Magyar Kémikusok Lapja, 53. évfolyam, 89. szám, 1998. 

150 éves a BME Általános és Analitikai Kémiai Tanszéke 


A tanszék kezdeti idôszaka elhunyt professzorai munkásságának tükrében

SZABADVÁRY FERENC

Az alapítás

1794-ben egy újfajta mûszaki felsôoktatási intézmény jött létre Párizsban a fejlôdô ipar igényeinek kielégítésére, az Ecole Polytechnique. Az iskola sokoldalú, a természettudományokban és technikai ismeretekben járatos szakembereket képzett. Ezt azonban Napóleon hamarosan hadmérnöki iskolává alakította át.

Ausztria volt az elsô állam, ahol hasonló jellegû iskolák, ún. polytechnikumok alakultak, elsônek Prágában (1806), aztán Grazban (1811), majd Bécsben (1815). Ezekben a hasznos polytechnikumokban egyre több magyar diák tanult. Nem csoda, hogy Magyarországon is felmerült az igény ilyen intézményre, elôször a megyékben, majd az országgyûlésben is. Az udvar azonban sorra nem fogadta el az erre vonatkozó elôterjesztéseket. Ezt történészeink arra vezetik vissza, hogy Bécs nem óhajtotta Magyarország iparosodását elôsegíteni. Valószínû, hogy volt ilyen szempont is. A fô akadály azonban jogi vita volt, nevezetesen az, hogy a kormány álláspontja szerint az iskolaügy a felségjogok közé tartozik, az országgyûlés meg úgy vélte, hogy az oktatásügy az ô hatásköre. Az udvar arra hivatkozott, hogy Mária Terézia is és II. József is királyi rendelettel hozták létre Selmecbányán a bányászati iskolát, a pesti egyetem orvosi karát, az állatorvosi iskolát és adták ki az oktatásunk fejlôdésében oly fontos szerephez jutott két Ratio Educationist, az országgyûlés viszont érvelhetett azzal, hogy hát persze, de e királyok nem is hívtak össze országgyûléseket.

A "karok és rendek" 1836-ban megint újabb felterjesztést tettek. Két okból idézem szó szerint, egyrészt mûves fogalmazása miatt: "Miután a KK és RR hazájuk boldogsága gyarapítására s a tökéletesedés elôrehaladásának eszközlésére állandóan fordított figyelmüket méltán magára vonzotta ama körülmény, hogy mivel még magok az emberi Ielket felemelô s ennelc tápláló eledeléül szolgáló szép tudományok és mesterségek a köz javát fôkép úgy eszközölhetik s annak érdemlett háláját Ieginkább avval kötelezhetik, ha az emberi ész és szorgalom találmányi minél tökéletesebb alakban terjednek s fordíttatnak az életnek úgy valódi hasznára mint nemes gyönyörködtetésre s tudva vannak a KK és RR-ek elôtt azon számos és fényes példák, melyek az elhunyt fejedelem (I. Ferenc) által Bécsben de egyebütt is a külsô nemzetek által felállított közmûvészeti Intézetek a szép mesterségek a tökéletesedésnek veleszületett vágyától méltán ösztönzött emberi értelem és munkásság kifejlôdése körében elôállítottak s idônként elôállítanak, méltó egyik tárgya a közóhajtásnak az, hogy a nemzeti szorgalom és a kézi mûvek gyarapítására és azok kipallérozásának elôvitelével a nemzet díszének és boldogságának elôvitelére az ország kebelében Mûegyetemi Intézet állíttassék fel "

Szép körmondat, el kell ismerni! A másik ok, amiért idéztem, a befejezô mondatrész, nevezetesen, hogy "Mûegyetemi Intézet állíttassék fel." Ez elsô hivatalos elôfordulása ennek a szónak. A mûegyetem szó egy Kunoss Endre nevû jogász, ügyvéd, szerkesztô, újságíró és még sok mindennel, közte nyelvújítással is foglalkozó, mindössze 31 évet élt fiatalember alkotása. 1835-ben ajánlotta a Polytechnicum szó helyett, s javaslata nagy karriert futott be, hiszen aztán Eötvös Józsejf 1871-ben is már Mûegyetemet alapított. Mi voltunk az elsô mûszaki felsôoktatási intézmény a világon, mely nevében az egyetem szót használta!

