Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony építtette 1620-40 között a Királyudvarnak, vagy Rákóczi-kastélynak nevezett, kora barokk vonásokat is mutató reneszánsz épületet. Ebben helyezték el a Tokaj-hegyaljai Borkombinát múzeumát. A tokaj-hegyaljai borászat történetének megörökítésére létrehozott múzeumban megtalálhatók a szőlőművelés és -feldolgozás eszközei, a bortárolás kellékei és a különböző évjáratú borok gyűjteménye. Vannak itt 17. századi metszőszerszámok, az 1800-as évek elején készült prések, a tokaji borok számára fújt regéci üvegpalackok, egy palack 17. század végi tokaji aszú és az 1904-20 közötti muzeális borok készlete.
Állandó kiállítás: A Hegyalja szőlőtermesztésének és borászatának története.
 

1989-bem ünnepelte a Szerencsi Cukorgyár fennállásának századik évfordulóját. Ez alkalommal avatták fel a gyárral egyidős, volt pénzügyőri laktanya épületében Európa második működő cukormúzeumát. A gyárat 1991-ben privatizálták, az új francia tulajdonosok a múzeumot továbbra is fenntartják, sőt gyarapítják. A gyűjteménynek két nagy egysége van, az egyik a gyár történetére vonatkozó tárgyi emlékek és dokumentumok kollekciója, a másik a Nemzetközi Cukorgyűjtemény, amely a világ ötven országa 110 vállalatától származó 800 cukormintát tartalmaz. Állandó kiállítása is ezt a két nagy egységet mutatja be.
 

A Festetics-kastély védett parkjában kialakított mesterséges tavon cölöpökre épült az ún. Holland-ház (1891). Ebben helyezték el a mintegy 150 tárgyból álló gyűjteményt, melynek része egy 1718-ban készült szőlőprés, egy 19. századi juhászláda, kukoricamorzsoló, stb. A kiállításon emléket állítanak Dr. Kovács Pál (1808-86) orvos, író, szerkesztőnek, az MTA levelező tagjának, a Kisfaludy Társaság egyik alapítójának, és bemutatják két népművész munkáit, Kálmán Gyuláét és a tojáspatkoló Sallay Lászlóét.
 

A múzeumot az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt alapította 1976-ban. A húsipartörténeti emlékek gyűjtését az Országos Húsipari Kutatóintézet kezdte meg 1970-ben. A gyűjtemény 1990-ben átköltözött mai - a 20. század elején készült - épületébe. A húsipar története a Kárpát medencében című állandó kiállítása az ősi húsmívesség és a 19. század második felétől fokozatosan iparrá fejlődött hentes-mészáros mesterség történetét mutatja be. Az itt látható legfontosabb műtárgyak: az 1790-ből és az 1825-ből származó céhládák, egy 1870-es évekbeli lórévi hentesüzlet fölszerelése, egy a két világháború közötti lacikonyha és két Európában egyedülálló gép, az 1850 körüli kutter és a Heikena 50-es szalámipaszta-aprítógép.
 

Stéberl András a két világháború között alapította azt a gyárat, amelyben már nagyüzemileg állították elő a városban és környékén szinte minden háznál készített "szárazkolbász"-t. A gyárban 1987-ben létrehozott gyűjtemény a Húskombinát és termékeinek a történetét mutatja be.
 

A múzeumot a Gabonatröszt és a Gabona-Malomipari Szövetség alapította 1987-ben a magyar malomipar történeti emlékeinek felkutatására és megőrzésére. A múzeumi anyag és bemutató az 1867-ben létesült Concordia Malom épületében kapott helyet. Mind a gyűjteményt, mind a kiállítást a budapesti és a megyei gabonaforgalmi vállalatok közösen hozták létre. Összegyűjtötték az államosítás során leállított vízi-, szél- és motoros malmok őrlő-, szitáló gépeit és egyéb berendezéseit. A kiállított tárgyak hűen reprezentálják a malmok fejlődésének minden fontos állomását. Meggyőzően illusztrálják azt a folyamatot, melynek eredményeképpen a magyar malomipar a 19. század végére a világ vezető helyére került. A malomgépek ma is az akkori Magyarországon kialakított elvek szerint működnek. A múzeum anyaga nemzetközi összehasonlításban is páratlanul teljes.

