A társadalom egyik alapvető élelmiszer-biztonsági igénye az, hogy többek között az állati eredetű élelmiszerek kémiai szennyezettségét (reziduum) elkerülje, illetve annak mértékét folyamatosan a tolerancia határérték (Maximum Residue Limit /MRL/) alatti szinten tartsa (2).

Ez olyan komplex hazai és nemzetközi feladat, amelynek az élelmiszer előállítás teljes folyamatát (a szántóföldtől a takarmányozáson át a fogyasztó asztaláig /from field to table/), a HACCP rendszerében át kell fognia (21).

Az elmúlt évtizedek során az élelmiszer-biztonság szolgálatában új, interdiszciplináris tudományág alakul ki: ez az érintett biológiailag aktív élelmiszerszennyező kémiai anyagok (reziduum) közegészségügyi vonatkozású toxikológiai megítélésének komplex kérdésével foglalkozik (22).

Jelentős számú biológiailag és toxikológiailag intenzív hatású anyagot alkalmaznak a mezőgazdaság egyes területin (agrokemizáció), így az állattenyésztésben és az állatgyógyászatban, valamint az egyéb, környezetszennyezési hatások következményei is figyelembe veendők. Az élelmiszerek kémiai szennyeződésének az elhárítását, illetve a minimalizálását érintő szabályozásnak a termék-előállítás, a szállítás és a forgalmazás minden fázisában érvényesülnie kell. A HACCP eljárás szerinti - az Élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. Tvr. és a végrehajtási utasítása: 1/1996. (I. 9.) FM-NM-IKIM közös rendelet és a CODEX ALIMENTARIUS HUNGARICUS - élelmiszerbiztonság megvalósításában a megelőzésnek meghatározó szerepet kell betöltenie (21).

A CODEX ALIMENTARIUS COMMISSION (CAC) meghatározása szerint a maradékanyagok olyan vegyületek és azok származékai, amelyek a tudatos szennyeződést (kontamináció) okozó szándéktól is függetlenül - a növénytermesztés, az állattenyésztés, az állatorvosi gyógykezelés, az élelmiszeripari gyártás, a termékkezelés, a csomagolás, a szállítás, a tárolás során, illetve a környezet szennyeződésre visszavezethetően - kerülnek az élelmiszerben és ott kimutathatók (2).

A toxikológiai megítélés alapját (a szennyezőanyag meghatározott dózisára vonatkoztatva, a kezelésre engedélyezett élelmiszertermelő háziállatfaj ehető szövetei és szervei esetében fellépő általános és specifikus toxikológiai hatások értékelése képezi; viszont kevéssé ismertek a komplex (interaktív) szennyeződés következményei (15).

A maradékanyagoknak az állati eredetű élelmiszerekbeni előfordulását, illetve az egyes szerek feldúsulását azért kell megakadályozni, mert a fogyasztó által történő felvételük populációs mértékű egészségügyi kockázatot válthat ki. Ezen hatások kialakulásáért nem csupán az élő szervezet által felvett vegyületek (xenobiotikumok), hanem esetenként az azokból enzimatikus átalakulás nyomán (citokróm-oxidáz-P₄₅₀) képződő „esetlegesen biológiailag fokozottan aktív anyagcseretermékek” is figyelembe veendők (22) (1. táblázat), és meghatározzák az élelmiszerek kémiai maradékanyag szennyezettségének és felszámolásának az alkalmazandó eljárásrendjét (2. táblázat).

I.- Heveny mérgezés.

II.- Félheveny és krónikus mérgezés.

III.- Ún. „mikrotoxikózis”.

---------------------------------------------------------------------------------------------

IV.- Fedett (lárvált) méreghatások:

· - mutagén hatás (mutogenitas)

· - daganatképző hatás (kancerogenitas)

· - az embrióra kifejtett toxikus hatások

(fötotoxicitás, teratogenitás, embriolethalitas) (2).

-------------------------------------------------------------------------------------------

V.- A szaporodóképességet kórosan befolyásoló hatás/ok.