Az említett felterjesztést újra elutasítás követte, mely nagy felzúdulást keltett. Ám Bécs jól spekulált. A hosszú ideje ülésezô országgyûlés feloszlott s akkor az uralkodó 1844-ben közzétette, hogy ô egy Scola industralis-t (vagyis nem Polytechnicumot, hanem Ipartanodát) alapít Budán. A következô országgyûlés ugyan tiltakozott a törvényhozás hozzájárulása nélkül királyi rendelet által életbe léptetett határozat ellen, de József nádor záróbeszédében rámutatott, hogy a rendelet végül is egybeesik a magyar nép annyiszor kifejezett óhajával. A Helytartótanács Tanulmányi Bizottsága közben már tervezte-szervezte az iskolát, mely szerint annak élén igazgató áll, a tanári állásokat pályázat útján töltik be, melyeket az egyetem bölcsészeti kara bírál el. Az oktatás nyelve magyar, három osztály szerveztetik: mûtani, gazdászati és kereskedelmi. Tanulmányi idô: 3 év. Francia, angol vagy olasz nyelv közül az egyik kötelezô volt. Nyolc tanszéket hirdettek meg, nevezetesen mennyiségtant, mértant és mûtant; ált. kereskedelmi számvetés és könyvviteltant; természetrajz és áruismeretet; ipari írásmód és német nyelvet; rajztant; vegytant és kézmûtant; polgári vízépítéstant és földmérést; valamint természettant és mezei gazdászattant. Igazgatónak Karácson Mihályt nevezték ki, a Helytartótanács nemzeti érzésû jogászát, aki munkáját jól végeztc.

Professzorok és munkásságuk

Az Ipartanodát 1846. november 1-jén nyitották meg, jóllehet a tervezetben november 12. szerepelt. József nádor ugyanis éppen akkor ünnepelte volna nádori kinevezésének 50. évfordulóját. A király javaslatára ôróla nevezték el a készülô iskolát. November 12-ére ünnepélyes megnyitót terveztek, ahol a nádor helyezte volna el az új iskola alapkövét a Szervita téren a mai fôposta helyén. Ám a nádor súlyosan megbetegedett és ezért hozták elôre a rendezvényt, hogy még megérje. Megjelenni már nem tudott, néhány héttel késôbb elhunyt. Nem is épült aztán meg soha a tervezett új otthon! Az iskola mûködését ideiglenesen a Tudományegyetem épületében kezdte meg. A megnyitón a sértett országgyûlés nem képviseltette magát! Közben meghirdették és döntöttek a pályázatok ügyében.

Az utolsók között került sor a tervbe vett kémiai tanszék betöltésére. 1847. október 24-én nevezte ki V. Ferdinánd király a tanszék professzorává Nendtvich Károly orvost, az egyetem kémiai tanszékének adjunktusát, aki már 1845 óta a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Ezt tekintjük a tanszék alapítási dátumának, hiszen addig csak az iskola tervezetében létezett. A Pécsett 1811. december 31-én született Nendtvich tanulmányait is a pesti egyetemen végezte. Jó hírû, aktív személyiség volt. Több könyve jelent már meg németül, de magyarul is. Az elôbbiek érthetôbbek számunkra, mert a magyar nyelvû "Életmûtlen mûipari vegytani alapismeretek" c. könyvét a maga által konstruált nyelvmagyarosított nyelven írta és nekünk ezt már nehéz megértenünk. Idézek belôle: "Ha hamvas kéklecs oldatán halvanyt hajtunk keresztül, akkor ez a hamvas kéklecs hamanyának részét elvonja hamhalvagot képezve. A kivált kékleny ellenben a vaskéklecsre szállván azzal vaskékleget képez... "