További információ: http://www.concordia.hu/allap/malomipidx.html

A múzeumot a kalocsai paprikagyár (KAGE) és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum alapította 1977-ben a paprika hazájában. Kalocsa Szeged mellett a magyar paprikatermesztés legjelentősebb központja. Paprikagyárának termékei világhírűek.
A Szent István Háznak nevezett érseki épületben a paprikafűszer előállításának teljes folyamata és eszközkészlete látható, a hagyományos mozsaraktól az Elekes-féle magmosón át a mai berendezésekig.
 

Az 1983-ban hivatalosan megnyitott múzeum valójában harmincéves múltra tekint vissza. A világviszonylatban is számon tartott kollekció a talajművelés, a vetés, tápanyag-visszapótlás, növényvédelem, öntözés, az aratás, cséplés, magtisztítás, aprítás, darabolás, morzsolás, őrlés eszközeit és gépeit foglalja magában. Az erőgépek: a gőzgépek, belső égésű motorok, a magánjárók és traktorok, a gabonatermesztés eszközei, az élelmiszer-feldolgozó berendezések több mint kétezres gyűjteményének legtöbb darabja működésképes.

Állandó kiállításai: A magyar mezőgazdaság eszköz- és gépfejlődés-története; Az élelemszerzés és termelés 2.5 millió éves története; A magyar mezőgazdasági gépgyártás kialakulása, története.
 

A mezőgazdasági gépek páratlan gyűjteményét Hajdú Ráfis János hozta létre saját telkén és a szomszéd ház udvarán. Az évtizedek alatt megszerzett 160 robbanómotoros és gőzüzemű erőgép között számos ritkaság található. Némelyikük még a 19. század végén készült. Emellett 100 gazdasági gép, 50 gazdasági eszköz és kovácsolt vastárgyak találhatók itt.
Külön figyelmet érdemel a kiállítás környezete, a család egykori parasztportája, ahol még áll a 19. századi tüzelősól, a 20. század elején épült magtár és néhány disznóól.

A honfoglalás ezeréves évfordulójára 1896-ban több múzeumot alapítottak. Ezek közé tartozik a Magyar Mezőgazdasági Múzeum is.
Az Ezredéves Országos Kiállítás egyik látványossága volt a városligeti Széchenyi-szigeten fölépített Történelmi Épületcsoport. Az Alpár Ignác (1855-1928) tervei szerint készült épületegyüttes három jól elkülönülő - román, gótikus és reneszánsz-barokk - részre tagolódott. Leghangsúlyosabb eleme a vajdahunyadi vár tornyának a másolata volt. Róla kapta az épület a ma is közismert Vajdahunyadvár nevet.
Az ideiglenes épületeket a millenniumi kiállítás bezárása után a frissen alapított Mezőgazdasági Múzeum kapta meg. A részben kulissza jellegű objektumok gyorsan romlottak, ezért 1900-ban Alpár Ignácot megbízták az immár végleges épületcsoport elkészítésével. A II. világháborúban az épület és a gyűjtemények súlyos kárt szenvedtek. Az 1950-ben megindult újjáépítés csak az 1978 és 1985 között végzett felújítással fejeződött be.

A Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményeinek alapját a Millenniumi Kiállításra összegyűjtött mezőgazdasági, erdészeti, vadászati és egyéb tárgyak alkotják. A két világháború közötti időszakban már nagy, nemzetközileg is számon tartott anyaggal rendelkezett. Napjainkra a múzeumban őrzött tárgyak száma meghaladja a 100 ezret, közülük több mint 57 ezer a természettudományok, 26 ezer a néprajz körébe sorolható. A gyűjteményben megtalálható, többek között, egy 1825-ban készített középorsós szőlőprés, egy Clayton-Shuttleworth gőzlokomobil 1852-ből, a leghíresebb magyar versenylő, a Kincsem szerszámai és emlékanyaga, egy, a Rákócziak zborói uradalmából származó eke, körépkori szerkezetű kézimalmok stb. 165 ezer dokumentum, 218 ezer fotó örökíti meg a magyar mezőgazdaság történetét, szakkönyvtára meghaladja a 70 ezer kötetet.

Állandó kiállításai: A háziállatok kialakulása; A honfoglaló magyarok és a kora Árpád-kor háziállatai; A sertéstenyésztés története; A lótenyésztés története; A juhtenyésztés története; A gabonatermesztés története az őskortól a 19. század közepéig; A gabonatermesztés története a 19. sz. közepétő napjainkig; A kertészet története Magyarországon; Természetvédelem Magyarországon; Vadgazdálkodás és vadászat története Magyarországon; A magyar halászat története; A magyar szőlő- és bortermelés története.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak kiterjedt filiálé-hálózata van. Irányítása alá tartozik Budapesten a Mezőgazdasági Múzeum Kiállítóhelye, Kalocsán a Magyar Fűszerpaprika Múzeum, Lajosmizse-Benén a Tanyamúzeum, Kupán, Cecén és Dégen a Mezőgazdasági Tájmúzeum, Keszthelyen a Georgikon Majormúzeum.
 

