A növényi termékek minõségének kérdésköre az elmúlt száz évben kisebb-nagyobb intenzitással foglalkoztatta a hazai és a nemzetközi kutatókat. A növényi termékek minõségét ugyanis számos tényezõ befolyásolhatja, amelyek három fõ csoportba sorolhatók. A növény genetikai tulajdonságai (biológiai tényezõk), az agroökológiai tényezõk és az agrotechnikai tényezõk (termesztéstechnológiai). Egy-egy fajta/hibrid termésmennyiségének és minõségének kialakulását adott termõhelyen az agrotechnika jelentõs mértékben módosíthatja. Ezeket a hatásokat már az elmúlt század elsõ éveiben hazánkban is kutatták (Kosutány, Cserháti, Hankóczy). Már ezekbõl az eredményekbõl is kiderült, hogy az agrotechnika intenzívebbé válásával nem járt együtt a minõség romlása. Annak a minõségnek, amely sok tényezõ komplex hatásaként alakul ki. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a termesztéstechnológia és a minõség kapcsolatának helyes megítéléséhez azt is figyelembe kell venni, hogy a minõség nem abszolút fogalom. Az egyes termékek minõség szerinti megítélését a feldolgozás, felhasználás módja határozza meg. Nagyon fontos azonban, hogy a termékminõsítés során a minõség elbírálása objektív módszerek eredményein alapuljon.

A következokben a növényminõségre ható tényezõk közül az agrotechnika hatásait mutatom be – a teljesség igénye nélkül – figyelembe véve azt is, hogy napjainkban az élelmiszerbiztonság is kiemelt helyen szerepel. Az 1. ábrán a minõséget meghatározó közvetlen és közvetett agrotechnikai tényezõk láthatók.

I. A minõségre közvetlenül ható tényezõk

· tápanyagellátás

· N-trágya mennyisége
· N-trágya megosztása
· makroelemek (N, P, K, S arány)
· mikroelemek
· trágyaformák (szervestrágya, mûtrágyák)

· öntözés

· öntözõvíz mennyisége
· öntözési rend

· betakarítás

· módja
· ideje

II. A minõségre közvetetten ható tényezõk

o vetésváltás

direkt hatás (a talaj tápanyag- és vízkészlete, talajszerkezet, visszamaradt szervesanyagaok mennyisége és minõsége, stb.)

 indirekt hatás (lekerülés ideje, növényvédelmi kihatások, stb.)

o talajelõkészítés

o vetés

 ideje
 állománysûrûség

· növényvédelem (gyomirtás, betegségek és kártevok elleni védelem)

Az elmúlt két évtizedben a mûtrágyázás és a növényminõség kapcsolatát részletesen vizsgáltuk, ezért a továbbiakban ezt ismertetem. Emellett szólt az is, hogy a minõségvizsgálati igények olyan mértékben fokozódtak az elmúlt évtizedben, hogy egyre több minõségi mutatót kell figyelembe venni. A táplálkozásbiológiai és takarmányozási értéken túlmenõen fontosak az ipari feldolgozási igények (esésszám, olajtartalom, cukortartalom, kékszám) szerinti minõsítés. Ezeken túlmenõen figyelembe kell venni, hogy a hagyományosan meghatározott összetevõkön (fehérje, rost, keményítõ, szénhidrátok, olajok) kívül a mikrokomponensek felértékelõdésének vagyunk tanúi (vitaminok, ásványi anyagok, antioxidánsok, íz-illatanyagok, antinutritív vegyületek, mikotoxinok). Ugyanakkor a termesztéstechnológiák során felhasznált mûtrágyák, növényvédõszerek, öntözõvíz elemzése is nagyon fontos a bevitt kíséroanyagok/vegyületek hatásának nyomon követése céljából.

A tápelem-ellátás és a minõség kapcsolatát vizsgálta és mutatta be spenótnál Scharf et al. (In: Krug, 1986) által összeállított ábra. E szerint a különbözõ minõségi paraméterek maximuma más és más N-mûtrágya adagoknál lehet (N 80 kg/ha: ásványianyagok, fehérjeminõség; N-160 kg/ha-nál terméshozam, karotin).

