Környezeti kémia a mikro-, mezo- és nanopórusos anyagok tükrében
Kiricsi Imre
Szegedi Tudományegyetem, Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék

Ha csak a globális felmelegedésre, mint az egész földi létet érintô problémára, okainak megszüntetésére, illetve következményeinek felszámolására gondolunk, láthatjuk, hogy a környezettudomány szakemberei egyre nehezebben megválaszolható kérdések elé néznek az elôttünk álló évszázadban. A levegôbe, az édesvizekbe, a tengerekbe és a talajba tudatlanságból, felelôtlenségbôl vagy kényelmességbôl kerülô szennyezô anyagok mennyiségének korlátozása, illetve megszüntetése nemcsak tudományos, hanem társadalmi kérdés is. Eszerint a környezettudomány, benne a környezeti kémia, fõ feladatai a következôk lehetnek:

(i) megbízható, folyamatos fejlesztéssel finomított mérômódszerekkel figyelni a környezet állapotát, az abban bekövetkezô változások irányát; (ii) laboratóriumi és helyszíni vizsgálatokkal felderíteni a környezetbe került szennyezôk kölcsönhatását a közeg komponenseivel és az életközösségekkel; (iii) olyan technológiák kidolgozása, amelyek káros melléktermékeket nem termelnek, amelyek alkalmasak a környezetbe került szennyezések ártalmatlanítására és (iv) az alternatív energiofarrások hatékonyságának növelése.

A társadalom feladata, hogy (i) tájékoztatási rendszerén keresztül biztosítsa a felismert törvényszerûségek, az anyag- és energiatakarékos módszerek nyilvánosságra kerülését, (ii) adminisztratív rendszerén keresztül segítse elô új környezetbarát technológiák elterjesztését, a környezettel kapcsalatos ismeretek minél szélesebb körû oktatását és (iii) hatóságait felhasználva biztosítsa a környezetvédelemmel kapcsolatos korszerû és szakszerû törvényeket és azok maradéktalan betartását.

Az Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszéken több évtizedre tekint vissza a zealitok és mezopórusos anyagak kutatása, amelynek céljai szerteágazoak voltak. Körülbelül egy évtizede kristályosodott ki az az irány, amely meghatározóvá vált, s amelynek célja egyértelmûen környezettudományi vonatkozású. Ez a kutatómunka kiterjedt a zeolitok szintézisére, módosításukra, adszorpciós és katalitikus tulajdonságaik megismerésére nemcsak egyszerû szénhidrogén-reakciókban, hanem összetettebb, halogéntartalmú vegyületek átalakulásaiban is. A zeolitok szintézisének témakörébôl két megoldást mutatok be a NaA, illetve bármely típusú, zeolit szintézisére timföldgyári melléktermékekbôl. A zeolitalapú katalizátoroknak halogéntartalmú szénhidrogének dehidroklórozási reakcióiban való alkalmazhatóságára is adok példát.

A mezopórusos anyagok esetében mechanikai és termikus stabilitásuk növelése, pórusméretük tervszerû módosítása volt vizsgálataink célja. Azokat az eredményeinket ismertetem, amelyek az MCM-41 pórusméretének módosítására vonatkoznak, amelyek elôsegíthetik ennek a potenciális katalizátorcsaládnak az alkalmazását nagyméretû molekulák alak-szelektív katalitikus átalakításában.

A szervetlen nanocsövek elôállításának módszereit azzal a céllal kezdtük vizsgálni, hogy ismereteket szerezzünk nanoérzékelôként való alkalmazásukkal kapcsolatban. A szén és szilikát nanocsövek szintézise terén elért eredményeinket mutatom be.

Elôadásomban kitérek arra, hogy hogyan jelenítettük meg kutatási eredményeinket az oktatás különbözô szintjein és milyen szervezeti változásokat határozott el a Szegedi Tudományegyetem a környezettudományi képzés területén.



Vissza