Heller Ágnes eszmefuttatásának az emberi hiszékenységrôl [1] különös aktualitást ad az a tény, hogy éppen 50 éve, 1947. június 14-én zuhant le és pusztult el állítólag az Új Mexikó állambeli Roswell közelében egy idegen ûrhajó, fedélzetén "kis zöld emberekkel". Az elmúlt öt évtized alatt minden racionális magyarázat és bizonyíték ellenére fennmaradt az a hiedelem, miszerint az Egyesült Államok kormánya - nyilvánvalóan az érintett tudósok cinkosságával - elhallgatta az eseményt az állampolgárok elôtt, és ennek a "konspirációnak" azóta sem sikerült megnyugtatóan a végére járni [2].

1997. június 24-én a Pentagon sajtókonferenciáján számos videofelvételt és egy 231 oldalas részletes jelentést hozott nyilvánosságra, amely több évtizedes vizsgálat eredményeképpen minden ésszerû kétséget eloszlatva cáfolja az UFO-baleset létezését és ezzel a maga részérôl lezárja az ügyet. Nem így az ufológusok, akik továbbra sem nyugszanak, sôt a nevezetes évfordulóról rendezvényeken és konferenciákon emlékeztek meg, többek között hazánkban is!

A legnagyobb szabású ünnepségnek éppen Roswell városa adott otthont július 1-6. között, amelynek programjában UFO filmfesztivál és UFO kiállítás is szerepelt. Az eseményen számos híresség is megjelent, köztük Erich von Däniken, továbbá "szakértô ufológusok", sci-fi szerzôk, filmproducerek, pszichiáterek, sôt még egy, az UFO-k által elrabolt(!) személy, egy bizonyos John Hunter Gray is! A rendezvény fénypontja július 6-án délután 1 órakor egy idôkapszula elhelyezése volt a város Brainerd Plaza nevû fôterén! Csak rosszindulatú emberekben kelthet némi rossz érzést az a körülmény, hogy a nagy ünnepség szponzora többek között Roswell város Kereskedelmi Kamarája (Chamber of Commerce) volt! (Ebben az esetben a hiszékenység az (amerikai) kormánnyal szembeni gyanakvásból, tudatlanságból, és nem utolsó sorban a hiszékeny tömegeket manipulálók pénzvágyából táplálkozik, amely vonatkozásokat Heller Ágnes elmélkedései sajnos nem érintették.)

Az áltudományok napjainkban tapasztalt térhódítása - amelynek Heller Ágnes nem tulajdonít különösebb jelentôséget - sajnálatos módon konstruktív interferenciában van egyes posztmodern szellemi áramlatok képviselôi részérôl megnyilvánuló militáns tudományellenességgel [3]. Nem véletlen tehát, hogy sokan a tudomány legitimációs válságáról, "posztakadémikus tudományról" beszélnek a (természet)tudomány szédületesen gyors fejlôdése és látványos eredményei ellenére, valamint megkérdôjelezik a tudomány objektivitását is [4].

A tudomány helyzetét Feyerabend, a tudományfilozófia fenegyereke, a tudományellenesség zászlóvivôje a következôképpen jellemezte "Milyen lesz a tudományfilozófia 2001-ben?" c. még 1974-ben megjelent cikkében [5]: "Bár ritkán beszélünk róla, a demokrácia egyik legfontosabb feladata mégis az, hogy megvédje tagjait minden ideológiával szemben, amely jelen van benne. Az ideológiákat megfelelô távolságból kell szemlélni; egyiket sem kell túl komolyan venni. Legjobb, ha tündérmesének tekintjük ôket, amelyek sok érdekes dologról regélnek, de esetenként nagyokat tévednek, sôt megátalkodottan hazudnak is. S amikor egy meghatározott nézôpont szerint cselekszünk, még akkor is ajánlatos ahhoz az álruhás ügynökhöz hasonlóan eljárni, aki csak saját céljai érdekében, s nem belsô meggyôzôdésbôl fogadja el az idegen ország hiedelmeit és követi hajszálpontosan arnak elôírásait. Ez egyformán vonatkozik minden hiedelemre: a keresztény Isten létébe vetett hitre éppúgy, mint az emberek egyenlôségébe vetett hitre vagy a tudományra."

