Avar kori üveggyöngyök
röntgendiffrakciós
és elektron-mikroszondás
vizsgálata
Alapadatok az üveggyöngyök
genetikájához II.
Vörös opak üvegek
Fórizs István, Tóth Mária, Nagy Géza, Pásztor Adrien
BEVEZETÉS
A kora és közép avar kori üveggyöngyök tipológiájának táblázatos rendszerû kidolgozása (PÁSZTOR 1996a) során egyértelmûvé vált, hogy a osztályozandó gyöngyök tulajdonságai közül a szín nem sorolható a fõtípust és típust meghatározó tulajdonságok közé.
A gyöngytest és a díszítések színei a típusok melléktulajdonságát képezik, így ebben az értelemben a szín mégis csak az egyik fontos jellemzõ.
A gyöngyök tipológiai besorolásakor a jellemzõk leghosszabb listáját az alapszínek és a díszítések különbözõ színárnyalatainak variációi adták. Ahhoz, hogy egy logikus és könnyen átlátható skálát kapjunk, a legáltalánosabban használt színcsoportokra kellett csökkenteni a tipológiai rendszerben elõforduló színsort. A színárnyalatok finomabb elkülönítésére léteznek ugyan objektív módszerek (pl. PANTONE és MUNSELL skála) és mûszerek, de alkalmazásuk nehézkes, idõigényes, az általuk nyert információ értékét pedig jelentõsen csökkentik a következõ körülmények:
a) a jelenleg észlelhetõ színt a pusztulási folyamatok, a tárolás és a konzerválás módja erõsen befolyásolja;
b) az eredetileg elõállított színárnyalatok egy-egy gyöngytípuson belül is különbözhettek. Célravezetõbbnek bizonyult a színek „objektivizálása”, a színárnyalatok elkülönítése helyett megvizsgálni a szinezékek kémiai összetételét, szövetét és kristályszerkezetét, és ezek alapján következtetni az elõállításuk technológiájára.
A vizsgált avar kori gyöngyök bármikor bõvíthetõ tipológiai besorolása a kiépített logika szerint semleges: a gyöngyöket jellemzõ tulajdonság-kombinációkon alapul. Ebbõl egyenesen következik az, hogy e tipológiai módszer továbbfejlesztéséhez elengedhetetlen a besorolási jellemzõk bõvítése: a színek objektivizálása is.
A mûszeres analitikai vizsgálatok az avar kori gyöngyök monografikus feldolgozásához alapadatokat (kémiai összetétel, szerkezet, készítési technológia, pusztulási fázisok (pl. mállottság), átlátszóság, szín stb.) biztosítanak. A gyöngyök színét, színösszetételét a korabeli készítési technológia, az elemi összetétel vagy a földbekerülés után a talaj és az egyes gyöngyök anyagösszetételének kölcsönhatása, illetve a talaj vegyi összetevõinek esetleges megváltozása is befolyásolhatta. A leletanyag vizsgálata során alapkutatási cél minél szélesebb rálátással elemezni a korszakunkból még nem ismert, korabeli gyöngykészítõ receptura szerinti színképzõ elemösszetételek alkalmazásának tudatosságát, az alkalmazott színkialakítási módszerek megkülönböztetése a földbõl elõkerülõ tárgyak pusztuló fázisai során megváltozott színárnyalatoktól.
Az eddig vizsgált minták arról tanúskodnak, hogy a különbözõ üveggyöngytípusok színezésekor, az igen sokféle színárnyalat létrehozásakor tudatosan alkalmaztak egyes technológiai fogásokat, amelyek alapján esetleg elkülöníthetõk s lokalizálhatók lesznek a korabeli üveggyártó központok, mûhelyek és a kereskedelmi kapcsolatok.
A korszak opak üveggyöngyei között igen jellegzetes
szín a vörös, mint leggyakoribb alapszín: a téglavöröstõl
a feketés, ill. barnásvörös (májvörös)
világos-sötét árnyalatáig közkedvelt.
Leginkább a nyugati germán kultúrkörhöz,
észak itáliai langobard, frank, bajor gyöngyviselethez
kapcsolható (PÁSZTOR 1996b) avar
kori emlékanyagból ismerjük példányaikat.
