Honnan származik az elemek neve?

A fordítás Vivi Ringnes: Origin of the Names of Chemical Elements címû írása alapján készült  (Journal of Chemical Education, 1989. 66. k. 9. sz. 731–736. o.), a JCE engedélyével. Keresse fel a Journal of Chemical Education lapjait:
http://jchemed.chem.wisc.edu/.

David W. Ball 1985-ben jelentette meg a Journal of Chemical Education hasábjain "Egyszerû etimológia: mi van a névben?"1 címû cikkét, melyben közölte az elemek neveinek fordítását. Most az etimológia mellett azt is megvizsgáljuk, hogy a tudósok miért az adott nevet adták az újonnan felfedezett elemeknek, és nyomon követjük az idõk folyamán változó elnevezési szokásokat. Ennek az áttekintésnek az alapján az elemeket tíz kategóriába soroljuk, de mindenekelõtt a hét ókori fém nevét vesszük szemügyre.

A hét ókori fém neve
Az ókorban hét fémet és hét égitestet ismertek, s az idõ múlását – többek között – hétnapos egységekkel mérték. Nem csoda, hogy a fémeket és a napokat megfeleltették az égitesteknek. A bolygót és a fémet gyakran a szín alapján kapcsolták össze. Az arany a Nap sárga koronájára emlékeztetett, az ezüst úgy csillogott, mint éjjel a Hold, és a Mars vörösérõl a vasra (rozsdára?) asszociáltak. Az ólmot azért hozták összefüggésbe a Szaturnusszal, mert nehéz fém, és olyan "lassan mozogna", ahogy a Szaturnuszt látták keringeni. (Azért hitték, hogy a Szaturnusz lassú, mert a Naptól távoli bolygó hosszú idõ alatt járja be a pályáját.) A középkorban a fémeket és a bolygókat nagyon közeli kapcsolatba hozták: hasonló neveket és hasonló szimbólumokat adtak nekik.

Az 1. táblázat összegzi a fémek, az égitestek és a napok nevét. A napok és az égitestek könnyen megfeleltethetõk egymásnak. Francia–angol keveréknyelven így is olvashatnánk a hét napjait: Sunday, Monday, mardi, mercredi, jeudi, Friday, Saturday. (A Friday (péntek) szó a norvég Vénusz, Freya nevébõl származik.)

1. táblázat. Az ókori fémek, az égitestek és a napok nevei


Fém Arany Ezüst Vas Higany 
(mercurius)		 Ón Réz Ólom
Szimbólum
Égitest Nap Hold Mars Merkur Jupiter Vénusz Szaturnusz
Nap
  latinul dies solis dies lunae dies Martis dies Mercurii dies Iovis dies Veneris dies Saturni
  franciául dimanche lundi mardi mercredi jeudi vendredi samedi
  angolul Sunday Monday Tuesday Wednesday Thursday Friday Saturday

A kémiában ma már csak a higany neve (Mercury, mercure) emlékeztet a bolygóra. A Mars neve tovább él a Ma(r)sofen szóban, amely németül és skandináv nyelveken nagyolvasztót jelent (a vas-oxidokat itt redukálják). A Masofen szót még ma is használják. A II. világháború elõtt az angol "saturnism" kifejezés az ólommérgezés szinonímája volt. (Schuster János, a higany nevének megalkotója próbálkozott a szerdannyal is – arra gondolván, hogy a latinban a higanyt is, a szerdát is Mercurról  nevezték el.)

