Elõzõ rész

Felmerül most az a kérdés, mi a magyarázata annak, hogy e titkos mûvészet mesterei a bibliai személyeket és eseményeket oly nagy mértékben felhasználták.

Az alchimisták minden alkalmat megragadtak, hogy mûvészetüket isteni eredetûvé tegyék. Nagyon kevés olyan munka maradt ránk, amelyben erre vonatkozó megjegyzést vagy idézetet ne találnánk. Néha hihetetlen gonddal válogatták ki, mintegy bizonyítva, hogy a bibliát alaposan ismerik és azt céltudatosan alkalmazzák. Járatosak is voltak úgy az ó-, mint az újtestamentumban.

Tudjuk, hogy a biblia telve van olyan helyekkel amelyeket sokféle módon értelmezhetünk. Találunk benne neveket, amelyeknek értelmét nem ismerjük, csak sejtjük. Elôadása képes beszéddel tarkított, amelynek értelme többféle. Nagyon sok helyen arany, ezüst kincs van leírva, amelynek eredetérôl nem kapunk felvilágosítást. Ez a körülmény némi homályossággal, titokzatossággal borítja el és különösen alkalmássá teszi, hogy idegen elemek kapcsolódjanak bele. Az alchimisták is ezt tették. Ha sikerül bebizonyltani, hogy ÁDÁM, KHÁM, MISRÁM, MÓZES, JÓZSEF, EZDRÁS, ILLÉS, SALAMON és a következôk a bölcsek kövét ismerték, akkor az isteni eredet is bizonyítva van. Ezért vállalkoztak olyan bizonyításokra, amelyek felett ma csak mosolyogni tudunk.

Kétségtelen, hogy Egyiptomban a papok voltak az alchimia elsô mûvelôi. A tudomány legnagyobb része a papirend tulajdona volt, amelyet elrejtettek, hogy örök titokká maradjon az avatatlanok elôtt. Legfeljebb a fáraók gyermekeit, hatalmas urakat tanítottak meg rá, akik azonban kevésbbé voltak titoktartók s a kíváncsi idegenek elôtt sokat elfecsegtek. Az egyiptomi papok tudásukat Thot istentôl származtatták. Thot ôsrégi istenük volt az egyiptomiaknak, akit nagy tisztelettel öveztek és ibismadárral jelképeztek. Thot volt a csillagászat, a számmûveletek, a természeti rend, az írás és beszéd istene, aki ismerte az összes mágikus és misztikus tudományokat, így az alchimiát is. Erre tanította ô a papokat. A hellenisztikus idôben a Thot istenség Hermessé alakul. A görögöknél a titkos mûvészetek istene Hermes volt. A görögök áthozták magukkal istenüket is. A régi, több istent imádó népek tehát isteni eredtûnek tartották az alchimiát. Ôket követték az egy istent imádók.

De náluk a bizonyítás csak késôbb, a Krisztus utáni idôkben válik erôssé. Kezdetben a görögöknél és a rómaiaknál, késôbb a középkori szerzeteseknél és természettudományokkal foglalkozóknál.

A kereszténység Kr. u. a IV. században erôsödik meg. Amit NAGY KONSTANTIN gonddal elôkészít, az NAGY THEODORUS alatt megvalósul. A kereszténység államvallás lesz. A négy ökuméniai zsinaton az egyházi tanokat kanonikus formákba öntik és megmerevítik. Az egyházatyák tanait, amelyek többé-kevésbbé telítve voltak görög filozófusok elmélkedéseivel, felülvizsgálják, a krisztusi gondolattal meg nem egyezôt kiküszöbölik belôle.

A kereszténység megerôsödését nyomon követte a szerzetesrendek alapítása. A keresztény papok, szerzetesek megtanulnak írni, olvasni és lassan ôk lesznek a tudományok egyedüli mûvelôi. Így jutnak elôbb filozofálással, késôbb kísérleti alapon a középkori alchimiához. A kolostorok falai tanui annak az ábrándnak, amely végigkísérte a szerzetesek életét.

A szerzetesek ismervén a biblia minden részletét, magyarázták a bibliát. Ott, ahol vonatkozást találtak aranyra, ezüstre, ahol némi kétértelmûség forgott fenn, az alchimiát hozták vonatkozásba vele. A cél mindig az, a tudományt, a mûvészetet isteni eredetûnek minôsíteni. Amíg a szerzetesek tisztán filozofálással magyarázták az arany szerkezetét s ezzel együtt az átalakítást, az eredet fejtegetése óvatos, de amikor a kísérleti munka is megkezdôdött, akkor újult erôvel indult a bizonyítás. A kísérletezés sok pénzt emésztett, amit a szerzetesek nem zsebükbôl, hanem a rend vagyonából fedeztek. Megtörtént nem egyszer, hogy a meddô kísérletek a rend vagyonát annyira kimerítették, hogy nélkülözés következett be, ami nagy panaszra, sôt felzudulásra adott alkalmat. A pápák, hogy a pénzpocsékolásnak véget vessenek, bullákban tiltották el a szerzeteseket az alchimiától. És ekkor, hogy a meddô kísérletezést igazolják, hogy annak realitását elfogadhatóvá tegyék, teljesen kinevelték az isteni eredetbizonyítást. Mindezt hathatósan támogatták azok, kiknek egyetemi képzettségük volt s kiket magához bilincselt e misztikus mûvészet. Így lett az alchimia isteni eredetû. De talán más tenyezô is hozzájárult. Az alchimisták aranyat nem tudtak elôállítani, tudatlanságukat tehát misztikus ködbe burkolták. Csak így remélhették, hogy megtépázott tekintélyüket visszaszerzik. Ismeretes, hogy szerény, komoly fanatikusok mellé egy csomó szélhámos is csatlakozott, mivel az aranycsinálás olcsó megélhetést biztosított. Hamis aranyeladástól még ZSIGMOND király felesége, CILLEY BORBÁLA sem riadt vissza, de ebbe a bûnbe esett THURNEISSER, SEIREL VENCEL és annyi mások, nem is beszélve azokról, akik szemfényvesztéssel dolgoztak. Ezek bizony nagyon lejáratták a "mûvészetet". A vesztett tekintélyt vissza kellett állítani. Ha az alchimia isteni eredetû lesz, a vallásos középkor a tiszteletet is megadja neki. Úgyahogy ment is.

Annyi bizonyos, hogy nincsen a bibliában egyetlen mondat, amelyben alchimia vagy fémtransmutálás elôfordulna. Józan ésszel nem is lehet belekapcsolódni. De az alchimisták más világban éltek, más természettudományi ismerettel rendelkeztek s így történt, hogy minden, mit ma nevetségesnek tartunk, az ô idejükben komoly tudomány volt. Az alchimiát ezen a szemüvegen át kell vizsgálni.