A vörös szín a kor világképébe illõ
mondanivaló hordozója is lehet: a hatalom (bíbor),
a tûz, a nap, az élet (vérvörös) és
a szerelem (HOPPÁL et al., 1996, 205-206)
jelképeként.
AZ OBJEKTÍV SZÍNBESOROLÁSI RENDSZER FELÁLLÍTÁSÁNAK NEHÉZSÉGEI
Az emberi szem mindegy 10.000 árnyalatot képes megkülönböztetni, ugyanakkor a különbözõ nyelvekben általában csak 6-7 szót használnak az alapszínekre. Ez azt jelenti, hogy egy szín a különbözõ árnyalatoknak egész halmaza. Továbbá két szín között szinte végtelen sok árnyalat létezik és nehéz megmondani, hogy hol a határ (pl. a kék és a zöld között meddig zöldes-kék és mettõl kékes-zöld). Tehát a színek egymástól való szemmel való megkülönböztetése sok szubjektív elemet hordoz magában. Reményünk van arra, hogy az üveggyöngyök esetében egyszerûbb a helyzet, mivel a színeket tudatosan, színképzõ anyagok adalékolásával állítják elõ és ezek analitikai úton való meghatározásával objektivizálni lehet a színek besorolását.
Azonban nem ennyire egyszerû a helyezet, mivel a színképzõ anyagokat keverni is lehet és így rengeteg árnyalatot lehet elõállítani pl. a keverési arány vagy az abszolút koncentrációk változtatásával. Ezeket a koncentrációkat persze meg lehetne mérni és egy kényszerû, de objektív besorolási rendszert alakíthatnánk ki. Ezt azonban megakadályozza az, hogy ugyanazon fajtájú és mennyiségû színezõvel nemcsak hogy más-más árnyalatot, de más színt is elõ lehet állítani azzal, hogy az üveget milyen gyorsan és milyen oxidációs körülmények között hûtöm le (alkalmazott technológia). Pl. vas adagolásával elõ lehet állítani áttetszõ zöld és áttetszõ zöldeskék üveget is a Fe2+/Fe3+ arány (oxidációs állapot) függvényében. Azonban a színezõ elemek oxidációs állapotát nehéz pontosan meghatározni, ami nehezíti egy objektív besorolási rendszer kialakítását.
A színbesorolási rendszernek az lenne a célja,
hogy elkülönítsük egymástól a különbözõ
idõszakokban, vagy az azonos idõszakban, de különbözõ
mûhelyekben készült üvegtárgyakat. Ezt nemcsak
a forma (típus) és a szubjektíven meghatározott
szín alapján tehetjük meg, hanem a rendszerezés
további szempontjai lehetnek az alapüveg kémiai összetétele,
továbbá azonos színcsoportba esõ árnyalatok
esetenként eltérõ színezõelemei vagy
technológiáinak ismerete. Így kombinálva a
külsõ jegyeket (szín, típus, méret) a
belsõ jegyekkel (kémiai összetétel, mikroszöveti
jellemzõk, kristályos zárványok struktúrája,
mérete és kémiai összetétele) nagy esélyünk
van olyan jellegcsoportok fölállítására,
amivel a különbözõ idõszakban azonos helyen
vagy azonos idõszakban eltérõ mûhelyben készült
üvegeket el tudjuk különíteni egymástól,
ill. meg tudjuk határozni a valamilyen szempontból egymáshoz
kapcsolódó csoportokat.
A VÖRÖS SZÍN ELÕÁLLÍTÁSÁNAK ÁTTEKINTÉSE
A színekre vonatkozó fentebbi megjegyzések alapján a vörös színcsoportba beleértjük a vöröses-narancssárgától a piroson keresztül a vöröses-barnáig az összes színárnyalatot. Ennek objektív alapja az, hogy a végsõ szín és annak árnyalata a színezõk mennyiségétõl, bizonyos elemekhez viszonyított arányától, valamint az alkalmazott technológiától (pl. redox viszonyok) függött, amely tényezõket az ó- és középkor folyamán nem tudták eléggé pontosan tartani, ezért az azonos módon és mûhelyben készült, azonos színûnek szánt üvegek esetében is a mester(ek) tapasztalata függvényében kisebb-nagyobb mértékben változott a színárnyalat.
