Elõzõ rész

SALAMON, miután az izraeliták királlyá kenték, elhatározta, hogy Jeruzsálemben templomot építtett. Hosszú évek peregtek Ie, amíg a templomot rendeltetésének adta, mert mindent aranyból csináltatott.

A biblia e leírásából tudjuk, hogy SALAMON király temploma telve volt arannyal. Külsô és belsô rész egyaránt. Természetes, hogy mindez nem maradhatott figyelmen kívül az alchimisták elôtt. A bölcs király így került adeptus hírébe. SALAMON király J. J. BECHER-ben talált késôbb hatalmas védôre. Ez az egyébként reálisan gondolkozó német alchimista, erôsen védte azokkal szemben, akik tagadták adeptusi voltát. A vitát "Physica subterranea" címû könyvében a következôben írja le: "Ha az alchimia valóban létezô mûvészet, SALAMON király tudott volna róla, mivel a Szentírás szerint birtokában volt az ég és föld minden bölcsesége. Igen ám, de SALAMON hajókat küldött Ophirba aranyért és adókat vetett alattvalóira. Nos, ha SALAMON ismerte voIna a fémek átváltoztatását, nem kellett volna az említett eljárásokhoz folyamodnia, hogy aranyra tegyen szert. SALAMON-nak tehát nem volt tudomása az alchimiáról. Az alchimia tehát nincs." Ezt állították a támadók.

BECHER maga mondja, hogy ez az érv mélyen hatott rá, és hitét a mûvészetben erôsen megingatta, de azután, hogy tovább gondolkozott, az ellenérveket is megtalálta. "Abból, hogy hajókat küldött.Ophirba és adókat vetett ki, még nem következik az, hogy nem ismerte a bölcsek kövét. I. LIPÓT császárról minkenki tudja, hogy aranyat csinált, s csökkentette-e ezért az adóterheket? Egyébként az ophiri expedició leírása való-e olyan korszakban, amikor még az iránytût nem használták? Ismerjük-e határozottan ennek az expediciónak célját? Titokzatos háttere inkább azt bizonyítaná, hogy ismerte, nem akarván aranyat gyártani saját országaiban s a mûveletet egy szomszéd országban végeztette el, hogy azután a mesterséges aranyat hazahozhassa Judeába. És minô javakat adhatott volna SALAMON cserébe azért az aranyért, ameIyrôl azt állították, hogy Ophirból származott? Miért nem folytatódtak ezek az expediciók utódja, ROBOAM alatt?

Az ellenfelek támadására tehát megadja a választ abban, hogy SALAMON igenis ismerte a bölcsek kövét, de bölcsesége megakadályozta, hogy azt közkinccsé tegye.

A vitatkozás jellemzô. Kérdésre kérdéssel válaszol és nem törôdik a kiindulás hamis adataival. Azonban amit elmulasztott, azt nem feIejtette el az utókor. A ma kritikusa mint pelyhet fujja szét állítását, de nem kerüli el sorsát az ellenfél érve sem. Hamis alapra épített érvnek és ellenérvnek csak ez Iehet a sorsa.

Az alchimista irodalomban nem ez az egyedüli adat a bölcs királyra. BERTHELOT [21] nagy munkájában csomó technikai értekezést és elôírást gyüjtött össze. Ezek között van a HELIOS templomából eredô kézirat, amelyben le van írva, hogy miként kell SALAMON király receptje szerint ezüstöt csinálni. Higany a kiindulási anyag, még pedig keleti és nyugati higany, amelyet 40 napig kell munka alatt tartani, hogy ezüstté alakuljon. A leírás a VIII-ik századból ered.

SALAMON király mûködésével foglalkozik egy régebbi eredetû költemény,"Salamon ódája", amely állítólag 50-67-ben Kr. u. keletkezett s amelyet 100-ban Kr. u. keresztény szellemben átdolgoztak.[22] Ebben le van írva, hogy a világ alsó és felsô részbôl, magasságból és mélységbôl áll, s amelynek közepén vagyunk mi. A legnagyobb mélységben van a sötét káosz, ide süllyednek a nehéz testek, aminô az ólom, itt összegyûlnek, feloldódnak és az "Isten vizé"-tôl megújhodnak, napfényre emelkednek, miáltal felsôk lesznek, s végül minden felül helyezkedik el. A világ is így fog megsemmisülni, majd megszületni, a halottak az "Úr élô és halhatatlan vizé"-tôl feItámadnak és az elkárhozott lelkek felszállnak a pokol sötétségébôl, az alvilág ködébôl, "az Úr harmata" által életre kelve: "Isten vize", "az Úr élô és halhatatlan vize", "az Úr harmata" alatt a bölcsek köve értendô, mellyel annakidején "az Úr mindenkit feltámaszt és kérdôre von". De érdekes ez a leírás azért is, mert bepillantást enged a kornak világfelfogásáról. Magasságot és mélységet ismer. Ott a fény, itt örök sötétség, ott fenn üde levegô, itt káosz, ahová végül minden lesüllyed, hogy regenerálódjék.

