Elõzõ rész

Térjünk vissza a gyógyszeripari kutatás és fejlesztés vázlatos ábrájához, melyen feltüntettem azokat az ismert (generikusnak és reprodukciósnak nevezett) vegyületeket, hatóanyagokat, melyekre szabadalomképes eljárás készült a laboratóriumban (4. ábra). Az alsó sávba helyezett vegyületek a vegyészektõl független okok miatt csak szabalami leírásokba és laboratóriumi elõiratokba kerültek be, vagy a velük végzett munka során megfigyelt új eredményeket publikáltuk. ...  A felsõ zöld sávba helyezett anyagok viszont eljutottak a patikák polcára, gyógyszer lett belõlük.

4. ábra. Generikus és reprodukciós gyógyszerek fejlesztése

Kisfaludy Lajos elsõ feladata a gyárban az volt, hogy eljárást dolgozzon ki az allergiaellenes hatású klór-piramin szintézisére, melynek késõbb az üzemesítésében is aktívan résztvett. A Suprastin^®-t azóta már egy másik magyar gyógyszergyár forgalmazza.

Az oxitocin szintézisét elõször a Gyógyszerkutató Intézetben valósították meg, s a cég ezt az eljárást üzemesítette. A három tripeptidbõl felépített védett nonapeptidamidból a védõcsoportok lehasítását cseppfolyós ammóniában végezték légköri nyomáson fémnátriummal, majd a szabad nonapeptidamidot levegõátbuborékoltatással oxidálva ciklizálták oxitocinná vizes oldatban. Az ebbõl hígítással készült injekciót, amelyet fõleg a nõgyógyászatban és szülészetben alkalmaznak, a világon második gyártóként hozta forgalomba a Kõbányai Gyógyszerárugyár. Abban a munkában – többek között – Dualszky Sándor, Nemoda Ernõ és Korenczki Ferenc vett részt. Azóta már a védett nonapeptidamid lépésenkénti szintézissel, a mai követelményeket kielégítõ, nagy tisztaságú hatóanyag preparatív HPLC-s tisztítással készül.

A koszorúereket tárgító izoszorbid-dinitrát szintézisének kidolgozásában Lõw Miklós vett részt. A Rigedal^®-t 1993-ban kivonták a forgalomból.

Az 1960 évek második felében a laboratórium két nagy sikert ért el. A Hoffmann-LaRoche szabadalmaitól független eljárást sikerült kidolgozni a diazepám és a nitrazepám elõállítására. Az új eljárásnak két különlegessége volt. Egyrészt egy peptidkémiában használt módszert vetettek be. A 2-(acil-amino-acil-amino)-benzofenonról a benzol-oxi-karbonil-védõcsoport eltávolítására jégecetes hidrogén-bromidot alkalmazva lezajlott a gyûrûzárási reakció. Az így képzõdött dihidroszármazékból a kívánt benzdiazepinekhez egy olyan kétlépéses eljárással jutottak, melyrõl a svájci feltalálók azt állították, hogy nem használható. Ebben a munkában Lõw Miklós és Röhricht Julianna vett részt. A Seduxen^® és az Eunoctin^® azóta is – sajnos – keresett cikk a gyógyszertárakban.

Térjünk rá azokra az ún. originális témákra, melyekben Kisfaludy Lajos ötletadóként vagy egy ötlet megvalósítójaként vett részt. 1958–1988 között nagyon sok eredeti témája volt a laboratóriumnak (5. ábra). A kövér felsõ sávba helyezett témák – bár sok munkát adtak – nem sok örömet okoztak a kutatóknak, mert közülük egyesek hiába jutottak el egy-egy vezérmolekula kiválasztásáig, partnerhiány, vezetõi döntés vagy idõszerûtlenné válás miatt be kellett fejezni a témát. Az alatta lévõ sávba esõ vegyületek hosszabb pályát futottak be, részletes preklinikai, beleértve toxikológiai vizsgálatokon estek át, de – mindannyiunk bánatára – nem jutottak el a klinikai kipróbálásig.

Az (amino-oxi)-ecetsavval acilezett izoniazid, a OHA5-nek becézett vegyület, mellyel Dancsi Lajos foglalkozott, jó antituberkulotikumnak bizonyult, de a cég nem vállalta fel a hosszú toxikológiai vizsgálatokat igénylõ anyag fejlesztését. A H3-nak nevezett, (amino-oxi)-karbonsavat tartalmazó heterogyûrûs vegyület – bár nagyon ígéretes antiepileptikum volt –, igen erõsen indukálta az oxalát típusú vesekõ képzõdését. Ürögdi Lászlónak nagyon sok energiája ment el hiába e vegyületcsaládra.

Az alulról második sávba került vegyületek az innovatív gyógyszerfejlesztés szinte utolsó szakaszában véreztek el. Nem készült törzskönyvezési kérelem az adrenokortikotropin (1–32) szegmensére, a Humactid^®-ra sem. A közel 100 lépésbõl álló szintézist, melyért a kutatók Állami Díjban részesültek, végül a Kisfaludy Lajos vezette laboratóriumban valósítottuk meg Lõw Miklós vezetésével, és sikeresen üzemesítettük is egy igazi csoportmunka keretében. A cég piaci megfontolások alapján tekintett el a továbblépéstõl.