Nendtvich nagyon aktívan vett részt a reformkor különbözô mozgalmaiban, így a Természettudományi Társulat, továbbá az Iparelegy megalapításában. Amikor tanára és fônöke Schuster János 1838-ban elhunyt, joggal várta, hogy ô lesz utóda, ám, talán éppen reformkori tevékenysége miatt nem ôt, hanem a bécsi egyetem tanársegédét, Sangalettit nevezték ki helyette. Mivel az Ipartanoda elsô évében kémiai elôadás még nem volt, Nendtvich hosszabb tanulmányutat tehetett államköltségen, melynek során Németország több tanszékét megismerhette. Épp Franciaországba készült, amikor az orvoskar dékánjától üzenetet kapott, hogy térjen haza. Közben ugyanis itt lezajlott március forradalma, a magyarul nem tudó Sangalettit leváltották s Nendtvichet bízták meg az egyetemen a kémiai elôadások magyar nyelvû megtartásával. A tanítás az események folytán 1848 ôszén megállt, az egyetemen hadikórházat rendeztek be. A kormány Debrecenbe távozásával Nendtvich is eltûnt, a bukás után azonban megelent. Közben az igazoló bizottság már meghozta a verdiktet, ami így szólt: "Nendtvich szóval és tettel nyíltan hirdette radikális-demokratikus forradalmi nézeteit. A politikai érzelmû hírhedt klubokban mint szónok kiváló szerepet játszott. A bukott kormány menekülése után ô is eltûnt. Tehetséges és éppen ezért annál veszedelmesebb egyén. "

Mindazonáltal visszatérte után nem került bíróság elé, de elcsapták az egyetemi katedráról, melyet újra Sangaletti vett át; egy évre felfüggesztették fizetését, de megtarthatta ipartanodai állását. Élete evvel véglegesen összekapcsolódott az Ipartanodával, az abból 1856-ban lett József Polytechnikummal, pontosabban Joseph Polytechnicummal, mert hiszen az abszolutizmus korában német nyelven kellett oktatni a magyarországi felsôoktatásban. 1861-ben aztán visszaállhatott a magyar nyelvû tanítás. Végül a József Mûegyetemen lett egyetemi professzor, s 187376 között annak harmadik rektora. Az Ipartanoda és vele a kémiai tanszék 1854-ben kiköltözött az egyetem épületébôl. Számára az Országház utcában, a budai várban béreltek helyiségeket. Ezek közt egy kémiai laboratóriumot is berendeztek. Errôl Wartha Vince professzor hagyott visszaemlékezést, aki rövid ideig tanársegédként dolgozott abban: "A zürichi egyetemen megszerezvén a kémiai-technológiai diplomát hazajöttem és Nendtvich Károly asszisztense lettem Budán. Akkor kezdtem csak látni, mi az egy jól berendezett laboratórium. Zürichben minden a legpraktikusabban, legfényesebben volt berendezve, míg Budán a várbéli laboratóriumban még gáz sem volt bevezetve, azon egyszerû okból, mert a nyilvános világítás a várban petróleummal történt és egy-egy kísérlethez szükséges világítógázt a pesti gázgyártól kaucsukzsákokban kellett felcipeltetni. Egy kémiai fülke képezte a Iaboratóriumi helyiség fénypontját szénfûtésre berendezett rostélytüzeléssel. Akárhányszor begyújtottunk eme ósdi fûtôszerkezetbe, ugyanannyiszor megrepedtek a fülke majdnem összes üvegtáblái. Ha ezt még egy kitömött bagollyal, egy koponyával és egy régi codex-szel kiegészítettük volna, akkor Faust és Mephisto jól érezték volna magukat benne... "

1871. július 10-én hagyta jóvá Ferenc József a József Mûegyetemet alapító Eötvös József-féle törvényt. Ekkor jöttek létre a karok, amelyeket az egyetem érzékenységére tekintettel a Mûegyetemen osztályoknak neveztek. Ekkor indult meg elvileg a vegyészképzés a vegyészi és egyetemes osztályon (utóbbi egy olyan karközi elôkészítô osztály volt), gyakorlatilag vegyészi képzés azonban csak késôbb kezdôdött meg. Az elsô négy vegyészi oklevelet 1884-ben állította ki a Mûegyetem. (1907-ig vegyészi oklevelet adtunk, attól kezdve vegyészmérnökit.)

