3. Az építõkövek fõbb kiválasztási tulajdonságai

Az építõköveket a kornak megfelelõ célszerûségi szempontok szerint választották ki. E szempontok összessége és gazdaságossága döntötte el, hogy honnan és milyen kõanyagot használtak fel.

Alapvetõ tényezô mindenkor a kõanyag önszilárdsága; ehhez járultak a különbözõ egyéb sajátságok.

7. fénykép. Félbehagyott Apolló- szobor Naxos szigetérõl	8. fénykép. Nagy Teoderik mauzóleuma Ravennában

A tagolatlan tömbméret teszi lehetõvé a megfelelõ monolit elem kialakítását. Nagyobb szobrok, oszlopok kialakítása kevéssé tagolt vagy tagolatlan kõelõfordulást igényel. Tagolatlan márványból kezdték kialakítani Naxos szigetén Apolló szobrát (7. fénykép), amely félig készen maradt ránk, mert egy rejtett tagoló felület mentén az orr egy része levált.

Hasonlóan nagyméretû tagolatlan tömb volt szükséges az isztriai tömött mészkõ (ún. karsztmárvány) bányájában Nagy Teoderik ravennai mauzóleuma legalább 300 tonnás fedõelemének kialakításához (8. fénykép). A tömböt – úgy tûnik – készre faragva szállították az Adria túlpartjáról. Valószínûleg hajón, bár a szállítás részleteit nem ismerjük. Feltehetjük azonban, hogy a monolit "fülek" a szállítás érdekében készültek.

9. fénykép. Konstantinápolyba (a mai Isztambulba) szállított egyiptomi obeliszk

Közismertek a tagolatlan tömbbõl faragott egyiptomi obeliszkek, ezek a leglátványosabb képviselõi a monolit kõszerkezetnek (9. fénykép).

Az eddigi tömbök részben nehezen faragható kõanyagokból (gránit, tömött mészkõ) készültek, a márvány speciálisan faragható és különleges fényû. Ennek oka az, hogy a márvány kalcitkristályait méretüknél fogva jól kifejlett hasadási felületek harántolják. A romboéder-felülethez kötött hasadás gyakorlatilag a tér minden irányában könnyû és kevés ütõmunkával járó faragást tesz lehetõvé úgy, hogy az új felület kristálytani – és ezért tartós – felület. A márvány fénye viszont abból adódik, hogy az áttetszõ kalcitkristályokba jutó fény fokozatosan visszaverõdik a hasadási felületekrõl. Így az 5 cm-t is elérõ mélységekbõl visszaverõdõ fénysugarak a márványnak minden más kõanyagtól eltérõ "márványfényt" kölcsönöznek. A görög mûvészet eleinte (nagyjából a Kr.e. 6. századig) csak a jó faraghatóság miatt kedvelte a márványt, az 5. századtól kezdve a görög szobrokon már tudatosan alkalmazták a fény ilyetén játékát.

Faraghatóság szempontjából különlegesek az indiai homokkövek. Ezek a nagy szilárdság ellenére olyan finom faragási technikát engednek meg, ami másutt elképzelhetetlen (10. fénykép). A nagy szilárdságot bizonyítja a világon leghosszabb homokkõ-gerenda (4,5 m), aminek a faragása is különlegesen finom (11. fénykép).

10. fénykép. Homokkõ rács a háremablakon (Fatehpur-Szikri, India)	11. fénykép. 4,5 m hosszúságú homokkõ gerenda Indiában (Fatehpur-Szikri)

A faragás finomságát az indiai mesterek máig ismert igen nagy türelme mellett talán az is elõsegítheti, hogy az egyébként kovás kötésû homokkövekben viszonylag sok a szericit-csillám, ami hasadásával elõsegíti a faraghatóságát, de idõálló felületet képez (12. fénykép).

