---

 

ÖSSZEHASONLÍTÁS MÁS VÖRÖS ÜVEGEKKEL

Szeretnénk tudni, hogy az általunk vizsgált üveggyöngyök honnan származnak, esetleg helyben készítették-e õket, vagy máshonnan kerültek Avarföldre, és ha igen, akkor honnan? Ahhoz, hogy erre a kérdésre megpróbáljunk választ adni, különbözõ szempontok szerint össze kell hasonlítani üveggyöngyeinket a szûkebb és tágabb környezetünkben találtakkal.

Az összehasonlítás lehet tipológiai alapú és ez részben már meg is történt (PÁSZTOR 1996a,b; 1997). Azonban a gyöngyök típusai és régészeti párhuzamaik nem adnak egyértelmû választ a készítés helyére vonatkozóan, hiszen az adott idõszakban az általunk vizsgáltakkal megegyezõ típusú gyöngyök igen nagy területen voltak divatban, tehát nem készülhettek egyetlen helyen, bizonyosan készítettek több mûhelyben ugyanolyan kinézetûeket (típusúakat). Reményünk van arra nézve, hogy a különbözõ mûhelyek között volt valamilyen eltérés, ami vagy a kémiai összetételben (más eredetû nyersanyagokat használtak vagy más volt a receptjük) vagy az üveggyöngy szerkezetében jelentkezik (más technológiát alkalmaztak, pl. hõmérséklet, a hûtés sebessége, stb.). Ezért a továbbiakban mind a kémiai összetétel szerint mind az abból következtetett alkalmazott technológia szerint összevetjük üveggyöngyeinket az azonos és az azt megelõzõ korokban különbözõ területeken találtakkal. Az összehasonlításnál ügyelünk az összehasonlíthatóságra, hiszen majd látni fogjuk, hogy a különbözõ módszerekkel mért kémiai összetételek még azonos üveggyöngy esetében sem feltétlenül egyeznek meg!
 
 

Alapüveg szerinti összehasonlítás

Korábban már megállapítottuk, hogy az elektron-mikroszondával kvantitatíve elemzett 9 üveggyöngy közül 6 gyöngy homokból, mészkõbõl és natúr szódából készült, míg 3 gyöngy homokból, mészkõbõl és sótûrõ növény hamujából. A kémiai összetétel arra utal, hogy teljesen azonos recept szerint készültek mindkét típusú üveggyöngyök, vagyis közelítõleg azonos a homok:mészkõ:alkália arány. Ez jelentheti azt is, hogy annak ellenére, hogy 6 esetben natúr szódát, 3 esetben pedig növényi hamut használtak, az összes üveggyöngy azonos mûhelyben készült. A különbözõ nyersanyagok használata pedig következhetett abból, hogy a kereskedõktõl hol natúr szódát hol növényi hamut tudtak vásárolni. Késõbb azonban látni fogjuk, hogy az adalékanyagok tekintetében esetenként elég nagy különbségek vannak a gyöngyök között, ami eltérõ mûhelyben való készítésre utal, azonban az adalékanyagok mennyisége szerinti csoportosítás nem esik egybe a „natúr szóda” -„növényi hamu” csoportosítással. Feltehetõen nagyobb számú minta elemzése sokat segítene az értelmezésben, hiszen egyetlen temetõben kiásott üveggyöngyök akár 4-5-féle (vagy még ennél is többféle) származásúak is lehetnek, ilyenkor pedig csak a nagy mintaszám segíthet a mûhely és a receptúrák pontosításában.

A római típusú üveg (homok-mészkõ-szóda) a 6 -7. században az egész Európában elõfordul, sõt Észak-Afrikában és Ázsia nagy részén is. Ugyanakkor a mezopotámiai típusú üveg (homok-mészkõ-sótûrõ növényi hamu) inkább a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Kelet-Európában fordul elõ. Mivel az alapüveg e két típusa láthatóan nagyon nagy területekre jellemzõ, ezért ez önmagában nem segít a vizsgált üveggyöngyök származásának behatárolásában.

Megjegyezzük, hogy a Stawiarska által vizsgált római kori (1-5. századi) észak-lengyelországi üveggyöngyök (76 elemzésbõl 53 szódával készült, 23 növényi hamuval) esetében hasonló volt a római és a mezopotámiai típusú üvegek aránya. A hasonlóságra vagy a hasonló nyersanyag-beszerzési lehetõségek adnak magyarázatot vagy ha az üveggyöngyök nem helyben készültek, akkor hasonlóak voltak a különbözõ üvegkészítõ központokkal a kereskedelmi kapcsolatok.

Feltûnõ hasonlóság mutatkozik a Braun által elemzett (HENDERSON 1988a) Halstatt C idõszakból származó magyarországi és jugoszláviai üvegek és az általunk mértek közül a növényi hamuval készített üvegek kémiai összetételei között. A kisebb eltérések ellenére is felmerülhet az a gondolat, hogy a helyi mûhelyek hagyományai esetleg kultúra változásokat és etnikum cseréket is túléltek.

