Pillanatképek a
Náray-Szabó
István akadémikus születésének
100. évfordulóján
rendezett emlékülésrõl
1999. november 2.
Az egész
napos megemlékezést, amelyre az Akadémia Felolvasótermében
és a Budapesti Mûszaki Egyetemen került sor,
Kálmán Alajos nyitotta meg. "... Náray-Szabó
igazi reneszánsz ember volt. Sokoldalú, finom ízlésû
a mûvészetben, választékos az irodalomban, otthonos
a történelem s a múlt titkaiban, és igazi homo
ludens saját tudományában. Atyai szeretettel tudott
simogatni egy szép porcelén kancsót, egy szép
színû ásványdarabkát, de mennydörgô
Zeuszként szinte porrá zúztak indulatos szavai mindent,
ha valamit igazságtalannak, emberhez méltatlannak érzett.
Legnagyobb bûnnek a hazugságot tartotta, s ha gyûlölt
valamit, az ez volt. Tudósként szerény, mindenkor
közvetlen, s szinte mentes volt még a kötelezô hiúságtól
is. Nemcsak hazai úttörôje volt tudományának,
de messze a határokon túl is elismert mûvelôje
volt a röntgendiffrakciós krisztallográfiának"
– idézzük emlékbeszédét.
A Magyar Kémikusok Egyesületének "Náray-Szabó István tudományos díj"-át az idén Sasvári Kálmán, Náray-Szabó legközvetlenebb munkatársa kapta.
"Náray-Szabónak, minden más munkája mellett,
futott ideje könyvírásra is" – emlékezett
Sasvári Kálmán.
"Már 1940-ben Gróh Fizikai Kémia II. kötetéhez
megírta a Kristályos anyagok szerkezete címû
fejezetet. 1944-ben megjelent magyar nyelven Kristálykémia
címû könyve, amelyhez az ábrákat én
készítettem. Egy német nyelvû fordítása
is elkészült, de kiadására a háború
után már nem kerülhetett sor. Utána hozzákezdett
a Szervetlen kémia címû könyvének
írásához. Ennek elsõ kötetét a
Kulcsár Andor kiadó 1947-ben megjelentette.
Az oktatást és a tudományos munkát megszakította
Budapest ostroma. Eközben elpusztult a mûegyetem, teljesen kiégett
a Náray család lakása, õ maga lábsérüléssel
érte meg az ostrom végét. A Ferenc József hídon
át kísértem õt a kórházba, ahol
szerencsétlen mûtéten esett át, ami életének
egyik tragikus kísérõje lett.
Amikor már lehetett, összejöttünk az ablakok
nélküli, szétdúlt tanszéken. 1947 februárjában
lehettünk, amikor a kisebbik labor fülkéje elõtt
együtt ültünk és élveztük a kis meleget,
amit a gázláng fölé elhelyezett vaslemez sugárzott.
Csendben beszélgettünk. Közben váratlanul megjelent
egy jól öltözött civil ember, aki udvariasan kihívta
magával Náray-Szabót."
Lacza Tihamér
tudományos újságíró Pozsonyból
érkezett az ünnepségre. Náray-Szabó Istvánról
szóló, hosszabb írása
nyáron jelent meg a Természet Világában: "A
hatvanas-hetvenes évek fordulóján, prágai egyetemistaként
szinte naponta megfordultam a Vencel tér 'alsó' végén,
a Nemzeti Múzeummal átellenben mûködött Magyar
Kultúra nevû boltban, ahol szinte az összes, akkoriban
Magyarországon kiadott könyv kapható volt. Nemcsak szépirodalmi
és társadalomtudományi kiadványok, hanem természettudományi
témájú mûvek, sõt egyetemi tankönyvek
is. Az egyik alkalommal egy lila borítójú, vaskos
könyvre lettem figyelmes a 'természettudományi sarokban';
a címe Kristálykémia volt, a szerzõt
Náray-Szabó
Istvánnak hívták. A név ismerõsen
csengett, mivel háromkötetes szervetlen kémia tankönyvét
korábban szerettem volna megszerezni, hogy ne csupán cseh
könyvekbõl merítsem tudásomat, hanem anyanyelvemen
íródott munkákra is alapozhassak. Sajnos ezt a híres
tankönyvet azóta sem tudtam megvenni, de a Kristálykémiát
nem hagytam ott az üzletben."
A szegedi Eötvös Kollégiumról, amelynek Náray-Szabó István igazgatója volt, az Amerikában élõ Fodor Gábor beszélt: "Abban az idõben az egyetemi szûk költségvetés arra késztette a tanszékeket, hogy lemondják az angolszász folyóiratok jó részét, így a szerves és gyógyszerészi kémián 1934-ben abbamaradt a Journal of the Chemical Society, London elõfizetése, a Journal of the American Chemical Society pedig sose járt. Az Eötvös Kollégiumban azonban mindezeket, no meg a Proceedings of the Royal Societyt megtaláltuk. Valóban fontos volt, hogy megismerjük a világ minden részének a tudományát, tehát ne csak német szemüvegen keresztül nézzük az akkor 'német tudományként' elkönyvelt kémiát."
A nap folyamán rendkívül érdekes tudományos elõadások is elhangzottak. A röntgendiffrakciós vizsgálatokkal késõbb szeretnénk megismertetni olvasóinkat.
Délután
a Budapesti Mûszaki Egyetem Fizikai Kémiai Tanszékén
Zrínyi Miklós avatta fel Náray-Szabó István
emléktábláját: "... A mai Fizikai Kémiai
Tanszéken már csak egy kollégánk van, aki személyesen
ismerhette Ôt. A nyugdíjasan is aktív Oláh Károly,
Karcsi bácsi, akinek Náray-Szabó István tanította
a fizikai kémiát. Oláh Karcsi bácsi 'fizkém'
jegyzete jól tükrözi a tanár nagy felkészültségét,
tudományos rendszerezôképességét és
szigorúságát. ...
[Náray-Szabó István] szakmai sikereinek a politika
vetett véget. ... Én ezekben az idôkben még
nem éltem. Sokáig nem tudhattam – és úgy gondolom,
hogy sok hasonló korú pályatársam sem tudhatta
–, hogy valójában mi történt. Még az 1971-ben
kiadott BME Centenáriumi Emlékkönyv is szemérmesen
azt írja, hogy 'Náray-Szabó István 1947-ban
politikai okokból távozott a tanszékrôl'. Aztán
azt is hallottam, hogy a nagy sikerû Fizikai kémia
könyv késôbbi kiadásaiban a nevét egyszerûen
elhagyták. A méltatlan és megalázó elûzetés
után a Fizikai Kémia Tanszék vezetôi széke
rövid ideig üresen maradt. A kollégák és
az utód, Schay Géza professzor nem akarta elfoglalni Náray-Szabó
István megüresedett vezetôi székét. Schay
professzor végül csak úgy vállalta a fizikai
kémia elôadásokat, hogy nem Náray-Szabó
tanszékére, hanem egy újonnan kreált Ipari
Elméleti Kémia Tanszékre nevezték ki.
A megalázó évek után Náray-Szabó
István az Építéstudományi Intézetben,
majd a Központi Kémiai Kutatóintézetben folytatta
értékes tudományos munkásságát
1972-ben bekövetkezett haláláig. ...
Adózzunk tisztelettel Náray-Szabó István
emlékének Ács József szobrászmûvész
alkotásával."