Az abaúji hagyományos paraszti gazdálkodás emlékanyagának megmentését a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak helyi köre vállalta. A múzeum kiállításán a mezőgazdasággal, az állattartással, a szövés-fonással kapcsolatos tárgyak láthatók. Különösen gazdag a mérőeszköz-gyűjtemény.
 

A 16-17. századtól követhető nyomon a Pékmúzeum kőépületének története, amit 1666-ban, majd 1749-ben is átépítették. Az első ismert tulajdonosa Joachim Hüber pék volt 1686 és 1699 között, és azóta a múzeum létesítéséig mindig ennek a fontos szakmának a mesterei laktak itt. A pék- és cukrászműhelyt, a lakást, a kenyérboltot és a cukrászdát magában foglaló épület alatt pince húzódik, tanúsítva, hogy az egykori soproni mesteremberek szőlősgazdák is voltak.
 

A Kőbányai Sörgyár területén lévő gyűjtemény a sörfőzés hagyományait és a modern sörgyártást mutatja be. A kiállítás gyárlátogatáshoz kapcsolva tekinthető meg.
 

A gyűjteményt a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola 1981-ben hozta létre és gondozza. Az anyagot egy három tantermes iskolában, illetve a nagyobb gépeket szabadtéren helyezték el.
Állandó kiállításának tematikai egységei: A magyar sütőipar története, A kenyér, A házi sütés emlékei, Hagyományos termékek, Régi sütőipari eszközök és gépek, Sütőipari oktatás.
 

A szarvasi szárazmalom egy ókori eredetű, Magyarországon a 19. század közepéig legelterjedtebb malomtípus egyik utolsó kéviselője. A szárazmalom műszó az állati vagy emberi erővel működtetett őrlőberendezések gyűjtőneve. A szarvasi alsóállású, vízszintes meghajtó kerekű ikermalmot a Bolza-család építette 1836-ban. A középen lévő malomházhoz két óriási kerengősátor csatlakozott, amelyekben két-három ló vontatta körbe a nagy kerekeket. A 19. században az egyik kerengősátrat lebontották. A 20. század elejéig gabonát, majd 1962-ig kását őröltek benne. 1973-ban felújították és egysátras formáját rekonstruálták. Magyarországon még két hasonló szerkezetű szárazmalom van: Tarpán (Szatmár m.) és az országos Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Vámosoroszi, Szatmár m.) Szentendrén.
 

A Pick Szeged Rt. kezelésében lévő gyűjtemény a világhírű szegedi szalámi gyártásának a történetét mutatja be. A teljes munkafolyamatot szemléltető kiállításon látható a hagyományos anyagelőkészítésben használt ringókés és egy régi, kézzel hajtott töltőgép is.
 

Az 1821-ben épült, 1974-ben újjáépített szélmalomról azt tartják, hogy róla szól a híres Dankó Pista "Áll a malom, áll a vitorlája..." kezdetű magyar nótája. A jeles ipartörténeti emlék a számos alföldi szélmalom egyik utolsó képviselője.
 

A Palotaváros műemléki rekonstrukciója során a fehérvári üzemek vállalták egy-egy épület helyreállításának költségeit. Így a Rác-templommal szemben lévő, egykori szerb iskola megmentésére a Fejér és Komárom megyei Tejipari Vállalat és a Tejipari Vállalatok Trösztje jelentkezett, és 1988-ban megnyitották az Emléktárat. A kiállítás bemutatja a tejtermelés és -feldolgozás fejlődését a 19. századtól a 20. század elejéig, és megismerkedhetünk az egykori szerb iskola épületének történetével.
 

Az Orfűi-völgy duzzasztott tavai, üdülőövezete közelében 1970-ben létesült múzeum egy 19. századi vízimalomból és egy molnárlakásból áll. Az épületek, a berendezésük és a kiállított tárgyak, dokumentumok a molnárok életkörülményeivel és az őrlés baranyai történetével ismertetnek meg. Technikatörténeti jelentőségű objektuma a Mekényesről áttelepített, állati erővel meghajtott, felsőkerekű szárazmalom és olajütő.