Jean Baptiste Dumas

(1800-1884)

Egyszerû anyagok ekvivalensei

Részletek

(Annales de Chimie (3), 55 (1859), 129-210)

(Eduard Farber: Milestones of Modern Chemistry, Basic Books, Inc., Publishers, New York, London, 1966)


Azért gondolom, hogy újra kell értékelni az egyszerû anyagok ekvivalenseit, ... mert ezek a számok új és fontos horizontokat nyithatnak a természetfilozófia elôtt azoknak a szabályszerû összefüggéseknek a révén, amelyeknek engedelmeskednek.

Amikor összegyûjtjük az egyszerû anyagokra kapott eredményeket, majd összehasonlítjuk a szerves kémiában ismert gyökök két sorozatát vagy természetes családját, például az ammónium- és metíliumszármazékokat, a legmélyebb analógiát találjuk közöttük. Tehát:
 

(A vízszintes 
sorokban)
fluor 19 nitrogén 14
klór 35,5 foszfor 31 a közös 
bróm 80 arzén 75 különbség
jód 127 antimon 122 = 5





magnézium 12 oxigén 8
kalcium 20 kén 16 a közös 
stroncium 43,75 szelén 39,75 különbség
bárium 68,5 tellúr 64,5 = 5 
ólom 103,5 ozmium 99,5



 
(A vízszintes 
sorokban)
ammónium 18 metil 15
metilammónium 32 etil 29 a közös 
etilammónium 46 propil 43 különbség
propilammónium 60 butil 59 = 3
stb. stb.

Ha az ásványi kémia, valamint a szerves kémia egyazon családba tartozó gyökeit ekvivalens súlyaik szerint egyenes vonal mentén helyezzük el, az egymással komparábilis családok adatai párhuzamos egyeneseket adnak.

Ez az analógia kétséget ébreszt az egyszerû anyagok természetét illetôen, és úgy tûnik oly sok merész becslést igazol a szétbontásuk valószínûségérôl, hogy hasznosnak tartanám elmondani, hagyan is vélekedem errôl, miközben felhívom a figyelmet a gondolatok azon hálójára, amelyen maga az analógia alapszik.

Manapság sok kémikus az elfogadott vélemények ösvényén halad, és nem is képzeli a merészségnek és a megfontoltságnak azt a szerencsés keverékét. amellyel Lavoisier az ô idejében megalapozta azoknak az anyagoknak az osztályozását, amelyeket egyszerûnek nevezett, mert a kémiai erôk képtelenek ôket elbontani. Öt kategóriát állított fel...

Miközben harminckét olyan anyag létét állapította meg, amelyek az akkor ismert eszközökkel elbonthatatlanok voltak, és ezért kémiailag egyszerûnek tekintette ôket, bevezetett egy olyan osztályt is, amelybe még egyszerûbb anyagok kerültek. Ezek közül ötöt külön osztályba sorol a következô címmel: "Olyan egyszerû anyagok, amelyek a természet minden birodalmában megtalálhatók" (az ásványi, a növényi és az állati világot értve alatta), ami miatt ez az öt a fény, a hô, az oxigén, a nitrogén és a hidrogén az összes anyag elemeinek tekinthetô.

Összefoglalom:

A három birodalom vegyületei elemzéssel számos olyan gyökre bonthatók, amelyeket természetes családokba sorolhatunk. Ezeknek a családoknak a tulajdonságai vitathatatlan analógiákat mutatnak, de az ásványi kémia gyökei annyiban különböznek a szerves kémia gyökeitôl, hogy ha összekapcsolódnak, olyan stabilak, hogy az összes ismert erô sem képes ôket bomlásra bírni.

Az ásványi kémia és a szerves kémia gyökei közötti analógia azonban bizonyára igazolja, hogy az elsôk is olyan összetett anyagok, mint az utóbbiak. Hozzá kell tennünk, hogy az analógia semmit nem mond a szétbontás módjáról, és egyelôre el sem tudjuk képzelni, hogy ha a szétbontás valaha sikerül, erôkkel vagy reakciókkal váltják-e ki.

Az egyszerû anyagok ekvivalensei mint az ásványi kémia gyökei mind egy bizonyos egység többszöröseinek tûnnek. Ez az egység a hidrogén ekvivalens súlyának 0,5-szöröse vagy 0,25-szöröse lehet.

Ha akár az ásványi, akár a szerves kémiában valamely család gyökeinek ekvivalenseit sorba rendezzük, az elsô tag meghatározza a sorban levô összes anyag kémiai jellegét.

Az ammóniumvegyületek összes fontos tulajdonsága az ammóniuméra emlékeztet. A metílium jellege és viselkedése az összes alkohol- és étergyöknél megismétlôdik. A fluor jellege újra megjelenik a klórban, a brómban és a jódban, az oxigéné a kénben, a szelénben és a tellúrban, a nitrogéné a foszforban, az arzében, az antimonban, a titáné az ónban, a molibdéné a volfrámban stb.

Ezt a következôképpen lehet kifejezni: nevezzük egy haladvány elsô tagját a-nak, a növekedés ütemét pedig d-nek. Ekkor minden (a + nd) ekvivalensben a megadja a fundamentális kémiai jelleget és meghatározza a nemzetséget, míg nd csak a sorbeli helyet határozza meg és a fajt helyezi el.


ChemoNet, 1997 
Vissza
http://www.kfki.hu/chemonet/ 
http://www.ch.bme.hu/chemonet/