A központi idegrendszerre is ható TRH a tireotróp hormon felszabadulását segíti elõ. A kutatás kezdetén az volt Kisfaludy Lajos gondolata, hogy a hormonhatás visszaszorítása mellett szelektíven fokozzák a központi idegrendszerre gyakorolt hatást. Az elgondolás jegyében készített el számos analógot  Szirtes Tamás. A biológiai hatás alapján a poszatirelint választották ki vezérmolekulaként. A molekula fejlesztésében, majd klinikai kipróbálásában japán és olasz partnerek is részt vettek. A többféle központi idegrendszeri hatású indikációra fejlesztett anyag eddig nem került törzskönyvezésre.

A timokartin fejlesztése sokáig együtt futott a kék csoportba került timotrinannal. A preklinikai vizsgálatokban egyértelmûen jó immunstimulánsnak tartott anyag(ok) minden állatkísérletben ártalmatlannak bizonyultak. Több külföldi partner is részt vett a preklinikai, majd klinikai vizsgálatokban. Mivel az idén lezárt 3. fázisú klinikai vizsgálatok nem hoztak egyértelmû eredményt, továbbá az egészségügyi hatóságok nem láttak lehetõséget az indikáció szélesebb körû kiterjesztésére, a timokartin nem jutott el a törzskönyvezésig. ...  A témában eddig több tucat publikációt közöltünk eddig Nyéki Olgával és biológus parnereinkkel.

Azt hiszem, a világon mindenütt, kis és nagy kutatóintézetben és gyárban egyaránt, minden gyógyszerkutató álma az, hogy a patikák polcán láthassa az általa kifejlesztett gyógyszert, mely könnyít a rászoruló betegek panaszán. Kisfaludy Lajos részesültetett ebben az örömben, hisz a leghosszabb zöld mezõbe helyezett vinpocetin még ma is a Richter Gedeon Rt. egyik legnagyobb méretben gyártott, nagy hasznot hozó, külföldön is forgalomban lévõ készítménye – Cavinton^® néven.

A télizöld meténg vinkaminnak nevezett alkaloidjáról kiderült, hogy tágítja az agyi ereket. A Szász Kálmán vezette laboratóriumban a nemrég elhunyt Lõrincz Csaba kapta azt a feladatot, hogy Kisfaludy Lajos gondolatát megvalósítsa az analógok szintézisében. ... A vinpocetin kutatásának és fejlesztésének felfedezõ szakaszát hadd idézzem fel egy szabadalomtörténész leírásából, melybõl kiderül, hogy a feltalálók a vegyület lipofilitásának növelésére koncentráltak azért, hogy javítsák a vét–agy gáton való átjutását. Ezt követõen kutatók tucatjai vettek rész abban a hatalmas munkában, mely e felfedezésbõl gyógyszert varázsolt a patikákba, beleértve a szintetikus eljárás kidolgozóit és továbbfejlesztõit, az analitikusokat, gyógyszertechnológusokat, farmakológusokat, klinikusokat és másokat. Közülük néhányan ugyanúgy elévülhetlen érdemeket szereztek a sikerben, mint a feltalálók. Hogy mekkora siker volt ez, az is mutatja, huszonkét és fél éve e falak között egy tudományos ülést szenteltek a Cavinton^®-nak.

Újra Görög Sándor szavait idézem: "Gyakorlatilag élete legvégéig töretlen intenzitással dolgozott; pályájának csúcspontján, alkotó ereje teljében ragadta el rövid, súlyos betegség után a halál. Még halálos ágyán, életének utolsó napjaiban is állandó, intenzív érdeklõdést tanúsított munkahelye és az Akadémia dolgai iránt. Tele volt tervekkel, ambíciókkal. Halála elõtt két nappal még részletes instrukciókat adott arra vonatkozóan, hogy a TMB Szerveskémiai Szakbizottságának következõ ülésén milyen szerepkört vállal el egy, a közeljövõben sorra kerülõ akadémiai doktori vitaülésen és az ülés után azonnal információt kért a határozatról. Ez a beszámoló sajnos már örökre elmaradt, Kisfaludy Lajos utolsó szakmai szereplésének emléke azonban még sokáig élni fog mint az emberség, a munka, a szakma és a tudomány szeretetének szép szimbóluma."

Ennek a jegyében gyermekei, közvetlen munkatársainak zöme és tisztelõi létrehozták 1994-ben a róla elnevezett alapítványt, egyrészt emlékének ápolására, másrészt a hazánkban folyó originális gyógyszerkutatás szerény támogatására és eredményeinek elismerésére.

Mielõtt megköszönném türelmüket és kitüntetõ figyelmüket, elmondom, ma is hihetetlennek tûnik számomra, hogy már tíz esztendõ eltelt Öcsi, a doktor úr, Lajos, Kisfaludy akadémikus távozása óta. Amikor a szobám falán függõ képére nézve látom nyugodt, biztató tekintetét, azt is be kell vallanom, hogy sokkal jobban örülnék, ha egy hasonló ünnepi alkalomra jövõre kerülhetett volna sor születésének 75. évfordulója alkalmából – az õ jelenlétében. ... A tudós Kisfaludy Lajos sikeres pályájának titka minden bizonnyal azzal a sokat hangoztatott véleményével van kapcsolatban: "A munkám a hobbim".

1998. november 10.