Érdemes az általunk vizsgált üvegeket olyanokkal összehasonlítani, amelyek mind térben mind idõben viszonylag közeliek. Annak ellenére, hogy a vizsgált korszakunkból üvegleletekben gazdag emlékanyagot õriznek a térség múzeumai, az analitikai módszerekkel vizsgáltak száma elenyészõ. Közülük térben a legközelebbiek a szlovákiai Vágboriban (Borovce) föltárt 8-9. századi sírokban talált gyöngyök (STASSÍKOVÁ-STUKOVSKÁ – PLSKO 1997, 260.). Vörös opak üveggyöngyöket ugyan nem elemeztek, azonban érdemes összevetni az alapüvegek típusát. Vágboriban is az alapüvegek ugyanabba a két kémiai összetételi típusba esnek mint az általunk vizsgáltak: római és mezopotámiai típusúak. A különbség csak annyi, hogy Vágboriban a római:mezopotámiai típusúak aránya 4:10, míg nálunk ez az arány 6:3, tehát Vágboriban nagyobb a sótûrõ növényi hamuval készültek aránya (megjegyezzük, hogy ez lehet véletlen is, mivel mindkét helyen a több ezer gyöngybõl csak néhányat elemeztek). Az alapüveget alkotó fõelemek (Si, Ca, Mg, Na, K) tényleges koncentrációit összevetve a Vágboriban, Budakalászon és Szegvár-Sápoldalon találtak ugyanazon, a föntebb említett két receptura szerint készültek. Ezzel ellentétben az általunk vizsgált üvegekkel korban teljesen azonos, a vörös szín elõállítási technológiájában szintén azonos, 6-7. századi maastrichti leletanyagban (SABLEROLLES et al. 1997) viszont csak a római típusú üveg jelenik meg. Eddigi irodalmi ismereteink alapján a mezopotámiai típusú üveg korszakunkban nem fordul elõ más nyugat-európai területeken sem. A kutatók általában feltételezik, hogy az avar kori Kárpát-medencében mûködtek üvegkészítõ mûhelyek. A Pozsony környékén feltárt üvegkészítõ mûhely (STASSÍKOVÁ-STUKOVSKÁ 1998) – amely összefüggésbe hozható a vágborii temetõ üveganyagával – esetleg a már korábbi századokban mûködõ mûhelyek hagyományait is tovább vitte. Ezt a feltételezést erõsíti az általunk vizsgált és a korban tõlük eltérõ vágborii leletanyag alapüveg összetételbeli hasonlósága.
 
 

Színezõk és adalékok szerinti összehasonlítás

Az eredmények értelmezésénél láttuk, hogy a vizsgált vörös opak üveggyöngyök színét a réz és a vas együttes adagolásával érték el. A szakirodalomban hosszú idõn át ismeretlen volt ez a színezési eljárás. Egymástól függetlenül HENDERSON (1988b) és FÓRIZS et al. (1996) ismerték föl a réz+vas együttes adagolásának módszerét. Ezen túlmenõen mind a hazai mind a nemzetközi szakirodalomban vannak olyan adatok, amelyekbõl egyértelmû a réz+vas együttes alkalmazása, azonban a tanulmány szerzõ(je)i nem vett(e)ék észre, hogy ez egy önálló színezési eljárás. A továbbiakban áttekintjük azokat a helyeket, ahol olyan vörös opak üveget találtak, amely üveg színezésénél a réz mellé tudatosan adagoltak vasat is.

A vas szándékos adagolását úgy döntjük el, hogy összehasonlítjuk a vörös opak üveg vastartalmát az azonos lelõhelyrõl származó más színû üvegek (kivéve a feketét és sokszor a zöldet) vastartalmával. Ha az szignifikánsan nagyobb a vörös üvegben, akkor azt szándékosan tették bele, egyébként nem. Azonban adatok híján sokszor nem tehetjük meg ezt az összehasonlítást. Ilyenkor mást módszert alkalmazunk.

Kisebb-nagyobb mennyiségû vas természetes szennyezõ elemként minden – a modern korunk elõtt készült – üvegben elõfordul. Az alapüveg három alkotója közül fõrészt a kvarchomok tartalmazhat oxidos formában vasat, de a mészkõben is elõfordulhat akár oxidos akár karbonátos formában. A natúr szódára (nátrium-hidrokarbonátos sziksó) nem jellemzõ a vastartalom, a növényi hamuban azonban a talajtól és növénytõl függõen elõfordulhat kevés vas, de a sótûrõ növényekre nem jellemzõ. Tekintetbe véve az alapüveg három alkotója jellemzõ vastartalmát, valamint az üvegkészítéshez használt arányukat, az üvegek természetes vastartalma 1-2% körül várható. Áttekintve az irodalmi adatokat azt találjuk, hogy a természetes szennyezõként az üvegbe került vas mennyisége a 0,1% és a 3% Fe₂O₃ között mozog, leggyakoribb tartomány a 0,4-1,5% (lásd pl. a STAWIARSKA (1984) által közölt 348, és a BEZBORODOV (1969) által közölt 762 üvegelemzést). Így abban az esetben, amikor egyetlen üveg kémiai összetétele alapján kell eldönteni, hogy a vasat szándékosan adták-e az üveghez, általános szabályként azt mondhatjuk, hogy ha a vastartalom nagyobb mint 3%, akkor azt szándékosan adalékolták, ha a vastartalom 2-3% közötti, akkor nem tudunk állást foglalni, ha kisebb mint 2%, akkor valószínûsíthetjük a vas természetes szennyezõ voltát.

A szakirodalomban fellelt vörös opak üvegekre vonatkozó adatokat a 4. táblázatban foglaltuk össze. A táblázat elsõ részében olyan elemzések találhatók, amelyek vastartalma természetes szennyezõ, utána elválasztva a bizonytalan megítélésûek következnek, majd a külföldi réz+vassal színezett üvegek, végül pedig a hazai réz+vassal színezett üvegek.
 