VI.- Allergizáló hatás (antigén + ellenanyag reakció eredménye).

VII.- „Ál/pszeudo-allergizáció” (elsősorban egyes élelmiszer adalékanyagok kiváltotta, nem immunogén eredetű szöveti reakciók).

VIII.- Mikrobiális poli/multi-rezisztencia.

IX.- Immunoszuppesszív hatás.

X.- Indukált, immunogenetikailag szabályozott autoimmun reakciók.

XI.- Halálos (fatalis) aplasztikus anaemia és leukózis (pl: klóramfenikol) (2,3,16).

___________________________________________________________________________

Az emberek, a reziduum terhelés túlnyomó arányát az élelmiszerek közvetítésével vehetik fel, ezért a toxikológiai vonatkozásaik kísérletes vizsgálata az alábbi, nemzetközileg elfogadott, élelmiszer-toxikológiai jellemzők meghatározását teszi lehetővé. Ezek, az érvényes reziduulógiai szabályozások meghozatalának az alapját képezik.

· - NOEL = Kimutatható biológiai (egészségügyi) hatással nem rendelkező anyagkoncentráció (Non-Observed Effect Level), amely krónikus tartalmú, laboratóriumi rágcsálók felhasználásával végrehajtott toxikológiai kísérletek eredményén alapul.
· - ADI = Elfogadható napi bevétel mértéke (Acceptable Daily Intake), amely a NOEL, valamint a biztonsági faktor (10² Safety Factor /SF/) hányadosa.

· - MRL = Tolerálható bevitel, tolerancia határérték (Maximum Residue Limit), amely az átlagos testtömeg és az ADI együttes szorzatának, valamint az elfogyasztott, jellemző élelmiszer tömegnek a hányadosa (2).

· - Élelmezésügyi (karencia) idő: az MRL-érték és a vonatkozó ehető szövetre jellemző ürülés-dinamika időfüggő határérték kapcsolata, illetve a fenti összefüggés grafikus kapcsolata (6, 22).

I.- Véletlenszerű minta kiválasztáson (randomitás) alapuló, hatóságilag végrehajtott monitoring mintavételi program.

II.- Szakszerűen csomagolt, hamisítástól védett, mélyhűtött állapotú, hatósági

mintavételi jegyzőkönyvvel ellátott mintá/k, amelyek azonnali laboratóriumba szállításáról gondoskodni kell (16).

III.- A beiktatott minták laboratóriumi vizsgálata általában két szinten történik:

a) szűrő (screening) (20, 25).

b) megerősítő (konfirmatív) (12, 18, 27).

IV.- A szűrővizsgálattal kimutatott MRL feletti (pozitív) viszgálati eredmény esetében el kell végezni a kémiai megerősítő (konfirmatív) vizsgálatot, különös tekintettel a módszer szelektivitásának a bizonyítására, érzékenységére, ismételhetőségére és a validáltságra.

V.- A megerősítő vizsgálat szakértői eredményét hivatalosan az illetékes hatóság tudomására kell hozni és az lefolytatja az előírás szerinti közigazgatási eljárást.

VI.- Az országos monitoring vizsgálat eredményeit szakértői tanácsnak kell kiértékelnie és össze kell vetni a nemzetközi gyakorlat eredményeivel.

VII.- Az eredmények és a következtetések gyakoroljanak befolyást a törvény és a rendeletalkotás folyamatára.

VIII.- Biztosítani kell az eredmények és a következtetések publicisztikai szabadságát (4, 22).

A 10/2002. (I. 23.) FVM rendelet („az állati eredetű élelmiszerekben előforduló, egészségre ártalmas maradékanyagok monitoring vizsgálati rendjéről”) az, amely 96/23 EC irányelv mintavételi előírásának megfelelően EU harmonizált. Ez az előírás a hatóságilag végrehajtott, véletlenszerű (random) országos monitoring mintavétel hatókörét valamennyi állati eredetű élelmiszer fajta és kémiai szennyező csoport esetére (vörös hús, baromfihús, tej, tojás, méz, vadon élő és a tenyésztett vad fajok) kiterjeszti és kötelezően előírja (3. és 4. táblázatok).

