Egy értekezésben, amelyet volt szerencsém az Akadémiának korábban benyújtani, megmutattam, hogy a klór napfény hatására elbontja az ecetsavat, és egy új savat hoz létre, amelyet klór-ecetsavnak neveztem el.

Ebbõl az alkalomból kifejtettem abbeli véleményemet, hogy az ecetsav és a klór-ecetsav ugyanahhoz a kémiai típushoz tartozik, az A⁸B⁸C⁴-hez; az egyiket C⁸H⁸O⁴, a másikat írja le.

Megpróbáltam ennek az álláspontnak az általánosítását, és megkíséreltem megmutatni, hogyan használhatók ezek a típusok  arra, hogy a szerves vegyületeket jól körülírt nemzetségekbe soroljuk.

Berzelius úr, aki elutasítja a szubsztitúciós elméletet, amint megismerte a dolgozatomat, cáfolta az ott kifejtett nézeteimet. Ez a jeles tudós az ecetsavat és a klór-ecetsavat nagyon különbözõnek tartja, mert nem azonos a sûrûségük, a forráspontjuk, de még a szaguk stb. sem.

Berzelius úr bizonyára nem értette meg, amit az anyagok alapvetõ tulajdonságainak neveztem, hiszen régóta tudtam, hogy ha egy vegyületben a hidrogént klórral helyettesítjük, a vegyület sûrûbb, kevésbé illékony lesz, ugyanakkor gõzsûrûsége nõ.

Azzal is tökéletesen tisztában vagyok, hogy Berzelius úr ellenvetései egyáltalán nem azokra a gondolatokra vonatkoznak, amelyeket szándékomban állt papírra vetni.

A félreértések elkerülése érdekében most megkísérlem, hogy egy példa segítségével pontosan kifejtsem nézeteimet.

Amikor a klór-ecetsavat tetszõleges lúggal kezeltem, nagyon érdekes reakciót tapasztaltam. A sav két új anyaggá alakult át, mégpedig szénsavvá [szén-dioxiddá], amely egyesült a lúggal, és kloroformmá, amely felszabadult. Tehát:

Meg voltam gyõzõdve, és értekezésemben úgy-ahogy kifejtettem, hogy az ecetsav hasonló reakciót adna: vagyis a bázis fölöslegének hatására szénsavvá és  C⁴H⁸ képletû szénhidrogénné alakulna át.

Néhány elkerülhetetlen próbálkozás után sikerült elõidéznem a figyelemre méltó reakciót.

Mindössze 10 gramm kristályos nátrium-acetátot kell 30-40 gramm bárium-hidroxiddal összekeverni és a keveréket nagyon enyhén melegíteni egy retortában, hogy az ecetsav szénsavvá alakuljon át és C⁴H⁸ képletû gáz képzõdjék.

Semmi nem lehet egyértelmûbb, mint ez a bomlás: a maradék tökéletesen fehér volt, a legkisebb olaj- vagy acetonnyom sem látszott és a gázt kísérõ vízen kívül semmilyen gõz nem fejlõdött.

(A szerzõ a gáz térfogatos elemzésének eredményeit részletezi.)

A képzõdött gázban tehát, ahogy mondani szoktuk, egy térfogat széngõz esik két térfogat hidrogénre.

De ez éppen az a gázösszetétel, amelyet a kémikusok soha nem tudtak még elõállítani; a mocsárgázra [metánra] gondolok.

Nem hagyhatjuk szó nélkül azt a kapcsolatot, amely a növényi anyag spontán bomlásakor keletkezõ mocsárgáz és az ecetsav végsõ bomlásából származó mocsárgáz között van; tudván, hogy az ecetsavat a fa száraz desztillációjával készítették.

Javaslom a gáz részletes tanulmányozását és az elõállításával analóg reakciók tüzetes vizsgálatát.

Jelenleg annak pontos megállapítására szorítkozom, hogy a C⁴H⁸ gáz, amely a szubsztitúció elmélete szerint a kloroformnak, , felel meg, ecetsavból keletkezett, mint ahogy a kloroform a klór-ecetsavból képzõdött.

Tehát az ecetsav és a klór-ecetsav azonos alapvetõ kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, amint korábban megállapítottam, és ugyanahhoz a szerves típushoz tartozik.