Ugyancsak a bölcs királlyal foglalkozik az a munka, amelynek címe: "Salamon bölcsesége". Ez a mû 100 és 50 között Kr. e. keletkezett. Megemlékezik SALAMON király tudásáról és az elemek hatalmáról. Tûzrôl, vízrôl, levegôrôl, szélrôl, égrôl és csillagokról, amelyek egy része mint Isten szerepel. "A világot Isten teremtette ôsanyagból, mindent elhelyezve a súly, a tömeg és a számnak megfelelôen, amely úgy a különféle elemek egyesülése folytán a legváltozatosabb lett, miként a Múzsák sípja, amely együttesen a legharmonikusabb dallá folyik össze."[23]

Megemlékezik ZOSIMUS is róla, mondván, hogy az elektrónnak, az arany-, ezüstötvözetnek ô a felfedezôje. SALAMON az elektrónból palackot készíttetett és a 7 bôsz planéta démonját bezáratta. Az aranynak és ezüstnek valódi receptjét is elkészítette. Az aranykeresésben pedig még a hangyák is segítségére siettek, mert a "Hangyák völgyében" vörös ként (arany) ástak részére.

SALAMON királlyal tehát úgy az ókor, mint a középkor sokat foglalkozott. Ennek magyarázata az, hogy a király a biblia szerint természet feletti böleseséggel volt megáldva, hogy minden tudományt, a mágiát, a bûvészetet sem kivéve, ismert, másrészt hatalmas templomot építtetett, amibe tömérdek színaranyat helyezett el. Ez a két körülmény terelte már az ókorban az alchimisták figyelmét rá, ami a késôbbi korban csak meg erôsödött. SALAMON király adeptusi hírét nagymértékben terjesztették az Alexandriában élô görögök és izraeliták, akik apokrif írásokat készítettek az ô tudásáról és ezekkel kereskedtek. Bár a görögök nagy mesterek voltak a hamisítványok gyártásában, mégis ügyesebbeknek az izraeliták bizonyultak. Izraelita és görög Alexandriában nagyon sok élt. Már az elsô Ptolomeusok idejében a várost épp úgy lehetett görögnek, mint izraalitának tekinteni. Ezek az idegenek, nagyobbrészt hajósok és kereskedôk, élénk tevékenysóget fejtettek ki s a lakosság legszorgalmasabb rétegét képezték. Látván az érdeklôdést és keresletet, hozzáfogtak a különbözô fordításokhoz és az apokrif írások szerkesztéséhez. Az ô mûködésük folytán került forgalomba az Istentôl, patriárkától, királytól, sibylláktól, prófétáktól, papoktól és filozófusoktól származó különféle hamis irat. Ilyen az elôbb említett "Salamon ódá"-ja is. Nem értéktelenek ugyan, de elferdítve adják vissza annak a szerzônek felfogását, tudását, akitôl származtatják, de magukon viselik a keletkezés korszakának bélyegét is.

Nem kevésbbé terjesztette adeptus voltát az a körülmény, hogy nem tudták megállapítani az aranyban gazdag Ophir tartománynak helyét. A biblia nem ad magyaráztot, csak megnevezi. Éppen ez kellett a mûvészet mestereinek, mert tagadásba lehet venni létezését. A mai tapogatózás arra az eredményre vezetett, hogy a tartomány vaIahol a Zambesi és Limpopo környékén, a Machonaland vidékén keresendô, ellentétben a korábbi felfogással, amely Délnyugat-Afrikában vélte. Ezt az utat tették meg SALAMON hajói.

Alchimista írások szerint JÁNOS evangélista is értett a mûvészethez. J. J. BECHER "Physica subterranea" 1669-ben megjelent munkájában róla is megemlékezik, mondván, hogy kezében egy faág arannyá lett, a kova pedig drágakô. JÁNOS evangélistáról tudjuk, hogy rendkívül nagy buzgalmat fejtett ki az ephesusi keresztény templom építése körül. A hatóság nem nézte jó szemmel, amiért deportálták Pathmos szigetére, ahol kényszermunkára ítélve a bányamûveknél dolgozott. A bányászok körében nagy tiszteletben állott az akkor már neves prédikátor.

Ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy idôk folyamán alchimistává lett. Az újabb kutatások azonban mást is mutatnak. PHILOSOPHUS ANONYMUS emlékezik meg JÁNOS-ról, Hermes egyik kedves tanítványáról, aki fôpapja volt az euagiai templomnak. Az Euagia szó az idôk folyamán Evagia lett. Egy késôbbi szerzô, PSEUDO-ARICENNA 1200 körül az evagiai JÁNOS-t evangélista JÁNOS-sal helyesbíti és Alexandria fôpapjának tekinti. Mivel ez idôben Alexandriában nagyban virágzott a mágia, az alchimia, mint fôpápnák volt alkalma ezt elsajátítani. Így lett az evangélista alchimista.

Amit PSEUDO-ARICENNA a köztudatba vitt, az a késôbbi korban sem változott. Így vette át BECHER és a késôbbiek. Alchimista voltát csak öregbítette a XII. .században élô francia augusztinus barát, ADAM DE SAINT-VICTOR, aki tiszteletére himnuszt szerez "Hymnus Szent Jánosról" címmel, amelyben megénekli, hogy a szentéletû férfi ismerte a betegségeket, a mérgek hatását, mestere volt a szellemeknek és élôk, halottak felett parancsolt és adeptusi mivoltát is megemlíti.

Az apokrifok[24] is így emlékeznek meg róla. Egy 150-180 Kr. u. származó írás például feljegyzi, hogy kis darab drágakövekbôl nagy követ készített, amelyet a szegényeknek ajándékozott, és két ephesusi szeme elôtt, akik vonakodtak vagyonukat megosztani a szenvedôkkel, vesszôbôl aranyat, tengeri fövénybôl pedig drágakövet készített. Ugyancsak így ír róla JACOBUS A. VORAGINE, Genua püspöke (1230–1292) az ô "Arany legendák" címû mûvében.

Mindezek a szerzôk csak ébrentartották a PSEUDO-ARICENNÁ-tól elsô ízben köztudatba vitt ferdítést. Fenn is maradt. BÁRÓCZY[25] például így ír róla: "Lehetne itt említenem Sz. János Evangyélistát is, kit a' Chymica Respublicában tsak nem közönségesen ennek a' tudománynak fijai közzé számlálnak és tanáltatik is egy Chymikus Processus, a szôllôvesszôkbôl, melly nékie tulajdoníttatik. Azonkívül a régi idôben, karátson harmadik napján egy Prosatis énekeltenek tiszteletére." (Itt leírja az említett hymnust.) "Sôt némellyek az állíttyák, hogy a mennyei jelenésekben írta volna meg ezt a titkot, de minthogy semmi különös írást, mint S. Thomas Aquinas, nem hagyott rólla, én sem akarom mint ellene mondhatatlan bizonyságot citálni."

Azonban ne legyünk igazságtalanok. Már a XIV. százádban találkozunk olyan alchimistával, aki Ádámtól való leszármazását nem fogadja el. Ide tartozik IRENEUS PHILALETHA. Nem tudjuk, kit takar valóban e név, azt sem tudjuk, milyen nemzetiségû, de munkája[26] népszerû volt, ebben így ír: "Ezek azt mondják, Noé ismerte e mûvészetet és bárkájába rejtette, mások ÁDÁM-tól vezetik le ÁBEL-ig, illetve SETH-ig. Nekem azonban, aki a természet eseményeit akarom leírni, nem tetszenek ezek a könnyed dolgok, amelyek a mesterséget nem emelik, hanem homályosítják, ezek a kémia megvetôinek és ellenségeinek csak tôkét adnak arra, hogy kinevessék." De IRENEUS PHILALETHA nagyon kevés volt.

Következô rész

21. BERTHELOT: Collection des anciens alchemisies grecs. Paris, 188. II. 389.

22. HARNACK: Ein jüdisch-christliches Psalmbuch aus dem I. Jahrhundert. Leipzig, 1910..

23. LIPMANN: Entsteh. u. Ausbrei. d. Alchemie. 1919. 222. l.

24. HENNECKE: Neutestamenliche Apokryphen. Leipzig, 1904. 340. l. 424. l.

25. BÁRÓCZY: Mostani adeptus. 56. l.

26. PHILALETHA: Chemische Tractätlein. 1748. 212. l.