Az egyetemmé alakulás újabb költözést hozott. 1872/73-ban a Két Nyúl utca és Csillag utca sarkán bérelt kétemeletes bérházba költözött az egyetem s vele a tanszék is. Hogy ebben az épületben hogyan volt elhelyezve a kémiai tanszék, arra nézve eddig nem találtam adatot. Ám a költözéskor már elhatározták, hogy a Mûegyetem végleges elhelyezése a Múzeum körúton lesz. Az ottani építkezés 1881-ben indult meg. A kémiai épület az Esterházy utcában 1882-re elkészült és beköltözhetett a két kémiai tanszék. Idôközben ugyanis kivált belôle és önállósult a kémiai technológia tanszék. A fejlôdés folyamán a továbbiakban is sorra váltak ki és önállósultak az egyes kémiai szaktanszékek.

Az új és korszerû laboratóriummal rendelkezô tanszéket 1882-ben Nendtvich Károly vette át, de még abban az évben nyugalomba vonult. 1892-ben hunyt el, sírja a Kerepesi temetôben máig megvan. Nendtvichnek elsôsorban analitikai és szerzôi munkásságát kell megemlíteni. "Vegytan elemei" c. könyve számos kiadást ért meg a milleneumig. Jóformán az egyetlen kémia tankönyv volt akkoriban Magyarországon. Ezt elôször még saját nomenklatúrájával adta ki, aztán ô is áttért a nemzetközi elem-elnevezésekre. Nendtvich sokat utazott, ô volt a tanszék elsô professzora, aki az Egyesült Államokba is eljutott.

Nendtvich utóda Ilosvay Lajos lett, aki 1851. október 3-án született Désen, Erdélyben. Gyógyszerészi diplomát, majd bölcsészeti doktorátust, késôbb középiskolai tanár oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. Than Károly tanszékén lett tanársegéd. 1880-ban hosszabb tanulmányutat tehetett. Elsônek a magyar tanulmányutasok szokása szerint Heidelbergben dolgozott, ám utána Adolf Baeyer mellé ment Münchenbe, ahol elsôsorban szerves kémiát mûveltek, végül fél éven át Párizsban Berthelotnál dolgozott, aki viszont a kialakuló fizikai kémia jeles mûvelôje és fejlesztôje volt. Így érthetô, hogy ô írta késôbb Magyarországon az elsô szerves kémiai tankönyvet "Bevezetés a szerves kémiába" címen (1905). 1917-ben vonult nyugalomba, de megbízott vezetôként a tanszéket 1934-ig vezette. 52 éven át volt tehát tanszékünk vezetôje, ez kétségtelenül világrekord tanszékvezetésben. 1936-ban hunyt el. Sírját 25 évvel ezelôtt a tanszék felkutatta és rendbe hozatta a Kerepesi temetôben.

Ilosvay oktatói elfoglaltsága nagy volt: 1885/86-ban heti 18 óra: általános kémia, analitikai kémia, szerves kémia és elméleti kémia. Az ô kezdeményezésére jött létre 1912-ben a szerves kémia tanszék, amely az ô tanszékébôl vált ki, hasonlóképpen kivált belôle 1921-ben a szervetlen kémia is. Ilosvay kutatói tevékenységet a szervetlen és az analitikai kémiában folytatott, analitikában és szervetlen kémiában fejtett ki értékes munkásságot. Az elsô "ionspecifikus" reagenst az ún. Griess-Ilosvay reagenst (a-naftilamin és szulfanilsav) ô vezette be nitrit kimutatására és meghatározására. Késôbbi éveiben igen élénk társadalmi-tudományos tevékenysége kissé elvonta a kutatástól. 1891-ben tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia, 1916-tól annak alelnöke volt. 1914-1917 között a kultuszminisztériumban volt államtitkár. A Természettudományi Társulatnak 1916-tól haláláig elnöke volt. A Természettudományi Közlönynek 1906-tól és a Magyar Chemiai Folyóiratnak 1907-tôl szerkesztôje volt. 8 éven át, 1886-1993-ig volt a kar dékánja, 3 tanéven át a Mûegyetem rektora. Szobra az aulában áll, s egy emléktábla a kémiai épület bejáratánál.