 

4. táblázat Vörös üvegek vas- és réztartalma (jelen munka és szakirodalmi adatok)

Table 4 Iron and copper content of red opaque glasses (data from literature and this work)

Lelõhely Locality	Fe2O3 %	Cu2O %	korbesorolás age	megjegyzés, note	forrás, source
Amarna (Egy./Egypt)	0,75	12,02	Kr.e. 1400	kocka cube	CALEY 1962, p.31
Frattesina (Észak-Olaszo./N. Italy)	0,72	3,34	Kr.e.10-9. sz.		BRILL 1992
Taxila (India)	2,45*	5,98	Kr.e. 4-Kr.u. 4. sz.		CALEY 1962, p.51
Elephantine (Egyiptom/Egypt)	0,86-1,57	2,09-4,40	Kr.e. 2-1. sz.	2 rög/chunk 1 rúd/rod	CALEY 1962, p.32
Canopus (Egyiptom/Egypt)	1,6	13,1	ókor/ Ancient		CALEY 1962, p.16
Capri (Itália/Italy)	1,0	6,5	római/Roman		CALEY 1962, p.15
Egyiptom/Egypt	2,10*	4,20	római/Roman		CALEY 1962, p.29
Tara Hill (Írorsz./Ireland)	2,75*	9,86	római/Roman	nagy rög big chunk	CALEY 1962, p.22
Karthagó (Carthago)	1	1,27	1. sz.		STAWIARSKA 1984, p.128.
Aquilea (Italy)	0,432	0,016	1-4. sz.		BEZBORODOV 1969, 47. elemzés/analysis
Wyszembork (L.o./Poland)	1,15	0,40	1-5. sz.		STAWIARSKA 1984, p.108.
Salona (Dalmácia/ Dalmatia)	1,89	2,83	2. sz.	mozaik mosaic	CALEY 1962, p.37
Arikamedu (India)	1,205	1,333	5. sz.	gyöngy bead	BEZBORODOV 1969, 517. elemzés/analysis
Japán/Japan	0,69	0,55	8. sz.	gyöngy bead	BEZBORODOV 1969, 652. elemzés
Preszlav (Russia)	1,25	7,47	10. sz.		BEZBORODOV 1969, 591. elemzés/analysis
Kijev (Ukraine)	1,85	1,46	11. sz.	mozaik  mosaic	BEZBORODOV 1969, 132. elemzés/analysis
Perejaszlav-Hmelnyickij (Russia)	0,08	1,76	11. sz.	mozaik  mosaic	BEZBORODOV 1969, 659. elemzés/analysis
Kijevi Rusz Kievian Rus	0,60-1,64	0,63-0,86	11-13. sz	gyöngy bead	BEZBORODOV 1969, 678., 680. elemzés/ analysis
Polock (Russia)	0,12	0,41	12. sz	mozaik  mosaic	BEZBORODOV 1969, 664. elemzés/analysis
Csernyigov (Russia)	0,42	0,81	12. sz.	mozaik  mosaic	BEZBORODOV 1969, 667. elemzés/analysis
Haszanlu	2,39	11,1	Kr.e. 850	mozaik  mosaic	BRILL – CAHILL 1988
Nimrud (Asszíria/ Assyria)	4,35*	13,58	Kr.e.8-6. sz.	korong disc	CALEY 1962, p.58
Pompeii	2,33	11,03	1. sz.		CALEY 1962, p.17
Abidnia (White Russia)	2-3	7-10	3-4. sz.		STAWIARSKA 1984, p.143.
Nuzi (Hurri)	3,32	3,58	Kr.e. 15. sz.		VANDIVER 1983
Perszepolisz	3,43	8,01	Kr.e. 5. sz.	tábla/plate	BRILL – CAHILL 1988
Kauzambi (India)	4,48	10,89	Kr.e.2. sz.-Kr.u.2. sz.	gyöngy bead	BEZBORODOV 1969, 518. elemzés/analysis
Asszam (India)	8,24	10,28	óindiai Ancient Indian	gyöngy bead	CALEY 1962, p.51
Nalanda (India)	7,01	0,49	5. sz.	gyöngy bead	CALEY 1962, p.51
Floresz (Indonézia/ Indonesia)	10,23	8,41	5.-9. sz.	gyöngy bead	BEZBORODOV 1969, 328. elemzés/analysis
Maastricht (Holl./ The Netherlands)	3,80	1,8	6.-7. sz.		SABLEROLLES et al. 1997
Konstantinápoly (Byzantine)	3,26	1,26	558-563	mozaik  mosaic	BEZBORODOV 1969, 327. elemzés/analysis
Zanzibar	3,56-3,9	0,38-0,70	5-17. sz	gyöngy bead	BEZBORODOV 1969, 311., 524. elemzés/ analysis
Kijev (Ukraine)	3,42	1,40-1,96	11. sz.	mozaik mozaic	BEZBORODOV 1969, 159., 251. elemzés/ analysis
Budapest (Hungary)	1,89-7,33	16,9-26,3	3-4. sz.	gyöngy bead	FLÓRIÁN – ZIMMER 1980a,b
Budakalász (Hungary)	3,69-5,51	1,46-3,15	6-7. sz.	gyöngy bead	jelen munka this work
Környe (Hungary)	9,33	0 ?	6-7. sz.	gyöngy bead	SALAMON et al. 1977
Zalakomár (Hungary)	>5	2,23	7. sz.	gyöngy bead	DEKÓWNA 1989

Megjegyzés: *-gal jelöltük azokat az adatokat, amelyek az Fe₂O₃+Al₂O₃ együttes koncentrációt tartalmazzák. Megfigyeléseink alapján az Fe₂O₃£ Al₂O₃ (ha a Fe csak természetes szennyezõ), a táblázatunkba való besorolás ezen összefüggés alapján történt.

