A sztereokémia Biot polarizációs kísérleteitõl (1815–1835) eredeztethetõ. Biot kétfajta anyagot figyelt meg: az egyik csoport csak kristályos állapotban forgatta el a polarizált fény síkját, a másik többféle állapotban, legfõképpen oldatban is képes volt erre. Az utóbbi anyagok esetében a forgatóképesség a molekulák sajátja. Biot ebbe a csoportba sorolta a cukrokat, a terpentint, a kámfort és a borkõsavat. Mitscherlich ez utóbbit vizsgálta 1844-ben, és felismerte, hogy a borkõsav és a racém alak (paraborkõsav) izomériája ellenére nem mutat azonos optikai aktivitást. Ez felkeltette Louis Pasteur figyelmét, és hamarosan meg is magyarázta a jelenséget. Pasteur kimutatta, hogy a nátrium-ammónium-racemát lassú kristályosításával olyan kristályok állíthatók elõ, amelyek közül egyesek lapjai jobbra, másokéi balra állnak. Az optikailag inaktív anyagokat frakcionált kristályosítással választotta el, amelyhez optikailag aktív savat vagy bázist használt. 1860-ban fedezte fel a molekuláris aszimmetriát, amely hozzájárult a jelenségek magyarázatához. Eredményei teljes értelmezése van't Hoff és Le Bel nevéhez fûzõdik. Pasteur elsõ vizsgálatairól 1848-ban számolt be, késõbb, 1860-ban két elõadáson összegezte kutatásait.

Irodalom:
Henry Marshall Leicester and Herbert S. Klickstein, A Source Book in Chemistry 1400–1900 (Harvard University Press,
Cambridge, Massachusetts, 1963)