Ilosvay Lajos tudományos tevékenységében számomra az különösen érdekes és hasznos, hogy a legalaposabb és legmegbízhatóbb, szinte már tanulmányjellegû megemlékezéseket írt elhunyt kortársairól: Nendtvichrôl, Than Károlyról, Szily Kálmánról, Eötvös Lorándról és még másokról. A sors iróniája, hogy aztán róla csupa hevenyészett megemlékezés látott napvilágot. Halála után közel 50 év kellett, hogy Szôkefalvi Nagy Zoltán kis monográfiáját megírja róla a "Múlt magyar tudósai" sorozatban.

A Múzeum körúti Mûegyetem csakhamar kicsiny lett a rohamosan növekvô hallgatólétszám mellett. 1902-ben határozta el a parlament az új Mûegyetem építését. Hoszszú vita után a lágymányosi Duna-part mellett döntöttek, bár ennek sok ellenzôje volt, mert fel kellett tölteni a partot, kérdéses volt, hogy a talaj ott egyáltalán alkalmas-e erre, további kifogás volt pl., hogy a város külterületén fekszik, nehéz a közlekedés stb. Azt hiszem egyetérthetünk az azóta eltelt közel egy évszázad alapján, hogy minden szempontból jó döntés volt itt építeni.

A kémiai épület készült el legkorábban. Benne már a 1903/04. tanévben megkezdôdött az oktatás. Ilosvay rektor korában 1903-ban úgy nyilatkozott a kémiai pavilonról, hogy "Méltán aggaszt, hogy a lassú elôkészületek következtében, ha a hallgató létszám ilyen mértékû növekedést mutat, már kinövünk, mire megépül." Akkor 68 fô volt a vegyészhallgatók összlétszáma az egyetemen, s a benne elhelyezett kémiai és kémiai technológia tanszékek létszáma pedig professzorostól 6 fô.

1934-ben nagy átszervezésen esett át a József Mûegyetem, elsôsorban takarékossági okokból, az akkori kultuszminiszter, Hóman Bálint kezdeményezésére. A Mûegyetemhez csatoltak, vagy csatlakoztattak több más felsôoktatási intézményt, így természetesen az Állatorvosi Fôiskolát, továbbá az egyetemi köz- és mezôgazdasági kart és a soproni bányászati, erdészeti karokat, a vegyészmérnöki kart pedig egyesítették a gépészmérnökivel, és az egész a József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem névvel mûködött tovább. Ennek rektori hivatala a Duna-parton maradt továbbra is. Az elsô megtakarítási lehetôség éppen a kémiai tanszéken mutatkozott. Ilosvay Lajos után nem neveztek ki új professzort, hanem az állatorvosi kar kémia professzora, Gróh Gyulaautomatikusan lett a két egyesülô tanszék vezetôje. A gyakorlatban ez azonban nem realizálódott, hiszen a Rottenbiller utcai fôiskoláról a hallgatók nem szaladhattak át minduntalan a Gellért térrel kémiát hallgatni, sem fordítva. Így maradt minden ahogy volt, csupán Plank Jenô fizetett rá, aki már több évtizede dolgozott a tanszéken és Ilosvay Lajos utolsó éveiben már gyakorlatilag ô vezette azt. Bár továbbra is ô tartotta az elôadásokat, ám most mégsem ô lett ny. r. professzor. Gróh Gyulát hamarosan meghívta professzorának a Pázmány Péter Tudományegyetem, így az állatorvosi tanszék professzori állása is megüresedett. Végül is helyreállt a korábbi rend, legalábbis e két tanszék vonatkozásában, és Plank Jenô 1940-ben egyetemi ny. r. tanári kinevezést nyert.