Note: Data marked with * include the content of Fe₂O₃+Al₂O₃ together. According to our experience generally Fe₂O₃£  Al₂O₃ (if Fe is only a natural contaminant), the estimation of Fe content and the arrangement of the table is based on this relation. Kr.e.=B.C., Kr.u.=A.D., sz.=century.
 
 

Magyarországon eddig a Budapesten, Budakalászon, Környén, Szegvár-Sápoldalon és Zalakomáron föltárt vörös opak üvegeket vizsgálták mûszeres analitikai módszerekkel. Ezek a 3.-4., valamint a 6.-7. századból származó leletek mind réz+vassal színezettek. Külföldön a Krisztus elõtti idõkbõl Perzsiából (Perszepolisz), Indiából és a történelmi Hurrita Birodalomból (Nuzi) ismertek ilyen vörös opak üvegek. A Krisztus utáni idõkben megjelennek Konstantinápolyban, Kijevben, továbbá két viking településen Åhusban (Svédország) és Ribeben (Dánia), Maastrichtban (Hollandia) és Írországban. E fölsorolás a leletekre és nem a készítési helyekre vonatkoznak, bár több esetben bizonyított a helyben való készítés. A réz+vassal és a csak rézzel színezett vörös opak üvegek földrajzi elhelyezkedését a 19. ábrán mutatjuk be. Föltûnõ, hogy Nyugat-Európára és Észak-Afrikára a csak rézzel színezett üvegek jellemzõek, míg a réz+vassal színezettek Indiától kiindulva Perzsián, Bizáncon és Közép-Európán keresztül Észak-Európáig elõfordulnak. Ez valószínûleg egy õsi kereskedelmi vonalat rajzol ki, ami mentén feltehetõen Ázsiából terjedt el ez a színezési technika.
 
 

19. ábra. A rézzel és a réz+vassal vörösre színezett üvegek elterjedése (Kr. e. 1400  – Kr. u. 12. század)
Fig. 19. Distribution of red opaque glasses colored by copper and copper+iron (1400 B.C. –12th c. A.D.)

Korban megegyezõ üvegleleteket tártak föl egy üvegkészítésnél keletkezõ törmelékeket tartalmazó gödörbõl a már korábban említett Maastrichtban (Hollandia), ahol vörös opak üvegeket is elemeztek (SABLEROLLES et al. 1997). Ugyan a vörös opak üveg ottani helyi elõállítását nem tudták a szerzõk bizonyítani, azonban azok kémiai összetétele rendkívül hasonlít az általunk vizsgáltakra. Négy vörös opak üvegdarabot elemeztek, mind a négy szódával készült. A nem vörös színûek is kivétel nélkül szódával készültek, vagyis római típusúak. Ebben különböznek a mieinktõl, hiszen nálunk a nem vörös üvegekre vonatkozó elemzéseket is számba véve kb. 20% a mezopotámiai típusú üvegek aránya, míg Maastrichtban egyetlen egy hasonló sem került elõ. A cinktartalom alapján háromba a rezet bronz formában adagolták. Nálunk ez a zárványok alapján két üveggyöngynél valószínûsíthetõ, vagyis elõfordul, de nem jellemzõ. Az általuk meghatározott átlagos vastartalom 3,80±0,63% Fe₂O₃, ami nagyon hasonló a budakalászi üveggyöngyök vastartalmához, azonban távol esik a szegvár-sápoldaliakétól. A mieink ólomtartalma tág határok között változik, sõt csoportok állíthatók föl (lásd föntebb), míg a maastrichti üveggyöngyöké szûkebb tartományban mozog (PbO 5,85±1,35%) és a mi ólomdús csoportunkéval esik egybe. További hasonlóság, hogy a mi ólomdús csoportunk három tagja mind szódával készült, akárcsak a maastrichtiak. Mindezen hasonlóságok ellenére a fölsoroltakon túl vannak további különbségek. A maastrichti üveggyöngyökben mind a MgO mind a MnO koncentráció, ámbár kicsit, de jellegzetesen nagyobb mint nálunk. Továbbá az általunk vizsgált budakalászi üveggyöngyök számos zárványt, de különösen Fe-oxid zárványt tartalmaznak, amirõl SABLEROLLES et al. (1997) nem írnak semmit. Ha az övék is zárványos lenne, akkor bizonyára ezt megjegyezték volna, hiszen õk is elektron-mikroszondával végezték a mennyiségi elemzést és ennél a vizsgálati módszernél föltûnõek a zárványok (kivéve ha a mérést automata üzemmódban végzik ellenõrzés nélkül). Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a Maastrichtban föltárt vörös opak üvegek kémiai összetétele nagyon erõs rokonságot mutat az általunk vizsgáltak egy csoportjával, az ólomdús római típusúakkal.

Henderson hivatkozik két viking üvegkészítõ mûhelyre – a már említett Ahus (Svédország) és Ribe (Dánia) – (SABLEROLLES et al. 1997), ahol a vörös opak üveget szintén vas és réz együttes adagolásával színezték, azonban ott homályosítónak (opakosítónak) nem ón-oxidot használtak, mint nálunk vagy Maastrichtban, hanem kalcium-antimonátot, ami alapvetõ különbség és ez a tény kizárja, hogy üveggyöngyeink Vikingföldön készültek volna.

Henderson hivatkozik még a 9-10. századi írországi vörös opak üvegekre, amelyeket szintén vas+rézzel színeztek (in SABLEROLLES et al. 1997), azonban a nagy földrajzi távolság miatt valószínûtlen, hogy avar kori üveggyöngyeink onnan származnának, hiszen sokkal közelebb is készítettek és nagy mennyiségben üveget.

