Ilosvay
Lajos az erdélyi Désen született, Kolozsvárt
járt gimnáziumba, majd ugyanott gyógyszerészgyakornok
volt. 1872-ben iratkozott a pesti egyetemre, ahol gyógyszerészi,
majd középiskolai tanári oklevelet is szerzett, közben
le is doktorált. 1875-tõl kezdve elõbb Lengyel
Béla, majd Than Károly mellett
mûködött tanársegédként. Kiváló
tudományos munkája miatt 1880-ban hosszabb külföldi
tanulmányútra küldték, melynek során Bunsen
mellett Heidelbergben, Baeyernél
Münchenben és Berthelot-nál
Párizsban is dolgozott.
Kimutatta, hogy a levegõben a villámlás hatására nem ózon, hanem nitrogén-oxidok keletkeznek. Az analízis érdekében a Griess-féle kémszer érzékenységét nagymértékben fokozta. A Griess-Ilosvay-féle nitrit-kémszer egyike e legrégibb nagy érzékenységû reagenseknek.
Rendkívül sok tudományos és ismeretterjesztõ könyve, cikke fáradhatatlanságáról tanúskodik. Társadalmi mûködése ugyancsak jelentõs. Az MTA tagja, késõbb alelnöke, a Természettudomány Társulat elnöke és több más szerv vezetõségi tagja volt. Jelentõs szerepet játszott a kémiai oktatás fejlesztésében. Rövid ideig a közoktatásügyi minisztérium államtitkára is volt.
1936-ban, 85 éves korában hunyt el Budapesten.
Vissza a tartalomjegyzékhez | Az anyag egysége
és az elemek átváltoztatására irányuló
kísérletek
Az ókori Egyiptom némely csodái mai világításban Az íz és a kémiai összetétel közötti kapcsolat |