A kémikus állandó célkitûzése, hogy a szerves vegyületeket sorozatokba rendezze, vagyis meghatározza azokat a törvényeket, amelyek szerint egy elem vagy elemcsoport más elemekkel való helyettesítése egy adott típus tulajdonságait módosítja. Ez a laboratóriumában elõállított ezernyi vegyület számára tehát a sorozatok felállításának eszköze.  Ma, a tudomány nem kielégítõ állapota mellett, még sok vegyületre van szükség, de késõbb, egyes sorozatok ismeretében nem szükséges a sok újabb vegyület közvetlen tanulmányozása, mert ezek tulajdonságai ugyanolyan biztonsággal megjósolhatók majd, mint ma a propil- vagy a butil-alkoholé – még akkor is, ha ezeket a vegyületeket nem állítjuk elõ.

A tudomány mai állása mellett a szerves vegyületek három-négy típusba sorolhatók. ... Ezek a következõk:

víz……………….....H₂O
hidrogén…………...H₂
hidrogén-klorid……HCl
ammónia…………...H₃N

Az egyes típusokban kialakuló sorzatoknak vannak szélsõ tagjai, ezeket a sorozat pozitív vagy bal oldalának, illetve negatív vagy jobb oldalának nevezhetjük. Ha egy hidrogént helyettesítõ szerves csoport a pozitív oldalon van, a keletkezõ vegyület ugyanarra az oldalra esik; az etil-, CH₃, metil-, C₂H₃, [ezek nyilvánvalóan nyomdahibák] amil-, C₅H₁₁, csoport például a szubsztitúció révén alkoholokat eredményez, melyek a vízhez hasonlítanak; az aldehidek vagy gyökök a hidrogénhez, az éterek a sósavhoz, a lúgok az ammóniához hasonlítanak. Azok a csoportok, amelyekrõl beszélek, valójában a káliumhoz vagy más, erõsen elektropozitív fémhez hasonlítanak; a belõlük képzõdött oxidok (az alkoholok) és a lúgok bázisokként viselkednek, amennyiben a sorozat másik végén elhelyezkedõ savakkal reagálnak.

Más szerves csoportok, például a cián-, CN, az acetil-, C₂H₃O, a benzoil, C₇H₅O a fenti típusok hidrogénjét helyettesítve olyan vegyületekhez vezetnek, amelyek távolabb kerülnek, mint a hidrogénnel alkotott vegyületek; az új vegyületek jobbra tolódnak el, a negatív oldal felé.  …

Ha a víz típusú vegyületek hidrogénjének felét szénhidrogéncsoportra, CH₃, C₂H₅ stb. cseréljük, alkohol keletkezik; ha az összes hidorgént ilyen csoportra cseréljük, a megfelelõ éter képzõdik.

Ha az iménti vegyületek hidrogénjének felét olyan csoportra cseréljük, amely szenet, hidrogént és oxigént is tartalmaz, hidratált egybázisú sav keletkezik, amely az ecetsavra hasonlít. Ha a víz két hidrogénatomját cseréljük ugyanerre a csoportra, a megfelelõ savanhidrid képzõdik. … Végül, ha a víz két hidrogénatomjának egyikét szénhidrogéncsoportra, például etil- vagy metilcsoportra cseréljük, a másikat olyan oxigéntartalmú csoporttal helyettesítjük, mint amilyen egy egybázisú savban van, a sav észterét kapjuk meg.

A hidrogén típusú vegyületek ugyanolyan szubsztitúciókon eshetnek át, mint a víz típusúak, és ugyanannyi új vegyületet hozhatnak létre.

A metánhoz hasonló vegyületek, a hidridek, nyilvánvalóan olyan kapcsolatban vannak a hidrogénnel, mint az alkoholok a vízzel; az etil- és a metilgyökök felelnek meg az alkoholok étereinek. Az aldehidek úgy viszonyulnak a hidrogénhez, mint az egybázisú savak a vízhez; az acetil-, a benzoil-  és a többi oxigéntartalmú gyök a savanhidridnek felel meg; végül az acetonok, amint Chancel úr már felhívta a figyelmet, az anhidridek észtereit képviselik, és ennek  megfelelõen olyan viszonyban vannak a hidrogénnel, mint az egybázisú savak észterei a vízzel.

A sósav típusú vegyületekbõl – ha a szubsztitúciót szénhidrogéncsoportokkal végezzük – hidroklorid-észterek keletkeznek, tehát olyan kloridok, amelyek hasonlítanak a kálium-kloridra vagy az elektropozitív elemek kloridjaira; míg ha ugyanezt a szubsztitúciót egybázisú savak csoportjaival hajtjuk végre, a savaknak megfelelõ elektronegatív kloridok keletkeznek, például acetil-klorid vagy benzoil-klorid.

Végül az ammónia típusú vegyületek lúgokat képeznek, amelyek a savakkal egyesülnek, vagy amidokká alakulnak át, amelyek a bázisokkal (például ezüst-, higany-, réz-oxiddal) reagálnak, aszerint,  hogy az ammónia hidrogénjeit bázisokat (alkoholokat, szerves oxidokat) vagy szerves savakat képezõ csoportok helyettesítik. Az ammónia-oxid-hidráthoz hasonló vegyületek a savas amidok reprezentálják a sorozat túlsó végét.

Ebbõl a rövid összegzésbõl is látható, hogy a sorozatok fogalma hogyan segíti elõ a szerves vegyületek általános elméletének egyszerûsítését. Számuk és sokféleségük nem rémítõ többé, mert a minden kapcsolatot nélkülözõ speciális elméletek alkalmazása helyett, amint étereknek, amidoknak, lúgoknak vagy savaknak nevezzük õket, egyszerûen olyan vegyületekké válnak, amelyek tulajdonságai megjósolhatók a sorozatukban elfoglalt helyük alapján. A rendszer elõnye az is, hogy a benne szereplõ összes vegyület képzõdésére és elbontására hasonló módszert kínál. A kísérletek valóban azt mutatják, hogy szinte minden szerves vegyület az ásványi kémiából ismerthez hasonló kettõs bomlás eredménye.