Davy és Frankenstein

---

Az angol "science fiction" irodalom egyik legelsõ darabja, az 1818-ban kiadott Frankenstein szerzõjének az a  különös ötlete támadt, hogy a holttest elektromossággal életre kelthetõ. Akkor már tudták, hogy az áramütés halálos lehet. Honnan származhatott hát ez a furcsa elképzelés?

A sztatikus elektromosságot egy ideje már ismerték. Charles François Dufay, a francia királyi kertek felügyelõje fedezte fel, hogy kétféle elektromosság létezik. Vizsgálatai megelõzték a sztatikus elektromosságot tároló leideni palack feltalálását – és az elsõ áramütéseket. Az elektromos kísérletek Benjamin Franklin érdeklõdését is felkeltették; Franklin híres papírsárkányos kísérlete bizonyította be, hogy a villámlás elektromos jelenség. Luigi Galvani figyelt fel arra, hogy a békaláb két különbözõ fém érintésére rángatózni kezd. Az õ kísérletei nyomán készített el Volta az elsõ galvánelemeket.

A találmányt szinte azonnal használatba vették. Angliában Sir Humphry Davy sóolvadékokat és sóoldatokat kezdett elektrolizálni; a XIX. század elsõ éveiben így állította elõ a nátriumot, a káliumot, a magnéziumot, a kalciumot, a báriumot és a stronciumot. Eredményei nemzetközi elismerést hoztak, s a Royal Institutionban tartott elõadás-sorozata, mely ezer hallgatót vonzott, az érdeklõdõk körében is roppant népszerûvé tette.

Davy gyakran hívott vendégelõadókat. Közéjük tartozott Galvani unokaöccse, Giovanni Aldini, a Bolognai Egyetem tanára. Aldini 1803-ban mutatta be kísérletét, amelyben egy kivégzett bûnözõ csuklójára helyezett elektródokat: a holttest keze úgy markolt a levegõbe, mintha élne. A lábszárra tett elektródoktól a lábak jöttek mozgásba. De a legelképesztõbb és a legijesztõbb az volt, hogy az archoz érintett elektródoktól kinyílt a szem, rángatózni kezdett a száj és az arc grimaszba rándult.

Majdnem biztos, hogy aznap este Percy Bysshe Shelley és felesége, Mary Wollstonecraft Shelley nem jelent meg az elõadáson. A férj akkor még tizenegy, a feleség hatéves lehetett. De valószínûleg mindeketten hallottak a szenzációs mutatványról. Késõbb Davy és felesége Shelley-ék társasági köreibe tartozott. Mrs. Shelley talán azt gondolta, hogy ha egy kevés elektromosság egy idõre "életet lehelhet" a test egy részébe, a villámlásból származó óriási elektromosság a halottat is életre keltheti; s az elektromosság az az életerõ, amely az élõt az élettelentõl megkülönbözteti, amely növekedésre, mozgásra, szaporodásra serkenti.

Ezért "gondolhatott" Dr. Frankenstein a halott feltámasztására. Ma már elég különösnek tûnik az ötlet, de miért lenne hihetetlenebb, mint a Jurrasic Park dinoszauruszainak felélesztése?

Mary Shelley írás közben Davy kémiakönyveit is tanulmányozta. Victor Frankenstein kémiaprofesszorának néhány kijelentése szinte szó szerinti idézet. A Frankenstein világsikerében talán Davynek és az elõdöknek is szerepük volt.

Charles J. Thoman
A Journal of Chemical Education 1998. áprilisi számában megjelent cikk alapján