Ha folytathatom az elõbb megkezdett összehasonlítást [amely a fa növekedésére vonatkozik], megkérdezném, hogy egy botanikus megállapíthatná-e – keletkezéstõl vagy metamorfózistól függetlenül – két önálló részrõl, például egy levélrõl és egy sziromról, hogy ugyanahhoz a növényhez tartozik-e. Jelenlegi tudásunkkal a válasz kétségtelenül nehéz, de nem elképzelhetetlen, hogy tökéletesebb vizsgálatok segítségével valamikor felfedezzük, hogy ugyanannak a növénynek minden része tartalmaz valami közöset, egy csírát, egy anyasejtet – s miután ez minden szervben benne lenne, megérthetnénk, miért képesek a szervek egymássá átalakulni.

Akárhogyan is van, megpróbáltam tisztázni, hogy a mi kémiai fánk összes különbözõ részében nincs-e valami, ami hasonlít az anyasejthez; egy szóval: egy nukleusz, amely ugyanannak a sorozatnak minden vegyületében közös, egy nukleusz, amelynek segítségével megérthetjük, hogy ezek a vegyületek miért keletkezhetnek kölcsönösen egymásból.

Több alkalommal foglalkoztatott a halogenidek¹ stabilitása (ezek a molekuláris csoportok szüntelenül megjelennek reakcióinkban), és ugyancsak felhívtam a figyelmet a hiperhalogenidek² relatív instabilitására. Mindig elképedtem azon, hogy a naftalin, noha ekvivalens szubsztitúcióval hatszorosan, hétszeresen vagy nyolcszorosan klórozott, ellenáll a hõnek és a lúgoknak, míg ugyanaz a naftalin, ha nem szunsztítúcióval klórozzák egyszeresen vagy kétszeresen, e kétféle beavatkozás hatására elbomlik, és minden esetben halogenid keletkezik. A kristályos forma, az analógia, a reakciók, s fõként a naftalain és a halogenidek stabilitása alapján arra következtetek, hogy ezek a vegyületek ugyanazt a csoportot vagy nukeluszt alkotják, s ezzel jönnek létre a hiperhalogenidek. Ez utóbbiak következésképp két csoportot tartalmaznak, az egyik a naftalinból vagy a halogenidjeibõl áll, a másik a klór fölöslegébõl.

Való igaz, hogy az egyik osztály stabilitását és a másik instabilitását csakúgy, mint az osztályokba tartozó vegyületek közötti analógiát azzal a feltevéssel is magyarázhatjuk, hogy a hiperhalogeindek nem klórozott, hanem hidroklórozott csoportot tartalmaznak, amint a következõ egyenletek második tagjai mutatják:
 

Elõször az utóbbi írásmódot javasoltam, de késõbb a fenti egyenletek elsõ tagjai szerinti elrendezést fogadtam el. A C¹⁰H⁶Cl² + Br⁴ vegyület 100 ^oC-ra hevítve  C¹⁰H⁶Cl²-ra és Br⁴ -ra esik szét. Ez valósulhatna meg, ha a bróm egyik része hidrogén-bromid állapotban lenne a C¹⁰H⁶Cl²Br² + H²Br² képlet szerint.

Ha mármost a fenti vegyületben a bróm nincs hidrogén-bromid állapotban, a klór sem lehet az analóg és izomorf C¹⁰H⁶Cl² + Cl⁴ vegyületben hidrogén-klorid állapotban, és ugyanez érvényes a C¹⁰H⁷Cl + Cl⁴ és a C¹⁰H⁸ + Cl⁴  vegyületre is.

Ha a naftalin és halogenidjei így viselkednek többlet menyiségû klórral vagy brómmal kombinálódva, ugyanígy viselkednek az oxigénnel is, amikor aldehideket vagy savakat alkotnak. Tehát a C¹⁰H⁸ + O nem vezet C²⁰H¹⁴O + H²O képzõdéséhez és a C¹⁰H⁸ + O² sem  C²⁰H¹⁴O³ + H²O képletû hidratált savhoz.

A fentiek alapján –  figyelembe véve továbbá, hogy az aldehidekben, a hangyasavban, az ecetsavban, a propionsavban ... a margarinsavban és a melisszinsavban a szén és a hidrogén aránya egy molekula az egy molekulához vagy egy atom a két atomhoz, és ezek az egyszerû arányok szabálytalanokká válnak, ha feltételezzük, hogy a fenti vegyületekben a hidrogén egy része hidrátot vagy kötött hidrogént alkot, mint a következõ példákban: C⁵H⁸O³ + H²O,  C¹⁰H¹⁸O³ + H²O,  C²⁰H³⁸O³ + H²O,  C⁶⁰H¹¹¹⁸O³ + H²O vagy  C⁶⁰H¹¹¹⁸O⁴ + H² stb., és végül emlékeztetve arra, hogy azok a kapcsolatok, amelyek a naftalin halogenidjei és hiperhalogenidjei között fennállnak, kissé homályosak ugyan, de jelzik, hogy mindkét osztály atomi elrendezésében van valami közös – az alábbi következtetéseket vonom le:

1. A szénhidrogének és halogenidjeik analóg csoportokat vagy nukleuszokat képeznek; ezek az atomok számát és elrendezését tekintve stabilak, de jellegüket tekintve változók. Tehát hidrogén, klór, bróm, nitrogén-peroxid vagy más anyag foglalhatja el a hidrogén helyét.