A hatósági mintavétel egyik célja az illetékes „reziduum vizsgáló nemzeti referencia laboratóriumok” hiteles mintákkal történő ellátása (86/610 EEC irányelv); ez az alkalmazandó eljárás az EC országaiba élelmiszert exportáló ún. harmadik országok esetében is. A rendszeres ellenőrzésnek ki kell terjednie mind az élelmiszer előállító üzemekre (pl. vágóhidak) és a farmokon tartott állatokra is (22), különös tekintettel az egyes kémiai szennyező anyagok és csoportjaik kimutatásának az eljárásrendjére és a toxikológiai megítélésükre (3. és 4. táblázat).

A-csoport (tiltott anabolikus szerek)

1.- Sztilbének és származékaik.

2.- Pajzsmirigy működést gátlók (thyreostaticumok).

3.- Természetes és szintetikus szteroid-származékok.

4.- Rezoreilsav-lakton származékok (zeranol = Ralgro).

5.- Béta-agonisták.

6.- Tiltott szerek (a 2377/90 EEC irányelv IV. függelékében és 2/1999. (II. 5.)

EüM rendelet és az azt módosító 39/2000. (XII. 20.) EüM rendelet 4. sz. mellékletének az előírásai szerint (14).

1.- Valamennyi antibakteriális hatású szer (antibiotikumok), szulfonamidok,

kvinolin-származékok, 5 nitrofurán-származékok (12, 18, 20).

2.- Egyéb állatorvosi gyógyszerek

a) Endo- és ektoantiparazitikumok (8).

b) Kokciodiosztatikumok, beleértve a nitroimidazol-származékokat is (27).

c) Egyes gyógyászati felhasználású peszticidek (foszforsavészterek, szerves karbamátok, szintetikus piretroidok).

d) Szedativumok.

e) Nem szteroid szerkezetű gyulladás ellenes hatású szerek (NSAID = Non Steroidal Anti Inflammatory Drugs).

f) Egyéb framakológiailag hatékony szerek.

a) Klórozott szénhidrogén származékok (OC-peszticidek, PCB-kongenerek, dioxinok /PCDD/, dibenzofuránok /PCDF/ (11, 15, 23, 24).

b) Szerves foszforsavészterek, szerves karbamátok és szintetikus piretroidok, mint peszticidek (9).

c) Toxikus és mikroelemek (13, 17, 19).

d) Mikotoxinok

e) Élelmiszerek szintetikus színezőanyagai.

f) Egyéb szerek (1, 28).
 
 

I.- Összes maradékanyag (mértékét - mg/kg-ban kifejezve- általában radioaktív izotóppal jelzett szer adagolása kapcsán határozzák meg).

II.- Biológiailag értékesíthető frakció (a Gallo-Torres módszer révén meghatározva) (6).

III.- Kivonható frakció (a szer kivonására meghatározott minta előkészítő eljárás eredményeként).

IV.- Nem kivonható frakció (az összes és a kivonható frakció különbsége; a mai ismereteink szerint nincs kifejezett toxikológiai jelentősége).

V.- Kötött frakció (szöveti makromolekulákhoz nagy komplex-stabilitású kovalens kötéssel kapcsolódik).

VI.- Jelző frakció (anyagcsere és mennyiségi kapcsolatot mutat az állati eredetű élelmiszer összes reziduum tartalmával) (2, 6, 23).
 
 
 

Az élelmiszerek kémiai szennyeződése megelőzését, illetve mértékének a hatékony csökkentését elősegítő kockázati tényezők szakszerű elemzési eljárása (Risk Analyzis) ma már nemzetközileg elfogadott rendszer, az alábbiak szerint:

1.- Kockázatbecslés (Risk assessment): veszély/esség meghatározása + hatásbecslés + az expozíció mértékének a meghatározása + kockázat jellemzése.