Plank Jenô 1890. augusztus 9-én Pozsonyban született és 1912-ben a József Mûegyetem Vegyészmérnöki Karán nyerte vegyészmérnöki oklevelét. 1912-ben lett Ilosvay tanársegéde, 1915-ben adjunktusa. Aztán egy évtizeden át ide-oda tették a karon, mindig oda, ahol éppen kellett valaki. Így 1919 után megbízták a kémiai technológiai tanszék ideiglenes vezetésével, majd Varga József kinevezése után 1922-ben az elektrokémiai tariszékre került, 1928-ban rk. tanári címet kapott, majd 1930-tól visszakerült az Általános Kémiára, míg végül itt ny. r. professzor lett. Hamarosan nagy gondokkal járt e tisztség. Budapest ostroma súlyosan megrongálta a tanszéket, mint az egész egyetemet is, különösen a Dunára nézô épületeket. A rendbehozatal ugyan gyorsan megindult, s ennek egyik lelke éppen Plank professzor volt. A lelkiismeretes és rendkívül szorgalmas, mindenki által tisztelt professzort 1945/46, majd 1947/48 évekre megválasztották dékánnak. Dékánsága elsô felében gondoskodnia kellett a tanítás újrakezdésérôl és az épületek úgy-ahogy helyreállításáról, a minimum berendezés biztosításáról. Második dékáni korszakában pedig már megindult és érezhetô volt az elkövetkezô alapvetô rendszerváltás számos jele. Plank Jenôt 1946-ban tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia fémanalitikai eredményeiért és könyveiért, de már 1949-ben kitették belôle. Ugyanakkor idô elôtt nyugdíjazták az egyetemen a már folyó tanév közepén. Keserû, számos emberben, kollégájában csalódott ember lett. 1974-ben hunyt el, a Farkasréti temetôben nyugszik.

Ugryanazon 1949. esztendôben a Mûegyetem teljesen diszkréten megváltoztatta a nevét Budapesti Mûszaki Egyetemre. Tulajdonképpen bölcs döntés volt a helyzethez képest, mindenesetre bölcsebb, mintha Leninre, Rákosi Mátyásra vagy Ho Si Minhre változtatták volna.

Plank Jenô utódául a tanszékre Erdey Lászlót nevezték ki. Ôt a Fôváros Vegyészeti és Élelmiszer Vizsgáló Intézetbôl "hozták be" egyenesen professzornak. Erdeyt rögtön dékánnak is megválasztották, már 1950-ben, amikor szétvált az egyesített gépész és vegyész kar. 194650 között ugyanis szépen magától szétesett a József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. Az 1934-ben hozzácsatlakozott, vagy csatlakoztatott részek egymás után kiváltak és önállósultak. Így csak maradt a "Mûszaki" s azon belül visszaállt a megelôzô kari beosztás. Visszatérve Erdey professzorságára, gondolom, a személyi változtatásokra nem mindig az az ok, hogy valakit behozzanak valahova, hanem gyakran az, hogy valakit kitegyenek. Ebben az esetben is az volt a fô ok. Erdey László nem volt soha politikai személyiség, nem volt soha párttag. Tudós volt, vagy inkább lett. Talán érezte, hogy neve még nem eléggé ismert, az idegen mûegyetemi környezet bizalmatlanul néz rá, bizonyítania kell a tudomány területén. S ehhez megvolt minden képessége, nagy tudás és nagy gyakorlat. Ugyan hol lehetett nagyobb gyakorlatot szerezni az analitikai kémiában, mint a Fôvárosi Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézetben, ahol annyi fajta különbözô terméket kellett vizsgálni., s az elmélettel is haladt, hiszen végig bejárt és tevékenykedett, órákat tartott a Tudományegyetem különbözô kémiai tanszékein. A kor is kedvezett neki. Gyalázatos korszak volt az ötvenes évek korszaka, de legyünk objektívek, voltak pozitív vonalai is. Ilyen volt a felsôoktatás több tekintetben. Szélesre tárultak az egyetemek kapui, s ezeken nagy tömeg, közte sok tehetség jött be, amelyik azelôtt ezt nem tehette, elsôsorban anyagi okokból voltak átléphetetlenek számukra ezek a kapuk. Az egyetemi hallgatóság nagy létszáma az oktatók létszámának is jelentôs növekedését igényelte. A tudományos kutatásra is adott a rendszer, ha másért nem, már csak azért is, hogy bizonyítsa a marxista-leninista rendszer hatékonyságát minden téren. S ezért áldozott is erre. Az egyetem felszereltsége korábban messze elmaradt volt a korszerûtôl. Hallgatói koromban egy Pulfrich-fotométer volt a tanszék legjelentôsebb mûszere, a szocializmus elsô két évtizedében aztán sorra jöttek a korszerû mûszerek, melyekre oktatáshoz és kutatáshoz szükség volt. Nem lehetett ugyan a kutatóknak nyugatra utazniuk, konferenciákon részt venniük, viszont nem volt probléma a nyugati szakfolyóiratok beszerzése, elôfizetése. S ennek megfelelôen e politikai-társadalmilag siralmas idôben a magyarországi kutatás legalábbis a természettudományok területén sokat fejlôdött s nemzetközileg is értékelt eredményeket tudott felmutatni.