2. A hiperhalogenidek, valamint a megfelelõ aldehidek és savak mindegyike olyan szénhidrogént vagy halogenidet tartalmaz, amely külön csoportot képez.

Egy szóval: arra a következtetésre jutottam, hogy az etilén a következõk szerint kombinálódhat:
 

Ugyanezt az elvet alkalmazván a metilén, propilén, butilén, amilén ... cetin és melisszin kombinációi, valamint a benzol, a fenol, a toluol, a cimol stb. kombinációi esetében, és egymás mellé helyezvén halogenidjeiket, hiperhalogeindjeiket, aldehidjeiket és savaikat, majd észlelvén képleteik harmóniáját, eleganciáját és rendkívüli egyszerûségét, a fentieket csak a valódi atomi elrendezõdés leírásának tekinthetem.

Ezektõl a kiinduló pontoktól vezérelve konstruáljunk egy fát – vagy sorozatot –, és tekintsük bármely szénhidrogént, például a  C¹⁰H¹⁰-et  nukleusznak. Ebbõl a célból gyûjtsük össze az összes olyan egymást generáló anyagot, amely a fenti nukleuszt tartalmazza, és rendezzük el õket a következõ módon:
 

vagy még jobban
 

A diadidok a nukleuszon kívül diádokat tartalmaznak.
A monadidok a nukleuszon kívül monádokat tartalmaznak.
A monodiadidok monádokat és diádokat tartalmaznak a nukleuszon kívül.
A monalid, deuterid, tritonid szavak csak a monadidok összetételére utalnak, de a jellegükre vagy a funkciójukra semmit sem jósolnak. Ha minden anyagot így rendeznénk el, túl sok kis sorozatunk lenne. De ezt a számot igen könnyen csökkenthetjük, ha az egyes sorozatokba tartozó anyagok számát növeljük.

Az elõzõhöz hasonló táblázatokban sok különbözõ anyagot sorolhatunk be. Ennek érdekében a kémikusok szokásos gyakorlatával éppen ellenkezõ módon kell cselekednünk; egyesítenünk kell, amit õk szétválasztanak, és szét kell választanunk, amit õk egyesítenek. A botanikust kell utánoznunk, aki a rózsák közé sorolja a fehér, a sárga és a vörös rózsát, mert nem törõdik a szirmok színével, noha azok igen eltérõ vegyületektõl származnak; tehát mostani vizsgálatunk tárgyában  az atomok számának és az elrendezésének nagyobb fontosságot kell tulajdonítani, mint tulajdonságaiknak.

Emlékezzünk vissza, hogy a klór, a jód, a bróm, a fluor, az X nitromaradék és az Y nitrozomaradék helyettesítheti a hidrogént, és bizonyos  mértékig eljátszhatja szerepét. Vegyük tehát az elõzõ táblázat alapnukleuszát, és hajtsunk rajta végre különbözõ ekvivalens szubsztitúciókat, vagyis szabadítsunk fel 1, 2, 3 ... 10 hidrogénatomot, és helyettesítsük ugyanannyi klór-, bróm-, jód-, fluor-, X és Y atommal. Az így kapott nagyszámú vegyületet nuklenideknek vagy származtatott nukleuszoknak fogjuk nevezni, és közvetlenül az alapnukleusz után fogjuk elhelyezni.

A diadidokba, monadidokba és monadiadidokba az alapnukleuszok helyett ezeket a származtatott nukleuszokat illesszük bele, s így nagyszámú származtatott diadidot, monadidot stb. kapunk.

Végül jelentõsen megnövelhetjük ugyanabban a sorozatban a vegyületek számát részben úgy, hogy a hidrogént fémekkel helyettesítjük azokban az anyagokban – például a deuteridekben és a tritonidokban –, amelyek alkalmasak ilyen átalakulásra, másrészt úgy, hogy a monadidok és a monodiadidok oxigénjét kénnel, szelénnel vagy tellúrral helyettesítjük.

Eredeti sorozatunk, mely a fenti bõvítés után nem lett bonyultabb, a következõ alakot ölti:

[A táblázat a monadidok és a monodiadidok vegyületeivel folytatódik.]

Ez a táblázat semmiben nem hasonlít a szokásos eljárással kapott táblázatokhoz. Mintegy 30-40 anyagot tartalmaz, amelyek Berzelius rendszerében elkülönítve jelennek meg, és egy tucat különbözõ osztályba sorolódnak. Ha a C¹⁰H¹⁰ helyett C²H⁴-et írunk, az etilénsorozat vegyületeit kapjuk meg ...

A vegyészek már régóta tudják, hogy az itt említett vegyületek átalakulnak egymásba, de a gyökök elméletét elfogadva soha nem gondoltak arra, hogy a fenti módon csoportosítsák õket. Ezért Liebig az etil-alkoholt és az etil-étert egy osztályba sorolja, mert mindkettõ etilgyököt tartalmaz, míg az acetaledhidet és az ecetsavat egy másikba, mert acetátcsoportot tartalmaz; nem tudom, hol helyezi el a klórvegyületeket. Dumas az összes olyan anyagot egy osztályba sorolja, amelyben feltételezi a C⁴H⁸ vegyület jelenlétét: tehát együvé sorolja az etilént, az etilén-kloridot, az etil-alkoholt és az etil-étert, de kizárja az ecetsavat, amelyben a C⁴H⁸O³.H²O atomi elrendezést tételezi vagy tételezte fel. ...