Ebben az értekezésben mindössze az volt a célom, hogy az égés elméletét, amelyet 1777-ben publikáltam, továbbfejlesszem, és megmutassam, hogy a Stahl-féle flogiszton imaginárius dolog, amelynek létét helytelenül tételezték fel a fémekben, a kénben, a foszforban és az összes éghetõ testben, s hogy az égés és a kalcinálás [oxidálás] összes  jelensége flogiszton nélkül sokkal egyszerûbben és könnyebben magyarázható, mint flogisztonnal. Nem számítok rá, hogy elképzeléseimet azonnal elfogadják; az emberi természet egyféle nézõpont felé hajlik, és akik pályájuk egy részében adott nézõpontból vizsgálták a természetet, nehezen térnek át másikra: idõbe telik tehát, hogy itt közölt gondolataimat megerõsítsék vagy cáfolják. Közben nagy megelégedéssel tapasztalom, hogy azok a fiatalemberek, akik elõítélet nélkül fognak a tudomány tanulmányozásához, a geométerek és a természettudósok, akik friss szemmel tekintenek a kémiai igazságokra, nem hisznek többé a flogisztonban – abban az értelemben, amelyben Stahl vezette be –, és minden dogmát olyan állványzatnak tekintenek, amely sokkal inkább gátolja, semmint segíti a kémia tudományának építését..