A kiválasztásnál sok esetben játszik szerepet egy kõzet színe, tarkasága, illetõleg fényezhetõsége. A kõzetek színe és fénye (fényessége) összefüggõ sajátságok: legteljesebb a szín tökéletesen fényes felület esetén. Bizonyítható, hogy a fény csökkenésével (az érdesedéssel) a szín telítettsége fokozatosan csökken. Jól látható ez a gerecsei (piszkei) vörös tömött mészkövön (az építészettörténet "magyar vörös márványán"). A kõzet mélyvörös színe friss, fényes felületén igen jól látszik (13. fénykép). A kõzet oldhatósága és agyagtartalma viszonylag gyors (éveken belüli) érdesedéshez vezet az idõjárás hatásának kitéve. Jól látható ez a székesfehérvári Országalma-emlékmûvön (14. fénykép). Az érdesedés utáni csiszolódás szín-visszaállító hatását megfigyelhetjük Ferrarában (15. fénykép), ahol az érdessé vált (felületén kissé mállott) mészkõ visszanyerte eredeti színét ott, ahol a rajta igen gyakran (jutalomból) lovagló gyerekek lecsiszolták. A kõzet-szín valamilyen felületi kezeléssel is helyreállítható. A 13. fénykép kútkávája a fényképezés elõtt épen olyan elszínezõdött volt, mint az országalma, de közvetlenül a fényképezés elõtt (az 1960-as években) disznózsírral kenték át.

13. fénykép. Eredeti Mátyás-kori kútkáva a visegrádi palotából	14. fénykép. Országalma Székesfehérvárott (1938)	15. fénykép. Oroszlán, Ferrara

Hosszú idõn át folyt vita és folytattak kutatásokat a színvesztés természettudományos magyarázatára, de semmilyen vegyi vagy egyéb kristálytani elváltozást nem sikerült evvel kimutatni. Az érdesedés viszont egyértelmû és ismételhetõ bizonyitékkal szolgált.

16. fénykép. Jean Moulin emlékmûve, Chartres

Hasonló jelenséget figyelhetünk meg Moulin chartres-i emlékmûvén. A szobor egyfajta kõbõl készült. A színbeli különbség csak abból adódik, hogy a kéz és a markolat durva (érdes) felületi megmunkálású, a kard pengéje pedig fényezett (16. fénykép).

A szín más vonzatával is találkozhatunk. Ismeretes az ókor óta egy vöröses színü kõzet, amelyet olasz kõfaragó nevén "porfido rosso antico"-nak emlegetnek. A név az összes kõzettani "porfír" elnevezés forrása, szótári értelmezése szerint inkább "bíborkõnek" nevezhetnénk. Ez a kõanyag andezites összetételû kõzet, egyetlen bányája ismeretes a mai Egyiptomban. Az ókortól kezdve gyakran alkalmazták a mediterrán kultúrkörben, minden esetben valamilyen császárral, uralkodóval kapcsolatban (17., 18. és 19. fénykép). Nagy Teoderik ravennai szarkofágja porfír anyagú császári fürdôkád, Konstantinápolyban a koronázáskor a császár helye egy porfír körlap (rota). Még számos példát hozhatnánk fel, mindegyikre ez a jellemzõ. Ebbõl az a következtetés vonhaó le, hogy ezt a kõanyagot a bíbor ruházathoz hasonlóan méltóságjelzõnek tekintették. A "porphyrogenetos" (bíborban született) kifejezés a bizánci császári udvarban nem a ruházatra vonatkozott, hanem a bíborkôvel burkolt palota-teremre! A kõzet felhasználása félbemaradt az arab hódítással: az egyetlen kõbánya nem mûködött tovább. A velencei Signoria hirdetményei azonban végig porfírtáblán jelentek meg.

17. fénykép. Augustus mellszobra, bíborkõ	18. fénykép. Dísztárgy a római császári palotából	19. fénykép. A tetrarchák (Velence, Doge palota)

Ez a jelenség még egy gondolatot ébreszt. Nem ismerjük ugyanis, hogy pontosan milyen volt az ókori bíbor szín. Nem, mert a ránk maradt ruhadarabok, foszlányok mind fakultak. A festéket adó bíborcsigát az emberi kapzsiság kiirtotta. Ha azonban nagyon sok vöröses színû kõzet közül ez az egyetlen volt méltó a bíbor ruha mellett a méltóság kifejezésére, akkor talán ennek a színe felelt meg a bíbor öltözetnek.