Az alkimisták titkos receptjeiben például a "Szaturnusz cukra" ólom-acetátot jelentett, a "Vénusz vitriolja" salétromsavban oldott réz volt. Ez a fajta nómenklatúra a XVIII. század végéig maradt fönn. Az ekkor kidolgozott új  nevezéktan mellett azonban még használták a régi kifejezéseket, pédául a "Mars krétáját" és a "Jupiter vitriolját" (a vas-karbonát, illetve az ón-acetát helyett).2 Az égitestek neve késõbb újra megjelent az elemek nevében, például az uránéban és a neptúniuméban.3
 

2. táblázat. Az elemek elnevezési szokásai
Táblázat Cím A táblázatbeli
elemek száma
  3. Õsi nevek 10
  4. Égitestektõl származó nevek   8
  5. Mitológiai, mondai eredetû nevek 10
  6.  Ásványoktól, ércektõl származó (nem földrajzi) nevek 13
  7. Színekre visszavezethetõ nevek   9
  8. Színtõl eltérõ tulajdonságokra visszavezethetõ nevek   8
  9. A felfedezõk laboratóriumának helyszínébõl származó nevek 13
10. A földrajzi helyekre utaló ásványi és ércnevekbõl keletkezett nevek 10
11. Konstruált nevek 16
12.  Személynevekbõl alkotott nevek 10

Az elemek mai nevének etimológiája
A különbözõ elnevezési szokásokat tíz táblázat (a 3–12. táblázat) mutatja be. A 2. táblázat az elnevezési szokásokat tünteti fel. Az elemek õsi neveit Jansen4 elemezte; a 3. táblázatban az õ etimológiáját követjük.

Az elemek nevének magyarázata nem mindig egyértelmû, ezért több elgondolás is szerepelhet egy-egy elem neve mellett. Az "arzén" eredhet például a görög arszenikosz (férfi, férfias) szóból, s ez vagy azzal magyarázható, hogy az alkimisták a fémeket nemekhez kapcsolták, vagy azzal, hogy az ókori görögök a emberi bõrt arzén(III)-szulfiddal sárgára színezték, ha férfit ábrázoltak, és fehérre, ha nõt festettek le. Egy újabb elképzelés szerint az "arzén" szó a perzsa zarnik (arany) leszármazottja.4 Az eltérõ jelentések természetesen más táblázatba sorolják az elemeket.

Néhány név az elemet rejtõ ásványtól, érctõl ered (6. táblázat). Ezek közül külön csoportba kerültek azok, amelyek földrajzi helyekhez is kötõdnek (10. táblázat). Azokat az elemeket, amelyek annak a laboratóriumnak a helyszínérõl kapták a nevüket, ahol felfedezték õket, a 9. táblázatba soroltuk. Az elemekrõl "kémiai térkép" is készülhet (1. ábra).

1. ábra. Az elemek földrajzi elhelyezkedése nevük etimológiája alapján
 
 

3. táblázat. Õsi nevek*

Angol név Vegyjel
Carbon C A név a karbonisz (görög) és a carbo (latin) szavakból alakult ki. Lavoiser fedezte fel, hogy a növényekbõl keletkezõ faszén, valamint a grafit és a gyémánt ugyanaz az elem. Carbone-nak nevezte el, hogy megkülönböztesse a faszén francia nevétõl, a charbontól.
Copper Cu A küprion (görög) és a cuprum (latin) szavakból. Az aes cyprium nevû ércet lelõhelyérõl, Ciprusról nevezték el. A sziget a ciprus növényrõl kapta a nevét, amelyet Küparisszosznak hívtak.
Gold Au Az angolszáz geolo (sárga) szóra vezethetõ vissza, ez pedig a szanszkrit jval, "fényleni" igére.
Iron Fr Az angolszász iren szó eredete bizonytalan. A ferrum (Fe) név valószínûleg nem a latin firmus (erõs) szóból származik, hanem héber vagy arab eredetû.
Lead Pb A lead szó eredete ismeretlen. Kapcsolatban lehet a norvég lodd és német Lot szóval. Az ólmot a rómaiak plumbum nigrumnak (fekete ólomnak) nevezték, hogy megkülönböztessék az óntól, a plumbum candidumtól (fehér ólomtól). A plumbum (Pb) szó eredete ismeretlen, valószínûleg a görög molübdosszal rokon. A skandináv nyelvekben és a németben az ólom neve bly vagy Blei; ezek a szavak az indoeurópai Bhlei (fényleni) igébõl erednek.
Mercury Hg A hírvivõk római istenérõl és a Merkur bolygóról kapta a nevét. A hydrargyrum (Hg) a görög hidro-argürosz (víz-ezüst) összetételre vezethetõ vissza, amely arra utal, hogy a higany fényes, folyékony fém.
Platinum Pt A spanyol plata szó ezüstöt jelent, az -ina kicsinyítõ képzõ. A platina hasonlít az ezüsthöz. A dél-amerikai indiánok már jóval Kolumbusz megérkezése elõtt használták.
Silver Ag Az ismeretlen eredetû, norvég silfr és az angolszász soelfor szavakból származhat. A latin argentum (Ag) a szanszkrit argunasból (fénylõbõl) ered. 
Sulfur S A kén német és skandináv megfelelõi, a Schwefel/svovel/svävl az idoeurópai suelphlosra vezethetõk vissza, ez pedig a swel (lassan égni) kifejezésbõl ered. Lehet, hogy a latin sulpur is a swelbõl származik. Korábban úgy gondolták, hogy a sulfur a szanszkrit sulverbõl (a réz ellenségébõl) ered.
Tin Sn Eredete nem ismert; talán a germán tina (fényes pálcika) az õse. A stannum (Sn) az indoeurópai stagnum és stag (csöpögõ) szavakkal áll rokonságban – az ón könnyen olvad.

