Hogyan dönthetnénk el, hogy ki minden idõk leghíresebb vegyésze? Számtalan név juthat eszünkbe: Robert Boyle, Joseph Priestley, Antione Lavoisier, John Dalton, Humphry Davy, Michael Faraday, Justus von Liebig, Jöns Berzelius – vagy az újabb idõkbõl Linus Pauling, Robert Woodward, Derek Barton... A lista hosszú, a kérdés valószínûleg megválaszolhatatlan. A Nobel-díjak sem igazítanak útba, hiszen sokan meghaltak, mielõtt kitüntethették volna õket, és számos érdemes tudós nem kapta meg a díjat.

Faraday
A híresség egyik fokmérõje az lehet, hogy hányszor fordul elõ valakinek a neve a szaknyelvben. A híres kémikusokról rendszerint törvényeket, effektusokat, reakciókat, elemeket, vegyületeket neveznek el. A nevek elõfordulását akár pontozhatnánk is: például 10 pont járna egy Nobel-díjért vagy egy elem nevéért, öt egy effektusért, egy állandóért vagy egy reakcióért, három egy mûszerért, egy alkatrészért vagy egy vegyületért.

A leghíresebb vegyészek (és fizikusok) egyike mindenképpen Michael Faraday (1791–1867): elneveztek róla két egységet (a faraday-t és a faradot), egy állandót (a Faraday-állandót), egy effektust, törvényeket (az elektrolízis és az indukciós körébõl), és a Faraday-kalitka is róla kapta a nevét.
 

Michael Faraday – a leghíresebb vegyész?

Fotó: Royal Institution

A legnagyobb megtiszteltetésnek talán az számít, ha elemet neveznek el valakirõl. Eleinte általában a felfedezõ nevét kapták az elemek, bár a vegyészek nem mindig fogadták el vita nélkül az új nevet. Ma a IUPAC egyik bizottsága a névadó, de a XIX. századra jellemezõ, nemzetek közötti rivalizálás ma sem hiányzik a javaslatokból. Érdemes megjegyezni, hogy a személyek nevét viselõ 11 transzurán elem közül csak egyet neveztek el nõ tiszteletére, és nagyon sok elem mitológiai személyrõl kapta a nevét.

A IUPAC bizottsága 1994-ben úgy döntött, hogy élõ személyrõl nem nevez el elemet, ezért nem engedte, hogy a 106-os elem neve seaborgium legyen, bár Glenn Seaborg döntõ szerepet játszott a transzurán elemek felfedezésében. Az amerikai tudósok nyomására a bizottság 1997 augusztusában megenyhült, s a 106-os elem mégis seaborgium lett.

Más jelöltek
A kémiatörténet fontos személyisége Antoine Lavoisier (1743–1794), ám a neve – amennyire tudom – csak a tankönyvekben maradt fenn. Joseph Priestley (1733–1804) az oxigén felfedezõje és sok alapvetõ gázkísérlet végrehajtója – nevét mégsem viselik kémiai kifejezések. "Névtelenségére" talán magyarázat, hogy nem volt fontos közéleti szereplõ. John Dalton (1766–1844) neve azonban többször is elõfordul: az atom- és molekulatömeg egysége a dalton, a sztöchiometriai össztetételû vegyületek a daltonidok (a nem sztöchiomteriai összetételûek a berthollidok), és a vörös–zöld színtévesztést daltonizmusnak nevezik. Dalton is ebben a betegségben szenvedett, és õ írta le elõször tudományosan a tüneteit.