Ha a korai avar korban nem készítettek a Kárpát-medencében üveget, akkor a tipológiai vizsgálatok alapján legvalószínûbb, hogy az általunk vizsgált üveggyöngyök zömében a Rajna vidékérõl és/vagy a frankok, alamannok, észak-itáliai langobardok, ill. bajorok által lakott térségben készülhettek.

HOFFMANN (1994) épp ezen területek egyikén, a Rajna-vidéken, ezen belül Gross-Gerau, Pleidelsheim és Weingarten helységekben feltárt monokróm üveggyöngyök analitikai vizsgálatát végezte el, köztük a vörös színcsoportba tartozókét is. Vizsgálatai sajnos fõrészt minõségi (kvalitatív) jellegûek, vagyis bizonyos elemek létét mutatta ki, azok mennyiségét nem határozta meg. Kisebb számban mennyiségi elemzéseket is végzett. Ezeket az eredményeket azonban nagy bizonytalanságuk miatt egyrészt nehéz értelmezni, másrészt adatainkkal vagy más adatokkal való összehasonlítás kétes következtetésekre vezethet. Adatai nagymérvû bizonytalansága a minta-elõkészítésbõl ered. Röntgen-fluoreszcens analízissel vizsgálta a csak vízzel és kefével tisztított üveggyöngyöket. Ezzel a mérési módszerrel a minta néhányszor 10 mm-es felületi rétegét lehet vizsgálni.

A több száz évet földben töltött üveggyöngyök az eltelt idõ, a kémiai összetételük, a nedvességtartalom és a talaj redox viszonyai függvényében elmállottak. Az esetek többségében ez a felületi mállott réteg néhány 100 mm, egyes esetekben azonban a teljes gyöngy elmállhat. A mállás során a minta elveszíti eredeti üvegszerkezetét (devitrifikálódik), kristályos fázisok képzõdnek, a kémiai összetétel pedig teljesen megváltozik. Éppen ezért ezt a felületi – rendszerint mállott – réteget nem elemzik, hanem az üveggyöngy belsõ üde részét használják a különbözõ roncsolásmentes elemzésekhez. Sokszor feltétel azonban, hogy az üvegtárgyat nem szabad sem eltörni, sem abból levágni. Ekkor csak a felületi részt lehet elemezni.

COX és POLARD (1977) vizsgálatokat végzett arra vonatkozólag, hogy a röntgen-fluoreszcens elemzésnél milyen hatása van a minta-elõkészítésnek a mért kémiai összetételre. Több antik üvegmintát, kontrollként pedig újkori és modern üvegeket elemeztek, három féle minta-elõkészítés alkalmazásával. Meglepõ eredményeket kaptak, amelyek nagy óvatosságra intenek bennünket. A következõ 3-féle minta-elõkészítést alkalmazták:

A) mosás acetonban
B) 6 mm-es gyémánt pasztával enyhén polírozták a felületet
C) a fölsõ 500 mm-es réteget eltávolították, majd a felületet 6 mm-es pasztával megcsiszolták.

Mindegyik elõkésztés után elemezték a mintát (ugyanolyan röntgen-fluoreszcens módszerrel mint a föntebb említett Hoffmann). Az A) és a B) minta-elõkészítés között nagyon nagy volt a különbség, de még a B) és a C) minta-elõkészítések között is jelentõs eltérések adódtak. Példaként álljon itt egy 2-3. századi római üvegen kapott eredmény. (5. táblázat)

Szembetûnõ, hogy ennél az üvegnél a felületi mállott rétegbõl a nátrium teljesen elvándorolt (A oszlop). Ez nem minden esetben van így, a környezeti körülményektõl függõen a nátrium egy része ott maradhat, továbbá más elemek is kisebb-nagyobb mértékben elvándorolhatnak. Általában jellemzõ még az alumínium dúsulása a mállott rétegben (pl. itt is), ami annak a geokémikusok elõtt jól ismert tulajdonságnak a következménye, hogy az alumínium a legtöbb kémiai környezetben immobilis elemként viselkedik. Gyakori még a vas dúsulása is a mállás során (párhuzamként gondoljunk a vörös színû bauxitra, ami mállás során jön létre és fõleg Al-oxidokból, kisebb részt pedig Fe-oxidokból áll).
 
 

5. táblázat Cox és Pollard (1977) tanulmányának 5. táblázata (az adatok súly%-ban)

Table 5 From the paper of Cox and Pollard (1977, table 5.) (data in weight%)

	Felületelõkészítés módja Surface preparation
	A	B	C
Na2O	k.h.a.	11,4	18,9
MgO	1,0	0,4	0,4
Al2O3	6,9	2,4	1,5
SiO2	63,8	60,4	70,2
P2O5	0,4	0,2	0,3
K2O	2,0	1,1	1,2
CaO	6,1	7,3	6,0
MnO	1,0	1,1	0,76
Fe2O3	0,7	0,7	0,59
CuO	0,07	0,07	0,01
ZnO	0,04	0,04	0,03
PbO	0,2	0,2	0,14
Oxidösszeg	82,21	85,31	100,03

k.h.a.= kimutatási határ alatti (Na₂O= 0,8 s%),
below detection limit (for Na₂O=0.8 w%)

Visszatérve Hoffmann elemzéseire, õ csak a Cox és Pollard által A)-val jelzett felületelõkészítést alkalmazta (aceton helyett vízzel mosta a mintát), aminek a bizonytalanságát a fentebbi példán jól láthattuk. Hoffmann eredményeinek kiértékelését tovább nehezíti, hogy õ nem sík mintákat elemzett, hanem az eredeti domború gyöngyöket. A felületi hatás korrigálása érdekében a mátrix-korrekció számításánál az oxidösszeget 100%-ra normálta, ezzel még azt a lehetõséget is elveszítette, hogy a mállás mértékére következtessünk az oxidösszegbõl. (Pl. a fönti 5. táblázatban az A) és a B) oszlopok alján az oxidösszeg jóval kisebb 100%-nál, ami egyértelmûen arra utal, hogy a minta erõsen mállott, nemcsak oxidokat, hanem jelentõs mennyiségû karbonátot és vizet is tartalmaz).

