Ha ezt az új sót, amely a kénsavból és az alkálisóból képzõdött a fentiek szerint, amikor a flogiszton felhasználódott, faszénnel kezeljük, negyedóra alatt ismét elõtûnik az eredeti kénmáj, s ez az átváltoztatás akár százszor is megismételhetõ. [...]

Csakugyan, számos egyéb kísérlettel is be tudom mutatni, hogy a zsíros anyagokból és a faszénbõl hogyan kerül át a flogiszton egyszerre magukba a fémekbe, s hogyan regenerálja õket a kalxból [oxidból] eredeti, olvasztható, kovácsolható és amalgamálható állapotukba.

Nos, a kén princípiumnak elôször a tulajdonságait kell figyelembe vennünk, az alábbiak szerint:

1. viselkedése a tûzzel szemben,
2. színei,
3. bensõséges összekeverése más fémes anyagokkal,
4. viselkedése vízzel és nedvességgel szemben,
5. nagyszerû, csodálatos bonyolultsága,
6. száraz vagy folyékony állapotban felvett alakja,
7. hol található, hol fordul elõ?

A fenti körülményeknek és szándékoknak megfelelve, immár megalapozottan állíthatom, hogy:

Tûzzel szemben a kén nemcsak akként viselkedik, hogy alkalmas annak továbbvitelére, hanem egy és ugyanaz vele, igen, mintha csak erre lett volna megalkotva.

Világosabban kifejezve, a kén maga a tûz teste, az alapvetõ tûzanyag, a tüzes mozgás igazi alapja valamennyi éghetõ anyagban.

Ámbár máshol, mint a vegyületekben a tûz maga egyáltalán nem fordul elõ, hanem láthatatlan részekre szóródva és illanva, vagy legalábbis végtelen finoman elosztott láthatatlan tûz formájában, nevezetesen hôként lelhetjük meg.

Másfelõl nagyon fontos megjegyeznünk, hogy ez a tûzanyag, önmagában s önmagától, más anyagok, különösen levegõ és víz távollétében nem található meg egységes és aktív formában, folyadékként vagy hígított állapotban. De ha egyszer a tûz terjedése által, friss levegõ hozzáadásával felhígult és elillant, ekkor ilyen körülmények között felismerhetelenül finoman oszlik el, s mérhetetlenül felhígul, úgyhogy ettõl kezdve semminõ emberi tudomány vagy mûvészet nem tudja többé szûk határok közé terelni, különösképp, ha a dolog gyorsan s nagy mennyiségû anyaggal ment végbe.

De hogy mily elképesztõen finommá és híggá válik az anyag a tûz hatására, azt a tapasztalat mutatja meg széles teret hagyva a gondolkodás számára, mely gyönyörködtet minket.

Mindezen különbözõ körülményekbõl következõleg nevet kellene adni ennek az elsõ, egyedüli, alapvetõ éghetõ princípiumnak. De mivel mindezideig ezen anyagot önmagában, más vegyületekkel vagy egyéb anyagokkal való egyesült formáján kívül nem lehetett feltalálni, s így nem volt alap arra, hogy tulajdonságain alapuló nevet adjunk neki, úgy éreztem, leghelyesebb, ha azon általános megnyilvánulásáról kapja nevét, mely legközönségesebben mutatkozik minden vegyületében. Ezért azután a görög flogiszton nevet választottam, amelynek jelentése „éghetõ” (németül: Brennlich). [...]

A hetedik és utolsó megfontolás az volt, hogy hol fordul elõ, hol található a kérdéses anyag. E kérdésre a fentebb tárgyaltak alapján részben könnyen válaszolhatunk, figyelembevéve azon megfontolást is, hogy minden testtel bíró anyagban van több-kevesebb ebbõl a matériából valamennyi úgynevezett „királyságban”, vagyis a növények, az állatok és az ásványok birodalmában. Az elsõ két királyságba tartozó testek nagy mennyiséget tartalmaznak e princípiumból, s valamennyi részecskéjük bensõségesen át van itatva és vegyítve van vele (kivéve a víztartalmú részeket, de még ezek sem teljesen mentesek tõle, míg a testben vannak), ezért fõként a fenti két királyság zsíros anyagaiban található.

Az ásványok közül csak a vízben, a közönséges sóban [NaCl], a tiszta kénsavas sókban, a világos homokban és a kövekben nem találhatunk, vagy csak igen keveset ezen anyagból. Másfelõl azonban a szén és a bitumen tele van vele; a kén, nem súlya szerint, de legkisebb részeinek száma szerint teljesen át van itatva vele. Nem kevesebb található belõle valamennyi éghetõ, nem teljes s úgynevezett „éretlen” anyagban.

1. A kémia annak tudománya, hogyan válasszuk szét a kevert, az összetett, az aggregált testeket princípiumaikra, s hogyan építsünk fel ilyen testeket ezekbõl a princípiumokból.

2. Így e tudomány alanyai a kevert, összetett és aggregált testek, melyek szétválaszthatók és kombinálhatók; a szétválasztás és kombináció, más szóval a rombolás és létrehozás pedig e tudomány tárgya.

