Archeus mindent vízbôl készít, ami a földben nô, gondolta Nicolaus Cusanus bíboros (1410–1464), és Van Helmont (1577–1644) kísérlettel próbálta bizonyítani az elképzelést. Fiatal fûzfát ültetett, miután a facsemete földjét lemérte. Öt évig csak vízzel táplálta a növényt; a földet gondosan óvta a hulló levelektôl. A fa súlya megnôtt, ám a földé változatlan maradt. Mi másból lenne a fa, ha nem a vízbôl, amelyet az életfolyamatok alakítottak át?
Vízbôl lesz a fa szilárd anyaga és a kitapinthatatlan pára, de a víz felvehet egy újabb alakot is, amelyet Van Helmont "gáz"-nak nevezett el. Akár a káoszból származtatta a szót, amelyet Paracelsus is említett néha, akár a szellembôl (Geist), az anyag egyik állapotát jelölte vele.
E. Farber: The Evolution of Chemistry, The Ronald Press Company,
New York, 1952