A vörös színárnyalatokat különbözõ fémekkel vagy fém-oxidokkal állították elõ.
Ezek:
Cu0, Cu+: rézrubin
(nagyon elterjedt)
Pb2+: narancssárga a vörösbe
áthajlóan (ld. mínium) (ritka)
Fe3+: téglavörös (kivételesen
ritka)
A vörös szín vassal való elõállításáról a szakirodalomban elvétve találunk beszámolót, pl. Verità ismertet 13. századi európai zománccal díszített poharakat, ahol a vörös zománc színét hematittal állították elõ (VERITÀ 1995). Az ilyen színezési eljárásra az ókorból nem ismerünk példát.
Ólommal vöröses narancssárga színt lehet elõállítani. Elég ritka (pl. BEZBORODOV 1969, 752. elemzés).
A vörös szín elõállításának a legelterjedtebb módja a rézzel való színezés. Az üvegolvadékba beépült, kétszeresen oxidált rézion (Cu2+, CuO) kék színt ad az üvegnek, azonban a redukált - egyszeresen oxidált (Cu+, Cu2O) vagy fém állapotú (Cu0) - réz vörös színt eredményez olymódon, hogy a reduktív környezetben lehûlõ üvegolvadékból parányi, rendszerint 1 mikrométernél kisebb rézrubin kristályok csapódnak ki. Ezek a parányi gyönyörû vörös rézrubin kristályok az üveget egyben átlátszatlanná, vagyis opakká teszik. A különbözõ méretû és ezáltal eltérõ színárnyalatú rézrubin kristályok által létrehozott színt azonban a szennyezõként vagy szándékosan az üvegbe tett színképzõ fémionok (pl. Fe, Pb) módosítják, színárnyalatok miriádját létrehozva.
A rézzel vörösre színezett üveganyag elõállításának számos lehetséges módja van. Ezekre az analitikai vizsgálatok eredményeibõl következtethetünk, néhány esetben pedig írásos emlékek õrzik õket (pl. BRILL 1970). Az eltérések a felhasznált nyersanyagok fajtájában és az alkalmazott technológiákból adódnak.
Az üvegkészítés során beszélnünk kell alapüvegrõl, valamint a színezõ és adalékanyagokkal (módosítókkal) ellátott végtermékrõl. Már az alapüvegnek számos változata van annak függvényében, hogy milyen nyersanyagokból készült. Az alapüveget homokból, valamint alkáliá(ka)t tartalmazó anyagból (növényi hamu vagy természetes szóda), továbbá mészkõbõl állítják elõ. A mészkõ felhasználása nem volt minden korra jellemzõ. Az alapüvegek típusait késõbb tárgyaljuk részletesebben.
A vörös üveg színezõ eleme a réz (néhány fentebb említett kivételtõl eltekintve), ebben egységesek, azonban az adalékanyagok tekintetében különbségek figyelhetõk meg. A réz különös tulajdonsága, hogy csak akkor elegyedik az üvegolvadékkal, ha komplex-képzõ elemek (más néven sóképzõk) is jelen vannak. Ilyen komplex-képzõk pl. az ólom és a vas. Az üvegkészítõ mesterek hamar rájöttek, hogy ezek közül az egyik legrégebben ismert fém, az ólom, rendkívüli módon megkönnyíti a réz üvegolvadékba vitelét. Érdekes módon nagyon kevés olyan vörös üveget találtak, amibe nem tettek ólmot (pl. HENDERSON 1985, 4.2 fejezet), ami arra utal, hogy a felfedezés hamar elterjedt és általánossá vált az ólom alkalmazása. Az ólomnak persze nemcsak komplex-képzõ tulajdonsága van, hanem enyhén redukál is, elõsegítve a réz redukálását. Ez utóbbi tulajdonság pedig nagyon fontos, hiszen az egyik legnehezebb feladat volt a réz redukálása. Ezt a redukálást belsõ redukáló elemek adalékolásával, valamint külsõ reduktív környezet létrehozásával érték el. Az ólomnak ugyan volt némi redukáló hatása, de ez nem volt elég. Ezért elõször antimónt (Sb), majd késõbb ónt (Sn) használtak, amely elemek egyben homályosítok is voltak.