Erdey László igen nagy tudású ember volt, nagy áttekintéssel az analitikai kémiában, amelyik ebben a korban lépett át a Bunsen-égôs korszakból az elektronikus korszakba, de bizony még nem Magyarországon. Erdey László nyomon követte a fejlôdést, cipelte haza és tanulmányozta a folyóiratokat. Nagy modernizálódás következett be a létszámban jelentôsen növekvô tanszéken. Igyekezett a legkorszerûbb módszereket bevezetni, nemcsak az oktatásban, de még inkább a kutatásban, nem csak bevezetni, hanem azokban új eredményeket elérni s az ehhez szükséges eszközöket biztosítani. Nagyon sokoldalú kutatás folyt a tanszéken, s ô mindegyiket figyelte, ötletekkel gazdagította s azoknak olyan szakértôit nevelte, akik új saját ötletekkel vitték azt tovább, s idôvel saját nevet szereztek területükön. Én Erdey Lászlót tartom az analitika egyik utolsó polihisztorának, aki még annak teljes egészét át tudta tekinteni, pedig e tudomány már erôsen szakosodott volt. Szikráztak agyában a gondolatok, új elképzelések új alkalmazásokra, hogy mit kellene kipróbálni. Nem volt könnyû mellette dolgozni. Este hétkor hívott valakit szobájába s ismertette valamilyen ötletét, s hogy azt a delikvens próbálja ki, s reggel nyolckor már ment hozzá, hogy na mit talált, mi jött ki. Távolságtartó volt, nem tegezôdött munkatársaival, ô végig a Professzor úr maradt, mégis tisztelet, s késôbb már szeretet övezte. Nagyon jó elôadó volt. Még egyetemi elôadásaira is mindig gondosan készült. A kémiát, melyet az idegen karok hallgatóinak adott elô, különösen kedvelte és jaj volt a kísérletet elôkészítô tanársegédnek, ha az valamilyen okból nem sikerült. Sok kísérlettel mutatta be elôadásait. Éppen ezért nagyon megviselte, amikor éppen ennek oktatását vonták el tôle egy tisztán politikai személyi okokból tanszékébôl kivált új tanszék javára, melynek feleslegességét bizonyítja, hogy mára már nem létezik.

Tudományos eredményeit nem sorolom fel, hiszen azok többnyire ismertek, általuk nemzetközi rangra és ismertségre tett szert Erdey professzor, s rajta keresztül több munkatársa is. Tanszékvezetésének húsz éve alatt a tanszék munkáját 560 közlemény és 18 szakkönyv mutatja. Erdey tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, s két éven át kémiai osztályának osztálytitkára. Két ízben is Kossuth-díjjal méltányolta munkásságát a kormányzat.

1970. február 12-én délután 60. születésnapja alkalmával köszöntötte a tanszéki kollektíva. Oldott, jó hangulatban volt ô is és a köszöntôk is. Rá kilenc napra, 21-én Operába menet autóbuszra várván a Mészáros utcában egy perc alatt elvitte harmadik szívinfarktusa. A Farkasréti temetôben nyugszik.

Evvel befejezem a tanszék nagynevû elhunyt profeszszorainak méltatását.

Köszönöm Orlai Györgyné, az Országos Mûszaki Múzeum könyvtárosának és dr. Ijjas Gáborné vegyészmérnöknek, az Országos Mûszaki Múzeum fôtanácsosának segítségét munkámhoz.



 
Vissza http://www.kfki.hu/chemonet/
http://www.ch.bme.hu/chemonet/