1.1. Veszély/esség meghatározás (Hazard identification): meghatározott káros anyag/ok hatásainak a kimutatása és jellemzése.

1.2. Hatásbecslés (Effect assessment): meghatározott elő faj esetében a hatás/dózis összefüggés preciz meghatározása.

1.3. Az expozíció mértékének a meghatározása (Exposure assessment): az emisszió/expozíció mértékének és a képződő anyagcsere termékeknek (metabolitok) koncentráció/dózis függő, meghatározott faj esetére vonatkozó értékelése.

1.4. Kockázat jellemzés (Risk characterization): a szer által az élő szervezetre gyakorolt hatás előfordulási gyakoriságának, súlyosságának a meghatározása és a valószínűségi számszerűsítése (16).

2.- Kockázat kezelés (Risk management): döntéshozatali folyamat és annak eredményeként kidolgozott - a kockázati tényezőkkel kapcsolatos - eljárásrend, amely a valamennyi lényeges információt áttekinti, értékeli és összeveti a végrehajtást lehetővé tevő jogszabályi lehetőségekkel; kidolgozza és végrehajtja az ember egészsége és a környezeti kockázat minimalizálása szempontjából legelőnyösebb és hatékonyabb eljárást (2).

2.1. Kockázat csökkentés/minimalizálás (Risk reduction): a káros hatás következményeinek a maximális csökkentése, illetve kiküszöbölése.

3.- A kockázat nyilvánosságra hozatala (Risk communication): azon közlés és publicisztikai kezelésmód, amely az egészségügyi, a környezetvédelmi követelmények és a rendelkezésre álló biológiai, kémiai, műszaki és gazdasági (cost/benefit ratio) védelmi lehetőségek, valamint a lélektani adottságok figyelembevételével - a védekezési eljárásról és annak a várható eredményességéről, illetve a bizonytalanságáról az érintetteket értesíti (korrekt információ megosztás és –szolgáltatás) (21).
 

A laboratóriumi vizsgálatok minőségbiztosított (QC/QA) elvégzésének alapfeltétele a korszerű, hatékony minta-előkészítés:

· - szilárd fázisú, extrakció (SPE),

· - szilárd fázisú mikroextrakció (SPME),

· - szuperkritikus folyadékextrukció CO₂, CH₄/SFE),

· - immun abszorpció (IA)

· - nagy teljesítményű oldószer-extractor (Accelerated Solvent Extractor /ASE/),

· - mikrohullám támogatású feltárás (MWD)

· - száraz- és/vagy nedves hamvasztás

· - robot-technika támogatta minta-előkészítés (26).

Vizsgálórendszerek

Mikrobiológiai szűrővizsgálatok: az antibakteriális hatású gátlóanyagok jelenlétének a kimutatására - a klóramfenikol kivételével - 4-6 csészés agargéldiffúziós eljárás, mint jelenléti próba alkalmazandó (25).

Analítikai rendszerek

Spektrometira: UV/VIS; FL; (FT)IR; atomabszorpciós spektrometria (AAS) ® üzemmódjai: láng - elektrotermikus atomizáció /ETA/ - hideggőz-analízis /Hg/ - folyamatos üzemmódú borohidrid-generáció /As, Se/; induktive csatolt plazma-atomemisszós /tömeg/ spektrometria (ICP-AES/MS); Rtg-flourescens spektrometria (XRF); instrumentális neutron-aktivizációs analízis (INAA); potenciometria (PTM) (17, 19).

Kromatográfia:

· - Vékonyréteg kromotográfia + denzitometria (HPTLC + D),

· - Gázkromatográfia (GC) és detektorai: FID, N/PD, ECD, FPD….(10, 11, 15, 24).

· - Nagyteljesítményű folyadékkromatográfia (HPLC) és detektorai: UV, diódasoros detektor (DAD), FL, RI, EchD, gamma-spektrometer (8, 14, 18, 26, 27, 28).