* Szõkefalvi-Nagy Zoltán A magyar kémiai szaknyelv kialakulása címû munkájában írja: "... az elsô szerzôk még annak a hét fémnek a nevét sem találták meg mind, amelyek pedig már akkor világszerte évezredek óta ismertek voltak. Igaz, az arany, ezüst, réz, vas magyar neve egészen régi, s elég régi a higany akkori neve, a kénesô (amely nevének semmi köze sem a kénhez, sem az esôhöz, a török eredetû "könösü" szó átalakításából képzôdött). A stannumot és a plumbumot azonban nem különböztette meg a nyelv, egyazon szóval jelölték, egyesek ónnak, míg mások szlávosabban ólomnak nevezték mindkét fémet. Az elsô szakkönyvekben fehér és fekete ón, illetve ólom elnevezéssel találkozunk.
A nemfémek közül csak a kén és a szén neve ôsi..."
 
 

4. táblázat. Égitestektõl származó nevek

Név Vegyjel
Cérium Ce Az elsõként felfedezett kisbolygóról, a Ceresrõl nevezték el. Az elemet 1803-ban, két évvel a kisbolygó után fedezték fel. Ceres a gabona és az aratás istennõje a római mitológiában.
Hélium He Heliosz (görög): Nap. Az elemet egy 1868-as napfogyatkozáskor fedezték fel a napkorona spektroszkópiai vizsgálata során. Úgy gondolták, hogy a hélium nem található meg a Földön.
Neptúnium Np A Naprendszer Uránuszon túli bolygójáról, a Neptunuszról kapta a nevét. A neptúnium a periódusos rendszerben is az uránon "túl" található. 
Palládium Pd A másodikként felfedezett kisbolygóról, a Pallasról kapta a nevét. A Pallast 1802-ben, a palládiumot 1803-ban fedezték fel. Pallasz Athéné a bölcsesség istennõje a görög mitológiában.
Plutónium Pu Az Uránuszon túli második bolygóról, a Plutóról kapta a nevét. A plutónium a periódusos rendszerben is két hellyel az uránon "túl" található. A bolygót 1930-ban, az elemet 1940-ben fedezték fel. Plutón (Pluto) az alvilág istene a görög–római mitológiában.
Szelén Se Szeléné (görög): Hold. A szelén hasonlít a tellúrhoz, ezért kapott a tellúréhoz hasonló nevet. A görög mitológiában Szeléné a Hold isetnnõje.
Tellúr Te Tellus (latin): föld. 1798-ig még egyetlen elemet sem neveztek el a Földrõl. Itt volt az ideje... (M. Klaproth, 1799) Tellus: Föld-istennõ.
Urán U Az Uránusz bolygóról kapta a nevét. Az Uránuszt 1781-ben, az uránt 1789-ben fedezték fel. Uranosz az ég megszemélyesítõje a görög mitológiában.

