Lengyel Béla Kõrösladányban született 1844-ben. A budapesti mûegyetemre iratkozott be mérnökhallgatónak, de tanulmányait a tudományegyetem bölcsészkarán folytatta, ill. fejezte be.

Than Károly mellé került tanársegédnek. 1868-ban állami ösztöndíjjal hosszabb külföldi tanulmányútra ment, Bunsen és Helmholtz mellett dolgozott, Heidelbergben szerezte meg doktorátusát. Hazatérése után magántanári képesítést szerzett és a gyógyszerészhallgatók kémiai oktatását végezte. Amikor felmerült a szükséglet, hogy a pesti egyetemen második kémiai tanszéket létesítsenek, ennek professzorává nevezték ki, melyet haláláig vezetett. A Magyar Tudományos Akadémia 1876-ban tagjává választotta. A Természettudományi Társulat vezetésében is aktívan részt vett.

Tudományos munkásságát a gázok színképének vizsgálatával kezdte. Szervetlen kémiai kutatásai során nagytisztaságú kalciumot állított elõ elektrolízissel, majd abból elsõként a kalcium-hidrid nevû vegyületet. Vizsgálta a gázok hatását a fényképezõ lemezre. Analitikai kémiával is foglalkozott, számos ásványvíz elemzését végezte el. Néhány ásványvizünkben elsõként mutatott ki argont is.

1900-1905 között õ foglalkozott Magyarországon elõször a radioaktivitás jelenségeinek vizsgálatával. Még a késõbb nem helytállónak bizonyult megállapításai is bizonyítják a tudomány legújabb fejezetei iránti érdeklõdését. Analitikai és általános kémiai könyvekkel, tudományos és ismeretterjesztõ cikkek sorozatával gazdagította a múlt századvég magyar nyelvû kémiai irodalmát.