· - Radioimmunoassay (RIA),

· - Enzim-kapcsolt immunaszorbent assay (ELISA) (20).

Kombinált mérőrendszerek:

I.- Szervetlen/szerves-ligand kimutatása céljára:

induktíve csatolt plazma tömegspektrometria (ICP-MS).

II.- Szerves vegyületek minőségi azonosítása (konfirmáció) és mennyiségi meghatározása:

· - GC-MSⁿ (TIC, SIM, elektron-impakt (EIMP), negatív kémiai ionizáció (CI^-), pozitív kémiai ionizáció (CI⁺) (10).

· - HPLC-MSⁿ (termospray (régi)-, elektrospray-interface, atmoszférikus nyomású kémiai ionizáció (APCI) (5, 26, 28).

· - GC-FTIR.

Az országos és a helyi hatáskörrel működtetet reziduum analitikai-toxikológiai vizsgálati rendszer intézményei (Országos Élelmiszervizsgáló Intézet /OÉVI/ és a megyei állategészségügyi és élelmiszer ellenőrző állomások /ÁÉEÁ/ laboratóriumai) minőségbiztosítási rendszereinek (QC/QA) alapja a Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) akkreditációs követelményeinek való folyamatos megfelelés és annak a laboratóriumon belüli és az „inter-laboratory” rendszereinek az alkalmazása.

Az OÉVI 1993 óta sikeresen részt vesz: a brit MAFF Central Science Laboratory/York „Food Analytical Performance Assessment Scheme” /FAPAS/ és az EU Reference Laboratories nemzetközi körvizsgálati rendszereiben. Az OÉVI a fent ismertetett brit minőségbiztosítási rendszer elemeit alkalmazza az ÁÉEÁ laboratóriumai számára szervezett, rendszeres körvizsgálatok végrehajtása és a kiértékelés során (22).

Hazánkban jelenleg több ezer, hatóságilag engedélyezett, biológiailag aktív kémiai hatóanyagot és azok készítményeit alkalmaznak a mezőgazdaság kemizációs gyakorlatában és az állatgyógyászat területén. A kockázati valószínűség alapján különbség teendő a kémiai anyagok környezetszennyezés eredetű, tehát rendszertelen és ellenőrizetlen, valamint a szakma szabályai szerinti (lege artis), hatóságilag konrollált alkalmazása között; ez utóbbi eset általában toxikológiai szempontból aggálytalannak minősíthető (22).

A reziduum-képző kémiai szerek alkalmazása során fokozott figyelmet kell fordítani az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására (2).

A kémiai (reziduum) szennyezettség jellegét és nagyságrendjét számos tényező

- agrokemizáció, egyéb eredetű körszennyezés, gyógyszerek alkalmazása, a tiltott szerek esetleges igénybevétele - egyidejű jelenléte és az egymásra hatása befolyásolja.

Az állati eredetű élelmiszerek esetében a klórozott szénhidrogén peszticidek okozta szennyezettség mértéke a zsírszövetben - a vadonélő állatok kivételével - általában két nagyságrenddel (10^-2) alacsonyabb, mint az MRL-érték.

A hivatkozott élelmiszercsoport „toxikus elem” (As, Cd, Hg, Pb) szennyezettsége 1990 óta fokozatosan csökkenő tendenciát mutat, pl: > MRL – tolerancia határ feletti előfordulási gyakorisága – Cd: 1991 – 2,8 % ® 2001 – 0,3 %; Pb: 1991 – 5,9 % ® 2001 - > 0,10 %; az As- és a Hg-szennyezettség az analitikai kimutatási határ körüli, tehát 1,5 nagyságrenddel az MRL alatti mértékű.

Az antibakteriális hatású gátlóanyagok (antibiotikumok, szulfonamidok stb.) esetében az élelmiszer előállítás céljául szolgáló állatfajok ehető szöveteinél a > MRL-előfordulási gyakorisága: 1991 – 1,6 % (antibiotikumok) és 3,4 % (szulfonamidok) ® 2001 – 0,1 % (antibiotikumok és 0,2 % (szulfonamidok); a nyerstej esetében: 1991 – 1,9 % ® 2001 –
1,1 %.