A jellemzõ minõségvizsgálatok az egyik legtöbbet kutatott növény – az õszi búza esetén – a következõk: a technológiai minõséget a fehérjevegyületek, az a-amiláz aktivitás, a reológiai sajátosságok, próbacipó mutatják. Az élelmiszerbiztonság szempontjából fel kell hívni a figyelmet a potenciálisan toxikus elemekre, a mikotoxinokra, a növényvédõszer maradványokra és esetleg a radioaktivitásra. Különösen fontos a mûtrágyázás és a növényvédelem hatásának ismerete, mivel a növénytermesztés során jelentos mennyiségû kémiai anyagot használunk fel.

Általánosan ismert, hogy a N- ill. NPK-mûtrágyák növekvõ adagjaira növekszik a különbözõ növények pl. a gabonafélék fehérjetartalma. Ezzel szemben gondokat okozhat a korai zöldségekben felhalmozódó nitráttartalom, illetve a cukorrépánál a káros N-vegyületek felhalmozódása, ami megnehezíti a cukor kinyerését.

A gabonafélék esetén a nyersfehérje tartalom növekszik a növekvõ adagú NPK-ra. Itt az a kérdés, hogy megváltozik-e a fehérjék aminosav összetétele és ez által az aminosav index. A mérések szerint (2. ábra) a növekvõ adagú mûtrágyázás statisztikailag igazolt módon növeli a fehérjetartalmat, míg a fehérjében nõ az élettanilag kevésbé értékes glutaminsav mennyisége, miközben a lizintartalom állandó.

Hasonló tendenciát figyeltünk meg a kukorica esetén is, ahol a monokultúrás termesztésnél volt a legjelentosebb mûtrágyahatás. Az õszi káposztarepcénél és a gabonaféléknél – elsõsorban az õszi búzánál – a kutatók figyelme egyre jobban a negyedik makroelem, a kén felé fordul. Számos intézkedés (kénmentes foszformûtrágya alkalmazása, füstgáz tisztítás eredményessége) következtében a fejlett mezogazdasággal rendelkezõ országokban ugyanis már a búzánál is kénhiány lép fel, ami rontja a technológiai minõséget. Vizsgálataink szerint szoros kapcsolat van a nitrogén- és kéntartalom között, amely az N (%) = 13,488·S (%) + 0,3515 összefüggéssel írható le. A N/S arány szûk határok között változik, tehát azon fajták, amelyek nitrogéntartalma magas, ott magas a sikértartalom, a kéntartalom, de a Zeleny szedimentációs érték is nagyobb. Vizsgálataink szerint hazánkban még kénhiánnyal nem kell számolni.

Az NPK mûtrágyázás hatására bekövetkezõ fehérjetartalom növekedés az õszi búza minõségét jellemzõ sikértartalomban is megmutatkozik. A különbözõ fajták esetén a hatás eltérõ. A genetikailag alacsonyabb sikértartalommal rendelkezõ fajták mûtrágyázás hatására sem elozik meg a jobb fajtákat. A búzaliszt valorigráffal/farinográffal mért értékszáma számos – nagy termõképességu és termésstabilitású – fajtánál nem növekszik a tápelemellátás növelésével. Ugyancsak mérsékelt a mûtrágyázás hatása az a-amiláz aktivitásra. Ezért fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az alacsony technológiai minõség a lisztadalék anyagok felhasználásának növekedésével jár. Jól szemlélteti ezt a Szalai (1998) által közölt adat, hogy az elmúlt tíz évben megtízszerezodött az ilyen anyagok sütõipari alkalmazása. Ez pedig a jövõre nézve ma még nehezen becsülhetõ hatásokkal járhat. Tehát a jó minõséget stabilan biztosító fajták termeltetése és feldolgozása a kívánatos.

A termesztéstechnológia talaj-növény rendszerre kifejtett hatásának értékelésekor a hosszútávú (tartam) tendenciákat is figyelembe kell venni. Egyik ilyen a talajok növény által felvehetõ mangántartalmának (pH csökkenés) növekedése, amely a növényekben is növeli ezen elem koncentrációját. Másik hatás, hogy a foszformûtrágyától csökken a búza, kukorica, maghüvelyesek (borsó, szója, lóbab) cinktartalma. Megnyugtató, hogy ez nem befolyásolta az esszenciális triptofán mennyiségét, azaz az NPK mûtrágyára növekvõ fehérjetartalommal növekedett a triptofántartalom is. A P-Zn kölcsönhatásra érzékeny hibridek foszfortrágyázása esetén célszerû cinktartalmú levéltrágyák alkalmazása, de az istállótrágyázás is hatásos.

