2. Az épületszerkezet és a kõzetkörnyezet közvetlen összefüggései

Az épületszerkezet és a kõzetkörnyezet kölcsönhatása szabja meg egy építmény állékonyságát és így a kõzetkörnyezet bizonyos mértékig megszabja az épület szerkezeti kialakítását is.

3. fénykép. A Parthenon az athéni Akropoliszon

4. fénykép. A Parthenon alapozása: márvány- tömbök a szálban álló tömött mészkövön

Az athéni Parthenonon (3. fénykép, 1–2. ábra) több jelenséget is megfigyelhetünk. A Parthenon az Akropoliszra épült, amely tektonikus sasbérc. Eredeti – épület elhelyezésére alkalmas – területe nem tette lehetõvé az athéniek igényeit kielégítõ méretû templom építését. Ezért felszínét megnövelték. Ez az általában feltöltésnek nevezett bõvítés azonban a Parthenon alatt inkább egy nagyméretû, 14 m mélyre lenyúló alaptestnek tekinthetõ: a mezozoos tömött mészköveket az újkori ún. pireuszi durva mészkõ tömbjeivel egészítették ki. Ezt a kõzetet – párnaelemnek – akkor is alkalmazták, amikor a felszíni tömött mészkõ a teherbírásra közvetlenül alkalmas volt. A nagy alakváltozás-képességû durva mészkõ ekkor a terhek elosztására szolgált (4. fénykép). Az épületszerkezetet úgy alakították ki, hogy a kõzetkörnyezet különbségei semmilyen káros jelenséget nem okoztak a Parthenonban.

A kõzetkörnyezet közvetíti a földrengéshullámok hatását az építményekre. A tömött mészkövekben a terjedési sebesség viszonylag nagy, a csillapítás csekély, a vízszintes gyorsulás hatása a kötõanyag nélküli falazat egyes tömbjeit elmozdította (5. fénykép). Ez a jelenség nem figyelhetõ meg a késõbbiekben, a frankok által épített falazatban (6. fénykép), így e földrengés mindenképpen kb. Kr. e. 500 és Kr. u. 1300-1400 között pattant ki és okozott a természetben és a településen jelentõs változásokat, károkat.
	5. fénykép. Földrengés okozta elmozdulás a Parthenon eredeti falazatában	6. fénykép. Az 5. fényképen láthatóhoz hasonló elrendezésû falazat a frank építési periódusból