Másik belsõ redukáló elem a vas, ami ugyanakkor a rézzel kiváló komplex-képzõ. BRILL és CAHILL (1988) vörös opak üvegeket tárgyaló tanulmányában megjegyzi, hogy a vas mennyire jól megfelelne a réz mellé komplex-képzõnek, ennek ellenére az általuk vizsgált leletekben – néhány kivételtõl eltekintve – a réz mellett nem találtak szándékosan adalékolt vasat. A szerzõk megjegyzik: „Érdekes módon a Fe-tartalom (értsd: az általuk vizsgált vörös üvegekben) általában nem nagyobb, mint az azonos helyrõl és azonos korból származó más színû üvegekben”. VANDIVER (1983) és HENDERSON (1988b) tudósítanak olyan vörös opak üvegekrõl, amelyekben jelentõs mennyiségû, feltehetõen szándékosan adalékolt vas volt. Henderson ismerte föl elsõnek, hogy a réz és a vas együttes adalékolása egy külön színezési eljárás.
Mint késõbb látni fogjuk, az általunk vizsgált avar kori vörös opak üvegek is az utóbb ismertetett csoportba tartoznak, ahol a réz és ólom mellett vasat is szándékosan tettek az üvegbe.
A réz redukálásához szükséges
külsõ reduktív környezetet úgy oldották
meg, hogy a kész üvegtárgyat a forró kemencébe
tették vissza, ott CO-dús (füstös) atmoszférát
hoztak létre, majd hagyták a kemencét kihûlni.
A kihûlés során, de még abban a hõmérsékleti
tartományban, ahol az üveg képlékeny volt, váltak
ki az olvadékból a parányi rézrubin kristályok.
Az eljárás legõsibb leírását
megtaláljuk a mezopotámiai ékírásos
szövegekben (OPPENHEIM et al., 1970).
A VIZSGÁLT VÖRÖS ÜVEGGYÖNGYÖK RÉGÉSZETI ISMERTETÉSE
Budakalász - Duna-part avar kori temetõ
B-1: 395. sír (ID.No.1770: I.04.1/03.02/04.09)
(1. ábra)
 |
1. ábra. B-1 üveggyöngy
Fig. 1. B-1 opaque glass bead (from Budakalász): dark red body with white (outer surface) and yellow (side surface) stripes Sötétvörös színû, lukacsos, matt felületû testen kilencszeres szürkésfehér, érdes felületû, síkba simuló hurokfolyatott és a bázisos furat körül egy-egy okkersárga, kopott, porózus vonalfolyatott rátétdíszes, lapított gömb alakú, átlátszatlan (opak) üveggyöngy (H.: 0,8 cm; átm.: 1,2 cm) |
B-2: 310. sír (ID.No.1825: I.04.1/03.08/05.04) (2. ábra, nagyobb)
Sötétvörös színû, fényes, kopott, lukacsos felületû alapon nyolcszoros lapos, érdes és lukacsos felületû fehér színû vonalfolyatott és ezen négyszeres lapos, áttetszõ türkizkék színû hullámvonal-folyatott rátétdíszes, deformált lapított gömb alakú, átlátszatlan (opak) üveggyöngy (H.:0,9 cm; átm.:1,2 cm)
2. ábra. B-2 (nagyobb) és B-3 (kisebb) üveggyöngy
Fig. 2. B-2 (bigger) and B-3 (smaller) opaque
glass beads (from Budakalász): white straight stripes and turquoise
meandering stripes on dark red body
B-3: 372. sír (ID.No. 1545: I.04.1/03.04/05) (2. ábra, kisebb)
Sötétvörös színû, érdes, matt,
kopott, lukacsos felületû alapon négyszeres lapos, érdes,
lukacsos felületû fehér színû vonalfolyatott
és ezen négyszeres lapos, áttetszõ türkizkék
színû hullámvonal-folyatott rátétdíszes,
deformált lapított gömb alakú, átlátszatlan
(opak) üveggyöngy (H.:0,8 cm; átm.:1,1 cm)
B-4: 495. sír (ID.No. 1881: V.03.1/03.04)
