Pierre Curie
(1859-1906)
és
Marie Sklodowska Curie
(1867-1934)

 Az uránszurokérc egyik radioaktív anyagáról

Comptes Rendus 127, 1758 (1898)

in: Henry A. Boorse and Lloyd Motz, eds., The World of the Atom, Vol. 1 (New York: Basic Books, 1966)

(Forrás: Carmen Giunta tudománytörténeti gyûjteménye)


Egyes uránt és tóriumot tartalmazó ásványok (uránszurokérc, kalkolit, uranit) igen aktívak a Becquerel-féle sugarak kibocsátása szempontjából. Egy elõzõ dolgozatban egyikünk kimutatta, hogy aktivitásuk nagyobb az uránénál és a tóriuménál, s annak a véleményének adott hangot, hogy ez a hatás valamilyen más, nagyon aktív anyagnak tulajdonítható, amelynek kis mennyisége megtalálható ezekben az ásványokban.

Az urán- és tóriumvegyületek vizsgálata azt mutatta, hogy a levegõt vezetõvé tevõ és a fotográfiai lemezekre ható sugarak kibocsátása az urán és a tórium speciális tulajdonsága, amely ezen fémek összes vegyületében megjelenik, és a vegyületben levõ aktív fém mennyiségének csökkenésével arányosan gyengül. Az anyagok fizikai állapota másodlagos fontosságúnak tûnik. Különbözõ kísérletek megmutatták, hogy ezen anyagok keverékének állapota láthatólag csak annyiban hat, amennyiben megváltoztatja az aktív anyagok arányát és az iners anyagok általi abszorpciót. Bizonyos okok (például a szennyezések), amelyek oly nagy hatást fejtenek ki a foszforeszcenciára vagy a fluoreszcenciára, itt teljességgel hatástalanok. Ezért nagyon valószínû, hogy ha egyes ásványok aktívabbak, mint az urán és a tórium, annak az az oka, hogy ezen fémeknél aktívabb anyagot tartalmaznak.

Ezt az anyagot az uránszurokércbõl kívántuk kivonni, és a kísérletek megerõsítették az elõbbi feltevéseket.

Kémiai vizsgálataink állandó vezérfonala az egyes mûveletekben elválasztott termékek sugárzási aktivitásának ellenõrzése volt. Minden terméket egy kondenzátor egyik lemezére helyeztünk, s az idézett munkához hasonlóan egy elektrométerrel és egy piezoelektromos kvarccal mértük, hogy a levegõ mekkora vezetõképességre tesz szert. Így nemcsak jelzést, hanem számot is kapunk az aktív anyagban levõ termék erõsségének mértékére.

Az általunk elemzett uránszurokérc mintegy két és félszer aktívabb volt, mint a lemezes berendezésünkben levõ urán. Az ásványt savakkal, a kapott oldatokat hidrogén-szulfiddal kezeltük. Az urán és a tórium oldatban maradt. A következõket igazoltuk:

A kicsapott szulfidok nagyon aktív anyagot tartalmaznak az ólom, a bizmut, a réz, az arzén és az antimon mellett. Ez az anyag egyáltalán nem oldódik az ammónium-szulfidban, amellyel elválasztható az arzéntól és az antimontól. Az ammónium-szulfidban oldhatatlan szulfidokat salétromsavban oldottuk fel; az aktív anyag kénsavval részben elválasztható az ólomtól. Ha az ólom-szulfátot híg kénsavval mossuk, az aktív anyag többsége oldatba megy, míg az ólom-szulfát oldhatatlan.

A bizmuttal és rézzel együtt oldatban levõ aktív anyagot teljesen kicsapja az ammónia, s így elválasztható a réztõl. Végül az anyag a bizmuttal együtt marad vissza.

Eddig még nem találtunk pontos eljárást arra, hogy az aktív anyagot nedves módszerrel elválasszuk a bizmuttól. Nem teljes elválasztást azonban sikerült végrehajtanunk, amirõl a következõk tanúskodnak:

Amikor a szulfidokat salétromsavban oldjuk, a legkevésbé oldható részek a legkevésbé aktívak. Amikor a sókat kicsapjuk a vízbõl, az elõször kicsapódó részek messze a legaktívabbak. Megfigyeltük, hogy az uránszurokérc hevítésekor, a szublimáció révén, igen aktív termék képzõdik. Ezen megfigyelés alapján az aktív szulfid és a bizmut-szulfid illékonyságának különbségén alapuló elválasztási eljárást dolgoztunk ki. A szulfidokat vákuumban hevítettük körülbelül 700 oC-on egy csehüveg csõben. Az aktív szulfid fekete bevonatként rakódott le a csõnek azon tartományaira, amelyek 250300 oC-osak voltak, míg a bizmut-szulfid a melegebb részeken maradt.

Ezeknek a különbözõ mûveleteknek az ismétlésével egyre több aktív terméket kaptunk. Végül olyan termékhez jutottunk, amelynek az aktivitása körülbelül négyezerszerese az uránénak. Az ismert anyagokat ismét sorra vettük, hogy meghatározzuk, vajon a termék a legaktívabb-e közülük. Csaknem minden elemi anyag vegyületeit megvizsgáltuk. Számos vegyész volt kedves a legritkább anyagok mintáit is rendelkezésre bocsátani. Csak az urán és a tórium mutat természetes aktivitást, esetleg a tantál nagyon gyengét.

Ezért úgy gondoljuk, hogy az uránszurokércbõl általunk kivont anyag olyan fémet tartalmaz, amelyet eddig még nem írtak le, és analitikai tulajdonságai hasonlóak a bizmut tulajdonságaihoz. Ha ennek az új fémnek a léte igazolást nyer, javasoljuk, hogy polóniumnak nevezzék el egyikünk hazájának neve után.

Demarçay úr volt szíves megvizsgálni az általunk tanulmányozott anyag spektrumát. Egyetlen karakterisztikus vonalat sem tudott megkülönböztetni a szennyezõdéseknek tulajdonítható vonalaktól. Ez nem kedvezõ az új fém feltételezése szempontjából. Demarçay úr azonban felhívta a figyelmünket arra, hogy az urán, a tórium és a tantál spektrumában megszámlálhatatlan, nagyon finom vonal van, amelyet nehéz egymástól elválasztani.

Hadd jegyezzük meg, hogy ha az új elem léte igazolást nyer, a felfedezés kizárólag annak az új deteketálási módszernek tudható be, amelyet a Becqeurel-féle sugarak tesznek lehetõvé.


Vissza http://www.kfki.hu/chemonet/
http://www.chemonet.hu/