Molekuláris oldatkémia

A rácsmodellektõl a molekuladinamikai konfigurációkig

Pálinkás Gábor
a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja

Elôzô rész


A 23.ábrán jobbra szobahõmérsékletû víz hidrogénhíd hálóinak átlagos méretét ng, számát Mg és a monomerek számát Nu láthatjuk a k kötésenergia paraméter függvényében egy 200 molekulát tartalmazó térfogatrészben. A k paraméter értékének csökkentésével egyre kisebb energiával kölcsönható partnereket is kötöttnek tekintünk. Látható, hogy a k csökkenésével a monomerek száma lecsökken és a maximális kötési energia felénél, 2.5 átlagos kötésszám felett a hálóméret hirtelen megnõ és azt követõen lefedi az egész rendszert. Mivel az egy molekulára jutó hidrogénkötések száma a legpesszimistább kísérleti becslés alapján is 2.5 felett van. Megállapíthatjuk, hogy a víz úgy tekinthetõ mint egy tranziens gél. Tranziens azért, mert a kötések élettartama pikoszekundum nagyságrendû. Az erõsen kölcsönható molekulák az egész térfogatra kiterjedõ összefüggõ hálót képeznek a molekuladinamikai modellekben.


23. ábra


A fentiektõl eltérõen viselkednek azonban a metanol molekulahálói (23.ábra, balra). A kötés definíciójának szigorításával itt is megindul a monomerek számának csökkenése, a hálóméret növekedése, de a leggyengébb kötésdefiníció esetében is – az összes elsõszomszédot (max. 3) kötésben levõnek tekintve- a hálóméret véges marad és nem haladja meg a 20 molekulára kiterjedõ méretet. Az ok jól látható a 24.ábrán, ahol a víz és a metanol 200 molekulát tartalmazó molekulahalmazait láthatjuk. A metanolban a metilcsoportok hibahelyeket képeznek, gátolják a hidrogénkötéseket. A víz hálója kompakt, és összefüggõ, míg a metanol kötéshálói lazák és alhálókra esnek szét.

 

24. ábra

 

Meg kell említenem, hogy hasonlóan a metanolhoz, az N-metil-formamidban, a hangyasavban a hidrogénkötéses molekulahálók átlagos mérete szintén véges. Ugyanakkor azonban például a folyadék argon (81 K), az aceton, a dimetil-szulfoxid viszonylagrelatív erõs intermolekuláris kötései a vízhez hasonlóan az egész folyadékra kiterjedõ összefüggõ hálót alkotnak. A szupramolekuláris szervezõdés tekintetetében az olyan folyadékok az általánosak, amelyeknek molekulái térbeli intermolekuláris kötésre képesek, és azok a folyadékok a különösek, amelyekben az erõs intermolekukuláris kötések bizonyos irányokban gátoltak.

Végezetül, egy igen fontos fizikai-kémiai tulajdonságról, elegyek többlettulajdonságairól szeretnék beszélni. Ismere-retes, hogy számos elegy többlettulajdonságai az elegyarány meghatározott értékénél szélsõértéket mutatnak. .Ez figyelhetõ meg a víz-metanol elegyeknél is 3:1 víz-metanol mólaránynál. Szélsõértéke van a moláris többlet entalpiának, térfogatnak, izotermikus kompresszibilitásnak, maximális az állandó térfogatú fajhõ, és minimális a víz és metanol molekulák diffúziós állandója.

Az 1. táblázatban a molekuladinamikai konfiguráció-kon számított moláris többletenergiát és diffúziós állandókat tüntettem fel a kísérleti adatokkal összehasonlítva( a moláris entalpia számértékben alig különbözik a moláris energiától, a pdV kicsi és csak a második jegyben okoz eltérést). Az energia maximuma és a diffúziós állandók minimuma 3:1 víz-metanol mólaránynál figyelhetõ meg mind két adatsorban. A többlettulajdonságok extremum viselkedését az irodalom általában valamilyen szerkezeti változásra, pl. ciklikus dimérek keletkezésére, vagy klatrátszerkezet kialakulásával magyarázza.


1. táblázat

Víz–metanol elegyek többlettulajdonságai  

 DX = X – aVXVamXm

xm DE DH DDV DDV DDm DDm
kJmol–1 kis 10–5cm2s–1 kis kis
0.10 0.33 0.60 0.40 0.60 1.20 1.11
0.25 1.06 0.90 0.60 0.90 1.50 1.33
0.90 0.22 0.26 0.43 0.62 0.40 0.46

Ezzel szemben ha megnézzük, a molekulák térbeli eloszlását jellemzõ páreloszlás függvényeket (25.ábra), semmi specifikus nem látható, a változások a móltört függvényében folytonosak. Az elsõ oszlop a vízmolekula oxigénjei körüli, a második a metanolmolekula oxigénjei körüli szomszédok oxigénjeinek páreloszlás függvényeit (Ow-O, Om-O) mutatja be függetlenül attól, hogy ezek szomszédok metanol- vagy vízmolekulák.

25. ábra


A metanol mólarányának növelésével a vízmolekulák körüli oxigének korrelációja erõsödik, az elsõ csúcs amplitúdója nõ, a koordinációs szám folytonosan 3-ra csökken. Fordítva, a metanol esetében, a vízmolekulák mólarányát növelve , a korreláció az elsõ szomszédok között gyengül, a metanolmolekulák szomszédjainak átlagos száma 2-rõl háromra nõ.

Van azonban érdekesség az elegyek molekulahálóinak topológiai jellemzõiben (2. táblázat). A táblázatban szereplõ adatok egy 200 molekulát tartalmazó rendszerrészre vonatkoznak. A kötés definíciójában a kötési energia felsõ korlátja -15 kJmol-1 volt minden rendszerben azonosan az összehasonlíthatóság miatt.

 

2. táblázat

Hálóméret-eloszlás víz–metanol elegyekben

xm Mg ng
0 2.5 81.3
0.10 1.5 139
0.25 1.1 195
0.90 9.6 21
1 32.1 5.8
a rendszerrészlet mérete 200 molekula 


A víz-metanol elegyek moláris többlettulajdonságainak 3:1 mólarány közelében fellépõ szélsõértékei egyszerûen magyarázhatók az elegyek molekulahálóinak átlagos méreteivel. A vízhez metanolt adagolva háló rekonstrukció indul meg, a molekulaháló összefüggõsége erõsödik, a hálóhibahelyek száma csökken. A 3:1 víz-metanol mólarány közelében a rekonstrukció befejezõdik, a hidrogénkötések száma maximális. Tovább növelve a metanolmolekulák arányát, a hálóhibahelyek száma növekedni kezd, a háló összefüggõsége gyengül. Metanolban gazdag elegyekben a hálók átlagos mérete már csak 10-20 molekula. A jelenséget a metanol-víz hidrogénkötések keletkezésének és metilcsoport hálóhibahelyek számát növelõ hatásának versengése okozza. Számos más elegy többlettulajdonságainak szélsõértékei is hasonló módon értelmezhetõk.

A bemutatott példákban megfigyelhetõ jelenségek megerõsítik azt a meggyõzõdést, hogy a folyadékokban a rövid távú rendezettség és hosszú távú rendezetlenség mellett jelentõs szerep jut a rövid távú rendezetlenségének és hosszú távú szervezettségének is.

 


Következô rész
Vissza a tartalomjegyzékhez