a tekintetben beszélhetünk egyáltalán arról, hogy nevelkedtem valamilyen iskolában. De attól függetlenül, hogy az új elmélet jól megalapozottnak tûnik-e vagy sem, mindig fontosnak tartják majd a kémiában a megjelenését övezõ nagy figyelem miatt és annak a sok új kisérletnek a folytán, amelyet híres patrónusai és csodálói jóvoltából végeztek el.

...


Vissza http://www.kfki.hu/chemonet/