Tudományos ülés a Kémiai Tudományok Osztálya megalakulásának
50. évfordulója alkalmából
2001. május 9.
A délelõtti
ülésszakon Glatz Ferenc, az MTA elnökének ünnepi
köszöntôje után Görög Sándor tartott
elõadást Kémiai Tudományok
Osztálya: múlt, jelen, jövõ címmel:
"... Az Akadémia vezetése 1950-ben engedélyezte" mondotta,
"hogy a Matematikai és Természettudományok Osztálya
valamint a Mûszaki Tudományok Osztálya keretein belül
dolgozó 11 kémikus akadémikus létrehozza a
Vegyész Csoportot, majd az Akadémia 1951. december 10 és
15 között megrendezett nagygyûlésén alakulhatott
át ez a csoport a VII. Kémiai Tudományok Osztályává.
50 éves távlatból visszapillantva – úgy gondolom
– három tényezõ motiválhatta ezt a döntést:
a kémia mint az emberiség életminõségét
döntõen meghatározó tudomány világviszonylatban
elért kiemelkedõ eredményei, a magyar kémikusok
jelentõs hozzájárulása ezekhez, valamint az
a kordokumentumok áttanulmányozásából
világosan kirajzolódó tendencia, hogy nagy szerepet
szántak az új osztálynak az 1951-ben induló
elsõ ötéves terv kémiai beruházásai
tudományos megalapozásában. Ennek megfelelõen
az Akadémia vezetése engedélyezte a nagygyûlésen
öt új levelezõ tag felvételét. Ezzel a
közel 50%–os létszámnöveléssel érte
el a kémikus akadémikusok száma a 16-ot, amit a vezetés
már elegendõnek tartott ahhoz, hogy egy új, hatékonyan
dolgozó osztály jöhessen létre."
Hargittai
István A molekulák útra keltek:
a kémiai kutatások elmúlt 50 évének
eredményeibôl címmel adott áttekintést
a kémia elmúlt ötven évben elért eredményeirõl:
"A molekulák útra keltek számomra azt jelenti,
hogy a kémia az elmúlt 50 évben eddig soha nem látott
módon hatolt be a rokontudományokba és átszõtte
azokat. Ezt azért hangsúlyozom, mert vannak olyan statisztikák,
amelyek szerint a kémia visszavonul, mind a tudósok számát,
mind pedig a publikációs tevékenységet tekintve.
A visszavonulás azonban csupán látszólagos,
a valóság ennek az ellenkezõje. A modern biológia
az elmúlt évtizedekben elkémiásodott és
ez igaz más tudományterületekre is, ha nem is olyan
mértékben, mint a biológiára. Számomra
ez jelenti a molekulák útrakelését. Úgy
gondolom, hogy nincs is szükség ennek további bizonyítására,
bár tulajdonképpen egész elõadásom is
illusztrálja ezt a folyamatot. Azzal a váddal sem szeretnék
külön foglalkozni, hogy a kémia elszennyezi a környezetünket,
mert ha valamitõl a környezetünk megmentését
remélhetjük, az éppen a kémia. Modern életünkben
mindenütt kémiát találunk. Sajnos azonban a kémikusok
szemérmesebbek és ügyetlenebbek, mint más tudósok,
akik jobban képesek tudományuk pozitív vonatkozásait
tudatosítani."
Kôrös
Endre Honnan és merre: a hazai kémiai
kutatások fél évszázada címû
elôadása a hazai kémiai kutatás elmúlt
ötvenévi eredményeit tekintette át. "1949-ben
megnyitotta kapuit a Veszprémi Vegyipari Egyetem és két
kutatóintézet is létesült Veszprémben:
a Magyar Ásványolaj- és Földgázkutató
Intézet (MÁFKI) és a Nehézvegyipari Kutatóintézet
(NEVIKI). A Központi Kémiai Kutatóintézet 1952-ben,
az Izotópkutató Intézet 1959-ben, a Mûszaki
Kémiai Kutatóintézet pedig 1960-ban alakult meg. A
vegyipar fejlesztésének elõsegítésére
több ipari kutatóintézetet is alapítottak. Idõben
kissé elõreugorva ezen a helyen említem meg, hogy
az MTA Szervetlen Kémiai Kutatólaboratóriuma – amely
1997-tõl a Kémiai Kutatóközponthoz tartozik Anyag-
és Környezetkémiai Laboratórium névvel
– 1976-ban alakult meg.
Az 1956-os forradalmat követõ idõszak jelentõs vérveszteséget okozott a hazai kémiának, mivel a kémiai kutatás élvonalába tartozó kollégáink közül sokan elhagyták az országot és nyugat-európai és néhány tengeren túli országban futottak be – sok esetben igen magas tudományos rangig, egy esetben pedig egészen a kémiai Nobel-díjig ívelõ – karriert. Az évek múltával a kapuk Nyugat felé nyílni kezdtek és a külföldön dolgozó kollégáinkkal egyre szorosabbá váltak a kapcsolatok. Fiatal kutatóink hosszabb-rövidebb ideig laboratóriumaikban dolgozhattak (és dolgoznak jelenleg is), közös publikációk, monográfiák és könyvek jelentek meg. Az egyre gyakrabban hazalátogató barátaink elõadásokat és tanfolyamokat is tartanak. A kétoldalú, mindkét fél részére elõnyös együttmûködések ma már a mindennapok természetességéhez tartoznak. Kiszélesedtek és egyre sokrétûbbek lettek kutatóink kapcsolatai neves külföldi egyetemek és kutatóintézetek munkatársaival is."
Délután a "zöld kémia" néhány problémáját vizsgálta Horváth István Tamás (ELTE), Szépvölgyi János (KK AKKL), Hlavay József (VE), Kiricsi Imre (JATE), Zsuga Miklós (DE). Kromek Sándor pécsi középiskolai tanár azt elemezte, hogy beépíthetõ-e a zöld kémia tanítása a középiskolai oktatásba.