 

5. táblázat. Mitológiai, mondai eredetû nevek

Név Vegyjel
Arzén As Arszenikosz (görög): bátor, férfias. Az alkimisták a fémekhez nemet is kapcsoltak. A réztárgyak keményebbek, erõsebbek lettek az arzéntõl. Már Kr. e. 2000-bõl is származnak olyan réztárgyak, amelyek 4% arzént tartalmaznak.
Kobalt Co Kobold (német): gonosz manó, kobold. Úgy gondolták, a koboldok keze van a dologban, ha egy fémbõl a szokásos eljárásokkal nem tudnak hasznos fémet kivonni. A kobaltot ilyen ércben fedezték fel.
Nikkel Ni Nickel (német): ördög. Ha egy olyan érc, amely közönséges réznek látszott, nem tartalmazott rezet, a német bányászok "Kupfer-nickel"-nek, rézördögnek nevezték. A nikkelt ilyen ércben fedezték fel.
Nióbium Nb Niobé Tantalosz lánya a görög mitológiában. A nióbium onnan kapta a nevét, hogy hasonlít a tantálhoz, és ugyanabban az ércben fedezték fel, amelyben korábban a tantált.
Prométium Pm Prométheuszról kapta a nevét, arról a titánról, aki ellopta a tüzet az égbõl az embereknek, s ezért Zeusz szörnyû büntetéssel sújtotta. Az elem nevével a bátorságnak állítottak emléket, és talán azt a "mentális kínt" jelképezik, amely az új elemek elõállításához szükséges. A prométium rendkívül kis mennyiségben fordul elõ a Földön; az urán egyik bomlásterméke.
Tantál Ta Tantaloszt Zeusz örök szenvedésre ítélte: egy tó fölé hajló gyümölcsfa ágán lóg, örökös éhség és szomjúság kínozza. A hullámok a derekáig, néha a nyakáig érnek, de ha lehajol, a víz visszahúzódik. A Ta2O5 sem tud "vizet" felvenni; nem oldódik a savakban. 
Tórium Th Thor a háború norvég istene. A fémet egy norvég ásványban fedezte fel a svéd J. J. Berzelius. Az ásványt késõbb toritnak nevezték el.
Titán Ti A görög mitológiában a titánok Uranosz fiai. Klaproth az urán után fedezte fel az új elemet.
Vanádium V Vanadis a norvég szépségistennõ, Freya beceneve volt. A fémet sokféle színû vegyülete miatt nevezte így el a svéd N. G. Seftsröm és J. J. Berzelius.
Volfrám W Angol neve, aTungsten, a svéd tung (nehéz) és sten (kõ) szavakból ered, s a fémet tartalmazó ásványok nagy sûrûségére utal. A német Wolfram név a Wolf (farkas) szóra vezethetõ vissza. A volfrámércek zavarták az ónkõ redukcióját: elragadták az ónt, és felfalták, mint farkas a bárányt.

 