Az egyéb, elsősorban környezetszennyezés eredetű reziduumok (klórozott szénhidrogén peszticidek, PCB-kongenerek, dioxinok, szerves-foszforsavészterek, -karbamátok, szintetikus piretroidok, egyéb agrokemikáliák) átlagos szennyezettsége messze > MRL alatti mértékű.

A szteroid-hormonok, hormonhatású szerek, az idegrendszerre ható (tranquillánsok, beta₂-agonisták), tiltott hozamfokozó hatású szereknek – másfél évtizede folyamatosan végzett – országos monitoring vizsgálatának az eredményei szerint, ezen nem engedélyezett anyagok felhasználása, hazánk állattenyésztésében nem vált gyakorlattá.

A csernobili reaktorrobbanást követő radioaktív szennyezettséget követően a környezet és az élelmiszerek radioaktív-izotóp szennyezettsége már közel egy évtizede a háttérsugárzás szintjére csökkent, különös tekintettel a legfontosabb izotópok (^134+137Cs, ⁹⁰Sr, ¹³¹I, ¹³⁹Pu, ²⁴¹Am stb.) kimutatott aktivitás változására; tehát a közegészségügyi kockázatot előidézésének a valószínűsége több mint elhanyagolható mértékűvé vált.

Az elmúlt időszak során az EU meghatározott országaiban kialakult, a fogyasztók egészségét potenciálisan veszélyeztető élelmiszer-biztonsági kockázatok (dioxin-szennyezettség, tiltott hozamnövelő hormonhatású, valamint az idegrendszerre ható szerek illegális alkalmazása) hazánkat közvetlenül nem érintette.
 

Az alkalmazott vizsgálati módszereket - az akkreditálási kézikönyv előírásainak megfelelően - validált módszertani előírással (Standard Operation Procedure = SOP) kell hitelessé tenni. Valamennyi vizsgálati iránynak megfelelően hatékonyan részt kell venni nemzetközi és hazai módszertani körvizsgálatokban (pl. Food Analytical Performance Assessment Scheme = FAPAS/UK).

A méréssorozat megkezdése előtt meg kell bizonyosodni az analitikai berendezések és műszerek „detektálási-mód jóságáról”, a laboratóriumnak pedig rendelkezni kell a Nemzeti Akkreditáló Testület akkreditáló elismerésével és az elismerő rendszeres auditjával. Valamennyi vizsgálat és vizsgálandó toxikológiai tényezővel kapcsolatosan - minden méréssorozatot megelőzően - laboratóriumon belüli (intra-laboratory), laboratóriumok közötti (inter-laboratory) és a visszanyerési vizsgálatokat (recovery) kell elvégezni és az utóbbi mértékét az eredmény kiértékelésével figyelembe kell venni.

Az alkalmazott vizsgálati módszerek jellemző tulajdonsága kell legyen a megbízható, pontos, reprodukálható minőségi (kvalitatív) és mennyiségi (kvantitatív) analizis, valamint ehhez kapcsolódóan a kimutatható legalacsonyabb koncentráció (lowest detectable limit) és a detektálható minimális anyagmennyiség (minimum profiency level) szakszerű meghatározása. A tolerancia határérték feletti (> MRL) koncentrációban kimutatott szennyező jelenlétének a megbízható kémiai azonosítása (konfirmáció) úgy biztosítható, ha a reziduum kimutatását egy második, módszertanilag független, bizonyító erejű, konfirmatív módszerrel is elvégzik; az egybehangzó nemzetközi analitikai állásfoglalás szerint ilyen eljárás a megfelelő kromatográfiás berendezéssel kapcsolt tandem tömegspektrometer (LC-MSⁿ, GC-MSⁿ) (8, 24).
 