Napjaink egyik fontos kérdése a potenciálisan toxikus vagy toxikus elemek mennyiségének alakulása a különbözõ növényi termékekben. A szántóföldi kultúrák esetén egyrészt a mûtrágyázás tartamhatása, másrészt további antropogén hatások (levegõszennyezés, utak jármûforgalma, ipartelepek, szennyvizek, szennyvíziszapok alkalmazása) lehetnek potenciális veszélyforrások.

Méréseink alapján, amelyek egyrészt az OMTK, másrészt a debreceni tartamkísérletekbõl származnak, megállapíthatjuk, hogy a búzaliszt kontroll kadmiumtartalma (30 µg/kg-ról) a legnagyobb mûtrágyakezelésnél 70 µg/kg-ra növekedett. Ugyanakkor az üzemekbõl vett több száz búzaminta kadmiumtartalmának eloszlás (gyakoriság) maximuma 40 µg/g, és nem haladta meg egy esetben sem az egészségügyi határértéket. A talaj kadmiumkészletében bekövetkezõ oldhatósági, felvételi arány eltolódás az egymás utáni talajkivonás 0,05 M Na₂-EDTA és 0,1 M CaCl₂-oldható frakció mérési eredményeiben is megmutatkozott. Ezzel megegyezõ tendencia figyelhetõ meg a króm esetén is, a hatás azonban itt mérsékeltebb. Ugyanakkor a fajták közötti különbség is megfigyelhetõ (1. táblázat).

Az elemtartalom vizsgálata (pl. ICP) a mai készülékekkel számos újabb kérdésre segíthet a válaszadásban. Ilyen a növényi termékek stronciumtartalmának változása mûtrágyázás hatására, vagy urántartalma a háborúk után. A stroncium esetén megállapítható, hogy az N- és P-mûtrágyák növekvõ adagjaira mennyisége növekedett, hiszen ez az elem a kalcium kísérõ eleme, amelyet ezek a mûtrágyák számottevõ mennyiségében tartalmaznak. A Ca és a Sr között szoros pozitív lineáris összefüggést találtunk Sr (%) = 0,0056· Ca (%) + 0,5934. A két elem aránya 140-170 között volt (3. ábra).

Összefoglalásként megállapítható, hogy szélesköru vizsgálatokra van szükség a továbbiakban is a növényminõség és az agrotechnika összefüggéseinek pontosítására, mivel

- a minõségi igények tovább fokozódnak (élelmiszerbiztonság, táplálkozásbiológiai érték)

- bõvül a meghatározandó komponensek köre (elemformák/speciáció, mikrokomponensek)

- újabb növényfajták, hibridek termesztése (GMO is)

- különbözõ intenzitású termesztés-technológák (ökotermesztéstõl a szuperintenzívig, fajtaspecifikus termesztés-technológiák)

- termelés-feldolgozás integrációja (minõségirányítási rendszerek: HACCP, ISO)

- a hatások becsléséhez növényminõség modellek iránti igény

- mûszerbeszerzések támogatásigénye

- nagymûszeres mérésekre felkészült analitikusok megbecsülése

Felhasznált irodalom

Debreczeni Béla, Debreczeni Béláné: Trágyázási kutatások 1960-1990. 1994. Akadémiai Kiadó, Bp. 411. p.

Gyõri Zoltán: A termesztési tényezõk hatása egyes gabonafélék és maghüvelyesek minõségére. 1998. MTA doktori értekezés, Debrecen. 197. p.

Gyõri Zoltán, Prokisch József: Determination of the Chromium Content of Hungarian Winter Wheat. J. Agric. Food Chem., 1999. 47.2751-2754. p.