Mindezen bizonytalanságok figyelembe vételével Hoffmann méréseibõl csak annyit tudunk meg, hogy a barna és vörös színcsoportra jellemzõ a réz mellett a nagyobb mennyiségû vas jelenléte is, míg az okker színcsoportra színezõ elemként jobbára csak a réz jellemzõ. A néhány mintán végzett mennyiségi elemzés erõsen változó, kis koncentrációjú Na-tartalmat és nagyobb koncentrációjú Al-tartalmat mutat, amibõl különbözõ mértékû mállásra következtethetünk. Említettük, hogy a mállás során a vas is földúsulhat, ezért bizonytalan, hogy a Hoffmann által a barna és vörös üvegekben (valójában a felületükön) kimutatott jelentõsebb Fe-tartalom a vasnak az üvegkészítés során való szándékos adalékolását mutatja-e vagy az a mállás következményeként való dúsulást. Az általunk, valamint a Hoffmann által vizsgált üveggyöngyök tipológiai és tipokronológiai rokonságát esetleg alátámasztják Hoffmann eredményei, a fentebb leírtak miatt azonban határozott megállapítást nem tehetünk.
 
 

ÖSSZEFOGLALÁS

A Budakalászon és Szegvár-Sápoldalon föltárt kora avar kori üveggyöngyökbõl kiválasztott néhány vörös opak típusminta elektron-mikroszondás és röntgen-pordiffrakciós vizsgálatát, valamint az eredmények értelmezését végeztük el. A vörös opak üvegek vizsgálatára az a korábbi fölismerésünk ösztönzött, hogy esetünkben a vörös szín elõállításához egy sajátos módszert alkalmaztak. A szakirodalomban rajtunk kívül korábban csak HENDERSON (1988b) figyelt föl erre a színezési technológiára.

A kémiai összetétel alapján a vizsgált gyöngyök alapüvegei két klasszikus csoportba sorolhatók: 6 minta római (szóda:mészkõ:homok), 3 pedig mezopotámiai (sótûrõ növényi hamu:mészkõ:homok) típusú (2. táblázat, 13., 14. és 15. ábra). A kémiai összetételbõl levonható további következtetésünk, hogy mindkét esetben a három alapanyagot ugyanazon arányban alkalmazták, vagyis azonos receptet követtek az elõállítás során. Mind római, mind mezopotámiai típusú alapüvegû gyöngy elõfordult mindkét lelõhelyen, tehát az alapüveg tekintetében nem különbözik a két lelõhely gyöngyanyaga.

Kimutattuk, hogy mindkét lelõhelyen a vizsgált üveggyöngyök vörös színének elõállításához a hagyományos színezõ (Cu) és adalék (Pb, Sn) elemeken kívül vasat is adalékoltak. Az adalékolt vas mennyisége azonban szignifikánsan különbözik a két lelõhelyen (2. táblázat, 17-18. ábra), amibõl arra következtethetünk, hogy a két lelõhely üveggyöngyei különbözõ mûhelyek termékei.

A gyöngyök zárványai alapján megállapítottuk, hogy a rezet fémréz, a vasat pedig fémvas-forgács és esetleg vasoxid (pl. gyepvasérc) formájában adták az alapüveghez.

Geokémiai ismeretek birtokában valószínûsítettük, hogy a 3 súly%-nál nagyobb vastartalom (Fe₂O₃ formában kifejezve) feltehetõen a vas szándékos adalékolására utal, míg a 2 súly%-nál kisebb vastartalom feltehetõen természetes szennyezõ. Ezek alapján csoportosítva a szakirodalomban fellelhetõ vörös opak üvegekre vonatkozó adatokat (4. táblázat, 19. ábra) megállapítottuk, hogy a réz+vassal színezett üvegek kezdetben a Hurrita Birodalom területén (Nuzi, Kr.e. 1400), majd Perzsiában (Perzsepolisz, Kr.e. 5. század.) és Indiában (Kauzambi, Kr.e. 2.-Kr.u. 2. század) jelennek meg. A Krisztus utáni idõkben föltûnnek Bizáncban (Konstantinápoly, 6. század), a Kárpát-medencében (3-7. század), Hollandiában (6-7. század), Vikingföldön (8. század), Írországban (6-10. század) és Kijevben (11. század). Feltehetõen keletrõl terjedt el Bizáncon és/vagy Kelet-Európán keresztül a Kárpát-medencébe és azon túl Észak-Európába. Minden bizonnyal az elterjedés õsi kereskedelmi utak mentén vagy népmozgások következtében történt.