Sötét vörösesbarna színû fényes,
kopott, lukacsos alapon négyszeres lapos, érdes, lukacsos
felületû szürkésfehér színû
vonalfolyatott rátétdíszes bikónikus alakú
átlátszatlan (opak) üveggyöngy (H.:0,8 cm; átm.:
0,7 cm)
B-5: 310. sír (ID.No. 1818: I.04.1/02.04/04.04)
(3. ábra)
 |
3. ábra. B-5 üveggyöngy
Fig. 3. B-5 opaque glass beads (from Budakalász): dark red body with eye of transparent blue (centre) and opaque white, and with opaque white meandering stripes Sötétvörös színû fényes, lukacsos alapon négy darab síkból kiugró, érdes, lukacsos anyagú fehér kör+áttetszõ világos türkizkék (félgömb alakú) pávaszemes rátétdísz és körülöttük négyszeresen hurkolt fehér színû, érdes és lukacsos anyagú hurokfolyatott rátétdíszes lapított gömb alakú, átlátszatlan (opak) üveggyöngy (H.: 0,5 cm; átm.: 1,1 cm) |
B-10: 495. sír (ID.No.: 1955: V.03.1/00)
Sötétvörös színû, fényes, kopott, lukacsos felületû bikónikus alakú átlátszatlan (opak) üveggyöngy (H.: 0,9 cm; átm.: 0,8 cm)
B-11: 372. sír (ID.No.1556 I.04.1/01.04/04.04)
Sötétvörös színû fényes, lukacsos alapon négy darab síkból kiugró, érdes, lukacsos anyagú fehér szemes (félgömb alakú) rátétdísz és körülöttük négyszeresen hurkolt okkersárga színû, kopott, porózus anyagú hurokfolyatott rátétdíszes lapított gömb alakú, átlátszatlan (opak) töredékes üveggyöngy (H.: 0,8 cm; átm.: 1,4 cm)
B-24a: 792. sír (ID.No. 2355II.02.02/01.05/04.05) (4. ábra)
4. ábra. B-24a üveggyöngy
Fig. 4. B-24a opaque twin glass beads (from Budakalász):
red body with ornaments of four white half-balls and meandering yellow
stripes
Sötétvörös színû fényes, lukacsos
alapon 5-5 darab fehér domború, érdes felületû
szemes (félgömb alakú) rátétdísz
és körülöttük 5-5-szörösesen hurkolt,
síkból kidomborodó, sárga színû,
lukacsos és kopott felületû folyatott rátétdíszes
lapított gömb alakú, átlátszatlan (opak)
iker üveggyöngy. Furata kónuszos, egyik oldalán
behúzódó bázisú. (H.: 1,6 cm; átm.:
1,2 cm)
B-26: 792. sír (ID. No. 2343I. 04.1/02.04/04.04)
(5. ábra)
 |
5. ábra. B-26 üveggyöngy
Fig. 5. B-26 opaque glass bead (from Budakalász): white quadrangular body with four eyes of turquoise (centre) and white, and with stripes of red, white and turquoise Szürkésfehér színû kopott, enyhén
lukacsos, matt alapon 4 db sötétvörös lapos kör
alakú rátét mindegyikére ültetett fényes
felületû fehér színû domború félkör
alakú rátét+kisméretû áttetszõ
türkizkék pávaszemes rátétdísz
és körülöttük négyszeresen hurkolt, fényes
felületû világos türkizkék hurokfolyatott
rátétdíszes lapított gömb alakú,
átlátszatlan (opak) üveggyöngy. Az egyik oldalon
bázisos furata enyhén kónuszos, belsejében
feketés elszínezõdés. (H.: 0,7 cm; átm.:
1,5 cm)
|
Szegvár-Sápoldal avar kori temetõ
S-10b: 7. sír (ID. No. 791: III. 02.1/00) (6. ábra 1)
Sötétvörös színû, lukacsos, sávosan pusztuló felületû, töredékes szélû, díszítetlen felületû rövid henger alakú, hengeres furatú, átlátszatlan (opak) üveggyöngy. (H. 0,6 cm; átm.: 0,6 cm)
6. ábra. S-10b (1), S-10d (3) és S-10c (4)
Fig. 6. Opaque glass beads from Szegvár-Sápoldal.
