Varga József 1891. február 8-án született Budapesten, tanulmányait a Mûegyetemen végezte. 1913-ban az elektrokémiai tanszéken lett tanársegéd. 1915-ben adjunktus, 1920-ban magántanár, 1923-ban kinevezték a Kémiai Technológiai Tanszék professzorává. A metán klórozására és a metil klorid nyomás alatti elszappanosítására végzett eredményes kísérletei már fiatalon nevet szereztek neki. A nyomás alatti kémiai reakciók területe Vargának késõbb is fõ kutatási iránya maradt. Mint professzor elsõsorban a szén és szénlepárlási termékek vizsgálatával foglalkozott, majd a szénbõl hidrogénezéssel elõállítható motor- hajtó anyagok felé fordult a figyelme. Ennek során megállapította a kén szerepének fontosságát a folyamatban. Eljárása alapján 1935-ben Péten barnaszén-hidrogénezõ üzem indult meg. A hazai kõolajmezõk feltárása után a kõolajpárlatok nagynyomású hidrogénezésének kérdéseit vizsgálta.

1939-ben iparügyi miniszterré nevezték ki, késõbb átvette a kereskedelemügyi tárca vezetését is. Miniszteri mûködése alatt a magyar vegyipar erõsen fejlõdött. Ellenezte az országnak a világháborúba való fegyveres beavatkozását és az efölött döntõ Koronatanácsban a hadüzenet ellen szavazott. 1943-ban kivált a kormányból, és a Mûegyetemen folytatta oktató és tudományos munkásságát.

A háború után dolgozta ki korábbi kísérletei folytatásaképpen a kõolajok és barnaszénkátrányok ún. hidrokrakkolásos eljárását, amely több fehéráru termelését teszi lehetõvé a kõolaj feldolgozása terén. 1951-ben a Nagynyomású Kísérleti Intézet igazgatója lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben választotta tagjává. 1950-ben 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Varga József 1956. december 28-án hunyt el.

Vissza a tartalomjegyzékhez