Tér- és idõbeli közelség miatt összevetettük üveggyöngyeink kémiai összetételét a Vágboriban (Szlovákia, Borovce) föltárt 8-9. századi leletekkel, annak ellenére, hogy vörös opak üvegeket nem vizsgáltak, azonban a térségben nemrégiben üvegkészítõ mûhely maradványaira bukkantak (közöletlen), amely mûhely üveggyöngyeink egyik készítési helye is lehet. Az alapüvegek típusai ezt a feltételezést többé-kevésbé alátámasztják. Ebben a kérdésben döntõ azonban a mûhely mûködésének kora és a vörös opak üvegek vizsgálati eredménye lesz.

A 6-7. századi (tehát korban a miénkkel azonos), Maastrichtban (Hollandia) egy üvegkészítõ mûhely szemetes gödrébõl föltárt vörös opak üvegek kémiai összetétele nagyon közeli rokonságot mutat az általunk vizsgáltak egy csoportjával, nevezetesen a budakalászi leletek közül az ólomdús római alapüveg-típusú gyöngyökkel (B-2, B-11).

Az általunk vizsgált gyöngyökkel tipológiailag és tipokronológiailag közeli rokonságot mutató Rajna-vidéki üveganyagot röntgen fluoreszcens módszerrel vizsgálta HOFFMANN (1994). Eredményeibõl arra következtetünk, hogy a vizsgált üveganyag felülete többé-kevésbé mállott, így a közölt kémiai összetételek nem vethetõk össze adatainkkal, hiszen az elõbbiek nem az eredeti üveg összetételére vonatkoznak. Mindazonáltal adatai sejtetik, hogy a Rajna-vidéki vörös opak üvegek is réz+vassal színezettek, azonban ezt a kérdést csak üde mintafelületen elvégzett megbízható elemzési adatok alapján lehet egyértelmûen megválaszolni.

Összegezve a fentieket, kimutattuk, hogy a Budakalászon és Szegvár-Sápoldalon föltárt 6-7. századi vörös opak üveggyöngyök színezésénél egy sajátos módszert alkalmaztak, amely módszer feltehetõen Ázsiából (keletrõl) származik és a Kárpát-medencében már a szarmata korban (3-4. század) kimutatható. A mért kémiai összetételek közeli rokonságot mutatnak a Vágboriban (Szlovákia) és Maastrichtban (Hollandia) föltárt üvegekkel és ezek a helyek üveggyöngyeink egy részének esetleges származási helyei lehetnek, azonban még számos olyan területen föltárt üveganyag vár analitikai vizsgálatra, ahol a gyöngyök közeli tipológiai rokonságot mutatnak a mieinkkel. Az avar kori üveggyöngyeink pontos származásáról határozott állítást csak ezen vizsgálatok elvégzése után fogalmazhatunk meg.
 

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Korábbi eredményeink felhasználásával a jelen kutatást az Országos Tudományos Kutatási Alap (T025119) támogatta. Köszönettel tartozunk lektorainknak, dr. Póka Teréznek a földtudomány kandidátusának és dr. Tomka Péter régésznek a gondos és részletekre kiterjedõ bírálatukért, értékes megjegyzéseikért. Továbbá köszönjük Gajzágó Jolánnak és Látos Dezsõnének a fényképek, Szász Noéminek az elektron-mikroszondás csiszolatok elkészítését, mindhármójuk önzetlen lelkesedését!
 
 

IRODALOM
 
 