Feyerabend a következôkkel indokolja támadásait, amelynek némely kitételei összecsengenek Heller Ágnes egyes megállapításaival: "A modern tudományt azért támadom, mert gátolja a gondolat szabadságát. Ha ezt azzal indokolja, hogy már megtalálta az Igazságot és most követi, akkor azt mondom: vannak jobb dolgok is, mint elôbb megtalálni egy ilyen szörnyeteget, és azután követni. Egyetértek azzal, hogy a tudomány is produkált néhány rendkívüli tehetséget és néhány rendkívüli eredményt. A tudománynak is vannak olyan részei, melyek fantáziadúsak, mint a tündérmesék és szabadok, mint a költôi álmok. De ezek a kivételek. A tudomány zöme merev intézménnyé vált, amely helytelenít minden elhajlást és a status quo fenntartására törekszik."

Feyerabend nem érhette meg a nagy szenzációt keltett Sokal-tréfát, az sem ismert, vajon volt-e kapcsolata a tréfa kapcsán köznevetség tárgyává vált Stanley Aronowitz marxista szociológussal és tudománytörténésszel [4], mindenesetre nem kíméli a társadalomtudományt sem: "Még soha nem árasztotta el ennyi talpnyaló és inkompetens ember a tudományfilozófiát. Kuhn még azokat is felbátorítja, hogy magabiztos kijelentéseket tegyenek a tudományos módszerrôl, akiknek még arról sincs fogalmuk, miért esik le a kô a földre."

Heller Ágnes sem ismeri el a (természet)tudományos módszerességen és a racionalitáson alapuló eredmények kitüntetettségét: "…ha valaki kézrátétellel vagy talpmasszázzsal gyógyít, és de facto sokan gyógyultak meg attól, amit csinált, tehát nem irracionális a gyógyulást keresônek hozzá fordulni, akkor ez az asszony valamit tud. Nagymamánk tanított bennünket arra, hogy Mátyás megtöri a jeget, ha nem talál, akkor csinál, s valóban évtizedek, vagy talán évszázadok tapasztalatatára támaszkodva joggal látunk itt korrelációt. Nem vagyunk irracionálisak ha Mátyás-napkor megnézzük, hogy befagytak-e a pocsolyák, és ha igen, örülünk, mert akkor valószínûleg korai tavaszunk lesz. Húsz évvel ezelôtt a meteorológiai intézet elôrejelzése még bizonytalanabb volt, mint a nagymama tapasztalata."

Feyerabend véleménye figyelemreméltóan hasonló: "A helyzet mindazonáltal nem olyan reménytelen ma, mint egy évtizede volt. Idôközben ugyanis megismerkedhettünk az orvosi diagnózis és terápia olyan módszereivel, amelyek a nyugati tudomány ideológiájától gyökeresen különbözô ideológián alapulnak, mégis hatásosak (némelyikük sikeresen kezel olyan keringési zavarokat, amelyekkel szemben a "tudományos" módszerek tehetetlenek). Újra felfedeztünk egy sor, a szigorúan tudományos megközelítés által kiirtott jelenséget, így a telepátia és a telekinézis jelenségeit (számos korábbi gondolkodó, például Nettesheimi Agrippa, John Dee, de még Bacon is tudott e jelenségekrôl; ma pedig számos intézet vizsgálja ôket szerte a világon, fontos szerepük van e téren a szovjetunióbeli csoportoknak)."

Nos, azóta nincs Szovjetunió, az említett szovjetunióbeli csoportok mûködését rendre leleplezték, a telepátia és telekinézis jelenségének létezését azóta sem sikerült tudományos módszerekkel bizonyítani. Csupán annyi az újdonság: az Egyesült Államokban nyilvánosságra került és nagy botrány kerekedett abból, hogy az elmúlt évtizedben a Central Intelligence Agency is 20 milló dollárt költött titokban különféle tudományos kóklerek által végzett parapszichológiai kutatásokra, amelyek természetesen semmiféle konkrét eredményhez nem vezettek!

Heller Ágnes nem tartja szükségesnek a tudományos módszer használatát a megismerésben, vagy legalábbis ez érthetô ki megfogalmazásából: "…abból, hogy valaki nem a tudomány intézményének szabályai szerint szerzi és gyakorolja tudását, még nem következik, hogy semmit sem tud és hogy csaló. Lehet, hogy igen lényeges dolgokat tud. Az is lehet, hogy a tudományok ebbôl az ô nem tudományos tudásából a jövôben még profitálni fognak."