6. táblázat. Ásványoktól, ércektõl származó (nem földrajzi) nevek

Név Vegyjel
Alumínium Al Alumen (latin): timsó. A timsóval – kálium-alumínium-szulfáttal – már az ókorban is vérzést csillapítottak (a férfiak nemrég még timsóval "kezelték" a borotválkozáskor ejtett sebeket).
Bárium Ba Barisz (görög): súlyos. A bárium a baritban (BaSO4) található fém. Az ásvány elég nagy sûrûségû (4,5 gcm–3).
Berillium Be A berill (berillosz) drágakõrõl (berillium-alumínium-szulfátról) kapta a nevét.
Bór B A bórt a bóraxban fedezték fel. A bórax az arab baurak, a perzsa burah szavakból ered.
Cirkónium Zr Vagy az arab zerk (drágakõ) szóból, vagy az ugyancsak arab zargum (aranysárga színû) szóból származik. (A cirkóniumot a cirkon drágakõbõl – ZrSiO4 –  nyerik ki.) 
Fluor F A folypát (CaF2) latin nevébõl, a fluor lapisból ered (fluere = folyni). A folypátot a kohászatban folyósítószerként használják. 
Gadolínium Gd A gadolinit ásványról kapta a nevét, ezt pedig egy finn ásványtudósról és kémikusról, J. Gadolinról nevezték el.
Kalcium Ca A görög kilix és a latin calx szó mészkövet jelent. A kalcinálás (középkori latin igével: calcinare) hevítés, oxidképzés (az oxid régi neve latinosan calx, magyarosan kalk). A mészkõbõl is hevítéssel keletkezett a mész. Az -ium végzõdés fémet jelöl.
Kálium K A fém "ásványa" a hamu. A növények hevítésekor fahamu keletkezett. A fém angol neve, a Potassium onnan ered, hogy a hamut vízzel mosták ki, az oldatot vasedényekben párolták be, s az edényben maradó hamuzsírt (K2CO3) potash-nek nevezték (pot: edény, ash: hamu). Az -ium végzõdés fémet jelöl. A németben és a skandináv nyelvekben használatos Kalium szó az arab al-kali (a hamu) fõnévre vezethetõ vissza. 
Molibdén Mo Molübdosz (görög): ólom. Azokat a puha, fekete ásványokat – a grafitot, az antimon-, ólom- és molibdén-szulfidot (Sb2S3, PbS, MoS2) –, amelyek fekete nyomot hagytak egy felületen, rendszerint "molübdosz"-nak nevezték. Késõbb az ásványokat megkülönböztették egymástól. Scheele 1778-ban kimutatta, hogy az egyik ásvány (MoS2) új elemet tartalmaz. Az elemet molibdénnek nevezték el.
Nátrium Na A héber neter és a latin nitrum a lúgos anyagok neve volt az õsi idõkben. Ezeket az anyagokat a XV. századtól nátronnak hívták Európában. A nátron fémjét késõbb nátriumnak nevezték el.
A nátrium angol megfelelõje Sodium. Az arab szuvvad szó egy nagy szódatartalmú (nátrium-karbonátot tartalmazó) növény neve. A sodanummal (középkori latin szó) fejfájást csillapítottak. Az -ium végzõdés fémet jelöl.
Szamárium Sm Ásványát, a szamarszkitot egy orosz bányamérnökrõl, V. E: Szamarszkij-Bihovecrõl neveték el.
Szilícium Si Silex (latin): kovakõ, kemény kõ. A szilíciumot elõször a kovakõben mutatták ki.

Folytatás

Irodalom
1. Ball, D. W. J. Chem. Educ., 1985, 62, 787–788.
2. Crosland, M. P. Historical Studies in the Language of Chemistry; Dover: New York, 1978.
3. Weeks, M. E. Discovery of the Elements, 7th ed.; rev. by Leicester, H. M.; Journal of Chemical Education: Easton, PA, 1968.
4. Jenaen, K. A. Dansk kemi, 1985, 5, 149–157.
5. Weast, R. C. CRC Handbook of Chemistry and Physics, 60th ed.; CRC: Boca Raton, FL, 1983; B3–B27.
6. Bevan, S. C.; Gregg, S. J.; Rosseinsky, A. Concise Etymological Dictionary of Chemistry; Applied Science: London, 1976.
7. Rancke-Madaen, E. Grundstoffernes Opdagelseshistorie ("History of the Discovery of the Chemical Elements"); Gad: Copenhagen, 1984.
8. Lavoisier, A. L. Traité Elementaire de Chimie; Paris 1789.
9. International Union of Pure and Applied Chemistry. Nomenclature of Inorganic Chemistry, Definitive Rules; Butterworths: London 1959.
10. International Union of Pure and Applied Chemistry. Nomenclature of Inorganic Chemistry, Definitive Rules, 2nd ed.; Butterworths: London, 1971.
11. Scott, W. A. H. Educ. Chem. 1983, 4, 5.

Vissza a Teázóba http://www.kfki.hu/chemonet/ 
http://www.ch.bme.hu/chemonet/