3. Eszközei általánosságban lehetnek távolbahatók vagy közvetlenek; ezek lehetnek instrumentumok vagy maguk a mûveletek.

4. Végcélja lehet filozófiai vagy elméleti; avagy orvosi, mechanikai, gazdasági vagy gyakorlati.

5. Hatóoka maga a kémikus. [...]

1. Mivel a kevert, összetett és aggregált testek definíciónk szerint a kémia tárgyai, szükséges, hogy kémiai szerkezetükkel foglalkozzunk.

2. Valamennyi természetes test vagy egyszerû, vagy összetett: az egyszerû testek nem tartalmaznak fizikai részeket, de az összetettek igen. Az egyszerûek a princípiumok, más szóval a keverékek legelsõ hatótényezõi; az összetettek pedig, a keverés mikéntje szerint lehetnek kevertek, össztettek, vagy aggregáltak, ha csak princípiumokat tartalmaznak. Akkor összetettek, ha kevert anyagok állnak össze bármely meghatározható egyszerû dologgá; és aggregáltak, ha több ilyen dolog bármilyen egyéb anyagdarabot alkot, akármi legyen is az.

3. Egy princípium a priori akként definiálható mint a kevert anyagok elõször létezõ építõeleme; a posteriori pedig mint a kevert anyagok végsõ szétválasztásának eredménye.

4. Mindkét fenti definíció egzakt, ha feltételezzük a tiszta természetes elválasztást: azonban, mivel ez napjainkban kémiailag nem könnyen elérhetõ, vagyis aligha lehet megtenni a mesterség segélyével, ma még különbség van egy kevert test fizikai és kémiai princípiumai között.

5. A keverékek fizikai princípiumokból állnak, pontos mibenlétük azonban még nincs megállapítva; a négy peripatetikus elem [tûz, víz, föld, levegô] – ma szokásos értelmezése szerint – nem érdemli meg ezt az elnevezést. Kémiai princípiumoknak pedig általában azokat nevezik, amelyekre az összes test lebontható az eddig megismert kémiai eljárásokkal.

6. E kémiai princípiumok a Só, a Kén és a Higany (az analógia az ásványok világából származik); vagy mondhatjuk ôket Sónak, Olajnak és Spiritusznak is; Dr. Willis ehhez még a Flegmát és a Földet is hozzáteszi, azonban pontatlanul, mivel a Spiritusz a Flegmát is magában foglalja [l. Alkémiai szakkifejezések magyarázata]; az éghetõ alkoholokat nem érthetjük ide, mivel ezek Vízbõl, Olajból és Sóból állnak, miként azt késõbb látni fogjuk.

7. De mivel a négy peripatetikus elem, akárhogyan is értsük, nem lehet ott a maga sajátos formájában valamennyi tárgyban, s minthogy hasonló módon a kémiai princípiumok sem lehetnek ekként jelen, mindeddig senki sem tudhatta megmutatni, hogy ezek a princípiumok azonosak valamennyi testben. Ha azonban csak általános sajátságaikat vesszük figyelembe, ekként valóban jelen lehetnek az összetett testekben.

8. Azért említettük fentebb az összetett testeket, mivel a princípiumok körül felmerülõ valamennyi homály és vita annak köszönhetõ, hogy mellõzik a valóságos különbségtételt a eredeti és a másodlagos keverékek között, avagy a princípiumokat tartalmazó keverékek és a keverékekbõl felépülõ összetett testek között. Míg e kettõt összekeverjük, s feltételezzük, hogy szétválaszthatók egy, a Természetével ellenkezõ irányú mûvelettel, a növények, állatok, és ásványok szétválasztásakor azok közönséges kémiai princípiumait nyerjük, melyek valójában mesterséges keverékeknek bizonyulnak; amikor azonban összetett testeket választunk szét a legkisebb kombinációt is elkerülve, princípiumaik természetes keveréknek mutatkoznak.

9. A keverékek és az összetett anyagok helyes megkülönböztetésével, anélkül, hogy közvetlenül kifejeznénk ez utóbbiak elsõ princípiumait, könnyen úrrá lehetünk a fenti problémán. Helmont és Becher meg is kísérelték ezt; az elõbbi csak a Vizet tételezi fel, mint valamennyi dolog egyetlen anyagi természetû princípiumát; az utóbbi szerzõ pedig a Vizet és a Földet, de amazt három különbözõ fajtára osztja fel.

*A mûvek teljes címe:

Zymotechnia fundamentalis, seu Fermentationis theoria generalis, Qua Nobilissimae hujus Artis, et Partis Chymiae, utilissimae atq; subtilissimae, Causae et effectus in genere, Ex ipsis Mechanico-Physicis principiis, summo studio eruuntur, Simulque Experimentum Novum Sulphur verum arte producendi, Et alia utilia Experimenta atque observata, inseruntur, 1697 (Halle)

Zufällige Gedancken und nützliche Bedencken über den Streit von dem sogenannten Sulphure, und zwar sowohl dem gemeinen verbrennlichen oder flüchtigen als unverbrennlichen oder fixen, Halle, 1718

Fundamenta Chymiae Dogmaticae et experimentalis, et quidem tum communioris physicae mechanicae pharmaceuticae ac medicae tum sublimioris sic dictae hermeticae atque alchymicae. Olim in privatos Auditorum usus posita, jam vero Indultu Autoris publicae luci exposita..., Nürnberg, 1723