Megállapítható, hogy sem a jelenben, sem pedig a jövőben a kémiai szennyező (reziduum) mentes élelmiszertermelés megvalósítása nem reális követelmény. Azonban - komplex és következetes megelőző és védelmi intézkedések alkalmazásával - megvalósítható az a követelmény, hogy a fogyasztó egészségére veszélyes kémiai szennyezőknek a tolerancia határérték feletti mértékét az élelmiszerek esetében távol tartsuk, illetőleg folyamatosan az egészségügyileg elfogadható minimális szintre szoríthassuk. Ez olyan interdisciplinárisellenőrző munka, amelynek keretében a kapcsolódó szakterületek (toxikológus, állatorvos, vegyész, gyógyszerész, agrármérnök, fizikus stb.) képviselői harmonikus egységben dolgozhatnak együtt. A kimutatás új, kidolgozás alatt álló fejlődési iránya a bioszenzor/ok vizsgálati célú alkalmazása lehetséges (7).

Az Európai Közösség országaiban és hazánkban a tiltott hozamfokozó szerek ellenőrzésének új fejlesztési iránya a genetikailag módosított (GMO) mikrobák révén előállított hozamfokozó, növekedésserkentő polipeptid hormonok/szomatoropidok (bST, pST) tiltott alkalmazása ellenőrzési módszereinek a kidolgozása. Ismereteink szerint erre a célra a nagyteljesítményű HPLC-MSⁿ analitikai rendszer lehet alkalmas.

Az élelmiszerbiztonsági ellenőrzéssel kapcsolatos EU tapasztalatok szükségessé tették az európai eljárásrend stratégiájának és jogszabályi hátterének az újragondolását és ujjászervezését. A 2000. januárjában kibocsátott Élelmiszer-biztonsági Fehérkönyv javaslata szerint az EU Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Élelmiszer (biztonsági) Hivatal (European Food Authority /EFAI/) független szakértői szervezete folyó év elejétől megkezdi a működését. Ezen új szervezet jellemzője a tudományosan megalapozott kockázat elemzésen alapuló komplex feltáró és elemző módszerek alkalmazása.
 
 