Feyerabend sokkal kategorikusabb: "A tudomány nem hétpecsétes titok, amelyet csak többéves felkészülés után lehet felnyitni és megérteni, hanem olyan értelmiségi szakma, amelyet bárki, akiben megvan az érdeklôdés hozzá, megvizsgálhat és megkritizálhat, s amely csak azért tûnik nehéznek és mélynek, mert tudósok hada folytat szisztematikus ködösítô kampányt azért, hogy ilyennek tûnjön. (Igaz, nem minden tudós és nem minden tudomány vesz részt ebben a kampányban. A tekintélyre áhítozó társadalomtudományok sokkal sárosabbak ebben, mint a természettudományok.) Az állami szerveknek habozás nélkül el kell utasítaniuk a tudósok véleményét, valahányszor okuk van erre. Minden ilyen ügy: az elutasítás és annak elôkészületei hozzájárulnak a közvélemény nagykorúsításához, növelik önbizalmát, mert bizonyítják: minden tekintetben képes részt venni a kormányzásban, sôt fejleszteni is képes azt. A tudományos establishment erôteljes sovinizmusát tekintetbe véve azt mondhatjuk: minél több Liszenko-ügy, annál jobb. (Nem az a baj, ha az állam beavatkozik, csak az a baj, ha e beavatkozás totalitárius, vagyis ha nemcsak figyelmen kívül hagyja ellenfelét, hanem meg is öli.) Háromszoros hurrá tehát a kaliforniai fundamentalistáknak, akik elérték, hogy a tankönyvekbôl egy ideig kimaradjon az evolucionista elmélet dogmatikus megfogalmazása, s helyére a Teremtés Könyvének ismertetése kerüljön."

Érdekes azonban, hogy míg a (természet)tudomány Feyerabend szerint nem hétpecsétes titok, és bárki eredményt érhet el benne anélkül, hogy a mûveléséhez feltétlenül szükséges alapvetô tudásanyagot elsajátítaná, Heller Ágnes a filozófiával kapcsolatban kissé más véleményen van: "Ha emberismeretemet papírra vetem, még nem vagyok filozófus, hanem házi bölcs. Érdekes lehetek a TV-ben, de nem nyerhetek tudományos fokozatot."

Szinte kísérteties Feyerabend jövôbelátása, hiszen nálunk jobban ki tapasztalhatta a saját bôrén, milyen is az, amikor az "állami szervek habozás nélkül elutasítják a tudósok véleményét". Sôt ma már nem meglepô számunkra Feyerabend társadalmának, tudományfilozófiájának víziója sem: "Az általam elképzelt társadalomban a tudósoknak természetesen nem lesz vezetô szerepük. A mágusok, a papok, az asztrológusok túlsúlyban lesznek velük szemben."

A természettudományok hazai mûvelôinek sajnos tudomásul kell venni, hogy az Európa felé vezetô úton Feyerabend jóslatai egyre kevésbé tûnnek abszurdnak, hiszen demokratikus társadalmunkban ma már mi sem szûkölködünk mágusokban, fôtáltosokban és asztrológusokban. Sajnos Heller Ágnes elmélkedései sem adnak okot arra, hogy a tudomány jövôjével kapcsolatban optimisták lehessünk, és - napról napra indokoltabbnak tûnô - félelmeink alaptalannak bizonyulhassanak.

[1] Heller Ágnes: Elmélkedések a hiszékenységrôl, Magyar Tudomány, 1997/8

[2] Did aliens really land?, Time, 1997. vol. 149. no. 25, June 23

[3] Szükség van-e tudományra? (Beszélgetés Balázs Nándorral), Magyar Tudomány, 1997/7

[4] A posztakadémikus tudományig és tovább (Beszélgetés Fehér Mártával), Magyar Tudomány, 1997/7

[5] Paul Feyerabend, Philosophy of Science in 2001, In: Methodology, Metaphysics and the History of Science, Hague, 1984 (magyarul l. A késôújkor józansága I. kötetben, szerk. Tillmann J. A., Göncöl Kiadó, Budapest, 1994, 190-205. old.)