1. S-10b dark red monochrome, 2: not studied, 3: S-10d dark red body with
three eyes of white + turquoise (centre), and with yellow stripes, 4: S-10c
dark red body with four eyes of yellowish-white + turquoise (centre), and
with yellow stripes
S-10c: 7. sír (ID. No. 793: I. 04.1/01.04/02.04/03.02) (6. ábra 4)
Sötétvöröses-barna színû, érdes,
lukacsos felületû alapon 4 db világossárgás-fehér
félgömbös rátétre ültetett, a síkból
kidomborodó, áttetszõ világostürkizkék
félgömb alakú pávaszemes rátétdísz,
amelyek között a testre 4 db enyhén domborodó érdes,
kopott felületû, okkersárga színû (kör
alakú) szemes rátétdíszes, lapított
gömb alakú átlátszatlan (opak) üveggyöngy,
amelynek enyhén kónuszos furata körül 1-1 db sárgásfehér
színû, enyhén domborodó vonalfolyatott rátétdísz
ül. (H.: 0,9 cm; átm.: 1 cm)
S-10d: 7. sír (ID. No. 792: I. 04.1/02.03/04.03) (6. ábra 3)
Sötétvörös színû, fényes felületû alapon 3 db, a síkból kiugró, érdes felületû, fehér színû félgömbös+áttetszõ világostürkizkék színû félgömbös rátét pávaszem és körülöttük háromszoros sárgásfehér színû hurokfolyatású rátétdíszes átlátszatlan (opak) üveggyöngy. (H.:0,9 cm; átm.:0,9 cm). Az egyik oldalán bázisos furata enyhén kónuszos.
A vizsgálatra kiválasztott üveggyöngyök
többsége – a szegvár-sápoldali 7. sír
(S-10c minta) szarmata kori rövid henger alakú opak gyöngyétõl
eltekintve – a 6. század 2. fele - 7. század közepe,
középsõ harmada körüli idõszakra keltezhetõ
leletegyüt-tesekbõl származnak. A párhuzamok
és a tipokrono-lógiai elemzések alapján erõs
kapcsolatokat mutatnak a Meroving-kori nyugat-európai térség
gyöngyeivel (PÁSZTOR 1997, 192.;
PÁSZTOR
1996b, 46-47.). Közülük unikális darab a budakalászi
732. sír (B-26 minta) esztétikus színösszetételû,
szürkésfehér alapú, vörös+fehér+áttetszõ
türkizkék színû rátétdíszes
üveggyöngye (5. ábra), ugyanis típusának
pontos párhuzamát jelenleg nem ismerjük. Vizsgált
korszakunkban a szürkésfehér opakolt alaptest és
a vörös-kék rátétdíszek színösszetétele
a példányunktól eltérõ típusbesorolású
gyöngyöknél is ritkán jelenik meg. Példaként
említhetjük a frankok által lakott térségbõl
a 6. század végi - 7. század elsõ harmadából
származó schretzheimi gyöngyöket (KOCH
1977. Farbtafel 2. 21.1-21.5). A kárpát-medencei kora
avar gyöngyviseletben is ritkán fordultak elõ hasonló
színezésû példányok, mint amilyeneket
például a Szegvár-Sápoldal 141. sírból
(Lõrinczy Gábor közöletlen feltárása),
a kunbábonyi avar kagáni síregyüttesbõl
(H. TÓTH-HORVÁTH 1992) vagy a
Csákberény-orondpusztai 104. sírból ismerünk
(PÁSZTOR 1996b, 49.; 2. színes
tábla 11.1;). Felbukkanásuk a 6. század vége
- 7. sz. utolsó harmada közötti idõszakra tehetõ.
Vissza |
Folytatás |