Gyõri Zoltán, Szilágyi Szilárd: Mineral Content of Some Hungarian Winter Wheat Varieties. Proceedings of the 11^th ICC Cereal and Bread Congress and of the 50^th Australian Cereal Chemistry Conference, Gold Coast, Queensland, Australia. 2000. Eds. M. Wootton, I.L. Batey and C.W. Wrigley, 470-474. p.

Jolánkai Márton, Szalay Tibor, Szentpétery Zsolt: Agronomic impacts on wheat quality. Chemical impact of wheat production technics on environment and ecology. Hung. Agric. Eng., 1996.8.23-25.

Kádár Imre: A talaj-növény-állat-ember tápláléklánc szennyezõdése kémiai elemekkel Magyarországon. KTM, MTA TAKI, 1995, Bp. 388. p.

Koltay Árpád, Balla László: Búzatermesztés és -nemesítés. Mezõgazdasági Kiadó, Bp., 1982. 390. p.

Krug, H. 1986. Gemüseproduktion. Verlag Paul Parey, Berlin und Hamburg.

Láng István, Csete L. A minõség dinamizáló szerepe az agrárgazdaságban. Agro-21 füzetek, 1998.23.4-14.

Loch Jakab, Nosticzius Árpád: Agrokémia és növényvédelmi kémia. Mezõgazda Kiadó, Bp., 1992. 399. p.

McGrath, S. P., Cegarra, J. 1992. Chemical extractibility of heavy metals during and after long-term applications of sewage sludge to soil. J. Soil Sci., 43.313-321.

Pepó Péter: A gabonatermesztési technológiák és a minõség. Agro-21 füzetek, 1998.23.40-68.

Schnug, E.: Sulphur in Agroecosystems. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht, The Netherlands. 1998.,

Szalai Lajos: A sütõipar minõségi irányú fejlesztése. “Agro-21” Füzetek, 1998.19.158-171.

Vida Gyula, Bedõ Zoltán, Jolánkai Márton: Agronómiai kezeléskombinációk oszi búzafajták sütoipari minõségére gyakorolt hatásának elemzése fokomponensanalízissel. Növénytermelés, 1996. 45.6.453-462.

Dr. Gyõri Zoltán

Doctor of Science

There are several factors that may influence the quality of plant produce. They can be arranged into three main groups,
namely, genetic properties, agro economic factors and production technology. The shaping of the yield mass and quality of
a particular variety/hybrid at a given production area may be greatly influenced by agro technology

The quality of the produce is the combined result of interactions between various factors where any mistake in the
production technology can be seen right away and in a magnified form. At the same time the primary obstacle to improving
quality is the biological (genetic) factor.

Furthermore, the correct judgement of the relationship between production technology and quality is also made more
difficult by the fact that quality is not an absolute category. With certain products quality is rather defined by the way they
are processed or utilised With quality determination, however, a quality judgement, based on objective methods, is a basic
requirement.

In determining effects of plant production technologies the effects of several factors (e.g. previous crops, soil management,
fertilisation, irrigation, plant protection, harvesting) may and have to be taken into consideration. These factors, however,
may affect food/feed quality also as regards food safety.

The amount of chemicals used in plant production has risen considerably over the past 3 or 4 decades. This is so even
despite the fact that the use of artificial fertilisers shows a considerable decrease. Parallel with this trend consumer
expectations have become stricter, which means that apart from traditional indicators micro and sub micro-elements,
micotoxins, amino acids, fibre components have also acquired important roles.

It is widely known that increasing doses of N and NPK fertilisers will increase the protein content of different crops such as
small grains. The increased amount nitrate in early vegetables, however, can lead to concern. Furthermore, the harmful
accumulation of N-compounds in sugar beet will prevent the extraction of its sugar content.

NPK fertilisation of winter wheat will - depending on the genetic properties of the variety - increase the gluten content
considerably side by side with the protein content, but it has a more moderate effect on technological quality
(valiograph/farinograph readings). As a consequence, when flours of inferior quality are used for baking bread the utilisation
of additives is increased.

An important indicator of food safety in our days is the amount of toxic or potentially toxic heavy elements in crop produce.
As a result of term effects (changes in soil properties use of super phosphate) we found increases in the Cd contents of wheat
flour and bran. The reason for this is that the amount of Cd available for the crop from the soil changed, and this can be
demonstrated with sequential soil extractions.