BEZBORODOV 1969	Bezborodov, M. A.: Himia i tehnologia drevnih i szrednevekovih sztekol. Minszk. 1969.
BRILL 1992	Brill, R.H.: Chemical Analyses of some glasses from Frattesina. Journal of Glass Studies, 34:11-22., 1992.
BRILL 1970	Brill, R.H.: The chemical interpretation of the texts. In: Oppenheim, A. L., Barag, D., Brill, R. H., von Saldern, A.: Glass and Glassmaking in ancient Mesopotamia. An Edition of the Cuneiform Texts Which Contain Instructions for Glassmakers With a Catalogue of Surviving Objects. The Corning Museum of Glass, Corning, New York, 1970. 104-128
BRILL – CAHILL 1988	Brill, R.H.– Cahill, N.D.: A red opaque glass from Sardis and some thoughts on red opaques in general. Journal of Glass Studies, 30, 16-27., 1988.
CALEY 1962	Caley, E.R.: Analyses of ancient glasses 1790-1957. The Corning Museum of Glass, Corning, New York, 1962.
COX – POLARD 1977	Cox, G.A. – Pollard, A.M.: X-ray fluorescence analysis of ancient glass: The importance of sample preparation. Archaeometry, 19(1):45-54, 1977.
DEKÓWNA 1989	Dekówna, M.: Herkunft der im Friedhof Zalakomár gefundenen Glasperlen im Lichte der technologischen Untersuchungen. WMMÉ Szekszárd (1990), 15:231-242., 1989.
FLÓRIÁN – ZIMMER 1980a	Flórián Károly – Zimmer Károly: Gyöngyleletek spektrográfiás vizsgálata, I. Magyar Kémiai Folyóirat, 86(1):24-35., 1980.
FLÓRIÁN – ZIMMER K. 1980b	Flórián Károly – Zimmer Károly: Gyöngyleletek spektrográfiás vizsgálata, II. Magyar Kémiai Folyóirat, 86(1):35-40., 1980.
FÓRIZS – PÁSZTOR – TÓTH – NAGY 1996	Fórizs István – Pásztor Adrien – Tóth Mária – Nagy Géza: Avar kori üveggyöngyök röntgendiffrakciós és elektron-mikroszondás vizsgálata (Alapadatok az üveggyöngyök genetikájához I.). A népvándorláskor fiatal kutatóinak VII. összejövetele. Pécs, 1996 (megjelenés alatt), 1996.
HARTMANN – KAPPEL – GROTE – ARNDT 1997	Hartmann G. – Kappel, I. – Grote, K. – Arndt B.: Chemistry and Technology of Prehistoric Glass from Lower Saxony and Hesse. Journal of Archaeological Science, 24:547-559., 1977.
HENDERSON 1985	Henderson, J.: The raw materials of early glass production. Oxford Journal of Archeology, 4 (3):267-291., 1985.
HENDERSON 1988a	Henderson, J.: Electron probe microanalysis of mixed-alkali glasses. Archaeometry, 30(1):77-91., 1988
HENDERSON 1988b	Henderson, J.: A technical investigation of early Irish glass and glass-making practices. In: E.V. Sayre-P.B. Vandiver-J. Druzik-C. Stevenson: (eds), Materials Issues in Art and Archaeology, Materials Research Soc. Proc. 123 (Pittsburgh) 141-146., 1988.
HOFFMANN 1994	Hoffmann, P.: Analytical determination of colouring elements and of their compounds in glass beads from graveyards of the Merowings time. Fresenius' Journal of Analytical Chemistry, 349:320-333., 1994.
HOPPÁL – JANKOVICS – NAGY – SZEMADAM 1996	Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadam György: Jelképtár. Helikon Kiadó, 1996.
H. TÓTH – HORVÁTH 1992	H. Tóth Elvira – Horváth István: Kunbábony. Das Grab eines Awarenkhagans. Kecskemét, 1992.
KOCH 1977	Koch, U.: Das Reichengräberfeld bei Schretzheim I-II. Berlin, 1977.
OPPENHEIM – BARAG – BRILL – VON SALDERN 1970	Oppenheim, A.L. – Barag, D. – Brill, R.H. – von Saldern, A.: Glass and Glassmaking in ancient Mesopotamia. An Edition of the Cuneiform Texts Which Contain Instructions for Glassmakers With a Catalogue of Surviving Objects. The Corning Museum of Glass, Corning, New York, 1970.
PÁSZTOR 1996a	Pásztor Adrien: A magyarországi kora és közép avar kori gyöngyök tipológiai vizsgálata. MFMÉ - StudArch II (1996) 195-220., 1996.
PÁSZTOR 1996b	Pásztor Adrien: A Csákberény-orondpusztai avar kori temetõ gyöngyleleteinek tipokronológiai vizsgálata. SAVARIA PARS ARCHAEOLOGICA 22/3 (1992-1995) 1996.37-83., 1996.
PÁSZTOR 1997	Pásztor Adrien: A Tiszavasvári-koldusdombi avar kori temetõ gyöngyleleteirõl. JAMÉ XXXVII-XXXVIII. '95-'96 (1997, 189-203.), 1997.
SABLEROLEES – HENDERSON – DIJKMAN 1997	Sablerolles, Y. – Henderson, J. – Dijkman, W.: Early medieval glass nead making in Maastricht (Jodestraat 30), The Netherlands. An archaeological and scientific investigation. In: U.v. Freeden & A. Wieczorek (ed.), Perlen: Archäologie, Techniken, Analysen. Akten des Internationalen Perlensymposiums in Mannheim 1994. Publisher: Dr. R. Habelt GmbH, Bonn, pp. 293-313., 1997.
SALAMON – DUMA – RAVASZ 1977	Salamon Ágnes – Duma Gy. – Ravasz Cs.: Adatok a késõantik színesgyöngyök készítéséhez (Sûrû hullámvonallal díszített felületû gyöngyök üvegszerû olvadékból). ArchÉrt 104:235-245., 1977.
STASSÍKOVÁ-STUKOVSKÁ, D. 1998	Stassiková-Stukovská, D.: Szlovák Tud. Akad. Régészeti Intézete, Nyitra, szóbeli tájékoztatása; a lelõhely közöletlen. 1998.
STASSÍKOVÁ-STUKOVSKÁ – PLSKO 1997	Stassiková-Stukovská D. – Plsko, A.: Typologische und technologische Aspekte der Perlen aus dem frühmittelalterlichen Gräberfeld in Borovce. In: U.v. Freeden & A. Wieczorek (ed.), Perlen: Archäologie, Techniken, Analysen. Akten des Internationalen Perlensymposiums in Mannheim 1994. Publisher: Dr. R. Habelt GmbH, Bonn, pp. 259-274. 1997.
STAWIARSKA 1984	Stawiarska, T.: Szkla z okresu wplywów rzymskich z pólnocnej Polski - Glasses from Roman Period excavated in Northern Poland. A chemical assays - Summary. Wydawnictwo Polskiej Akademii Nauk. Wroclaw, (lengyelül angol összefoglalóval). 1984.
STAWIARSKA 1993	Stawiarska, T.: Chemical studies of ancient glasses in Poland (with particular reference to the Roman Period). Archaeologia Polonia, 31:219-228., 1993.
VANDIVER 1983	Vandiver, P.: Glass technology at the mid-second-millenium B.C. Hurrian site of Nuzi. Journal of Glass Studies, 25:239-247., 1983.
VERITÀ  1995	Verità, M.: Analytical investigation of European enameled beakers of the 13th and 14th centuries. Journal of Glass Studies, 37:83-98., 1995.
WEDEPOHL – WINKELMANN – HARTMANN 1997	Wedepohl, K.H. – Winkelmann, W. – Hartmann, G.: Glasfunde aus der karolingischen Pfalz in Paderborn und die frühe Holzasche-Glasherstellung. AFWL Ausgrabungen und Funde in Westfalen-Lippe (Münster) 9/A, 41-53., 1997.

Vissza