1.) Albert, I. and Gauchi, J. – P: Sensitivity analysis for high quantiles of ochratoxin A exporsure distribution.Int’l. J. Food Microbiol; 75. 143-155. 2002.
2.) Chambers, P. L: Attitudes to toxicology in the European Economic Community, John Wiley and Sons; Ripl., Chichester, 1987.
3.) Czeizel, A. E. – Rockenbauer, M. – SOrensen, H.T. and Olsen, J:The teratogenic risk of trimetoprim-sulfonamides: A population based case-control study.Reprod. Toxicol; 15. 637-646. 2001.
4.) Dieber, F. und Köfer, J: Dioxin und PCB-Gehalte von steierischem Schweine- und Hühnerfett. Deutsch. Lebensmit. – Rundsch; 96. 247-250. 2000.
5.) Fluchard, D. – Kiebooms, S. - Dubois, M. and Delahaut, Ph:Determination of a method for detecting and quantifying azaperone, azaperol and carazolol in pig tissues by LC-MS^n.J. Chromatogr. B; 744. 139-147. 2000.
6.) Gallo-Torres, H. E:
Proc. Symp. Biological Models to Determine the Safety of Bound Residues in the Tissues of Food Producing Animals. Washington, D.C., Drug. Metab. Rev; 22. 707-714. 1990.
7.) Hock, B. - Seifert, M. and Kramer, K:Engineering receptors and antibodies for biosensors.
Biosensors and Bioelectronics. 17. 239-249. 2002.
8.) Hurtaud-Pessel, D. – Delépine, B. and Laurentie, M: Determination of four nitroimidazole residues in poultry meat by LC-MS.J. Chromatogr. A; 882. 89-98. 2000.
9.) Kaur, J. and Sandhu, H:
Subacute aral toxicity of cypermethrin and deltamethrin in buffalo calves.Ind. J. Anim. Sci; 71. 1150-1152. 2001.
10.) Kintz, P. – Cirimele, V. – Dumestre – Toulet, V. – Villian, M. and Ludes, B:Doping control of methenolone using hair analysis by GC-MSⁿJ. Chromatogr. B; 766. 161-167. 2002.
11.) Kusakabe, T.- Saito, T. and Takeichi, S:Solid-phase microextraction and GC-MS analysis of p,p’-DDE in biological samples.J Chromatogr. B; 761. 93-98. 2001.
12.) Leitner, A. - Zöllner, P. and Lindner, W: Determination of the metabolites of nitrofuran antibiotics in animal tissues by HPLC-MSⁿ.J. Chromatogr. A; 939. 49-58. 2001.
13.) Limke, T. L. and Atchison, W.P:Acute exposure to methyl–Hg opens the mitochondrial permeability transition pore in rat cerebral granule cells.Tox. Appl. Pharmacol; 178. 52-61. 2002.
14.) López de Alda, M.J. and Barcelo, D:Determaination of steroid sex hormones and related synthetic compounds considered as endocrine disrupters in water by LC-DAD-MS.J. Chromatogr. A; 892. 391-406. 2000.
15.) López y López-Leiton, T.J. – Alvarez Pinerio, M.E. Lage Yusty, M.A,Levels of seven PCBs used as markers of dioxin in commercial pork meat in Sapin.J. AOAC Int’l; 84. 1799-1801. 2001.
16.) Mac Donald, A: Identifying the „residue of toxicological concern” – bioavailability and bioactivity testing.Drug Metab. Rev; 27. 549-556. 1995.
17.) Mills, C.F. – Bremner, I. and Chesters, J.K:Trace Elements in Man and Animals. TEMA-5. CAB. Aberdeen. 1985.
18.) Prats, C. – Francesch, R. – Arboix, M. and Pérez, B:Determination of tylosine residues in different animal tissues by HPLC.J. Chromatogr. ;. 766. 57-65. 2002.
19.) Roy, P. and Saha, A:Metabolism and toxicity of arsenic: A human carcinogen.Curr. Sci; 82. 38-45. 2002.
20.) Salter, R.S. – Legg, D. - Ossanna, N.- Boyer, C. – Scheemaker, J. and Markovsky, R:Charm safe-level ß-lactam. Test for amoxicillin, ampicillin, ceftiofur, cephapirin and penicillin G in raw commingled milk.J. AOAC Int’l; 84. 29-35. 2001.
21.) Sas, B:A HACCP-rendszer tervezése és alkalmazása, valamint a laboratóriumi élelmiszerellenőrzés kapcsolata.HUNGALIMENTARIA-99 Kiadv; 2. 1, 2. 1999.
22.) Sas, B: Food control in Hungary and some aspects of residue control and its analytic in case of foods of animal origin.  J. Food Physics; 15. 18-28. 1994.
23.) Sas, B. és Székely Körmöczy, P: A dioxinok és rokon vegyületeik toxikológiája és élelmiszerbiztonsági vonatkozásaik. Magyar Állatorvosok Lapja; 121. 487-497. 1999.
24.) Stan, H. J: Pesticide residue analysis in foodstuffs applying capillary GC-MS detection. Chromatogr. A; 892. 347-377. 2000.
25.) Stark, J: Antibiotika-Nachweis in Fleisch. Fleischwirtschaft. 82. 46-50. 2000.
26.) Wudy, S.A. – Hartmann, M. and Svoboda, M: Determination of 17-hydroxyprogesterone in plasma by stable isotope dilution/benchtop LC-MSⁿ. Horm. Res; 53. 68-71. 2000.
27.) Yamamoto, Y. and Kondo, F: Determination of halofuginone and amprolium in chicken muscle and egg by LC. J. AOAC Int’l; 84. 43-46. 2001.
28.) Zang, L.-Y. - DeHaven, J. - Yocum, A. and Qiao, G:Determination of alachlor and its metabolites in rat plasma and urine by LC (electrospray) – MS. J. Chromatogr. ; 767. 93-101. 2002.