Az elõtagokból és az utótagokból – egy kis klasszikus nyelvismeret birtokában – sok mindenre következtethetünk a kémiában. Több szó is született úgy, hogy egy alkalmas szótõhöz megfelelõ elõ- vagy utótagot illesztettek. A görög vagy latin eredetû név gyakran szemléletessé teszi a fogalmak jelentését – gondoljunk például a kelátokra. (A kelát a görög kele (rákolló) szóból ered.) A görög képzõ néha az alapszó jelentésének módosítására szolgál. A következõben néhány gyakori utótagot vizsgálunk meg, a -filt, a -fóbot és -fort.
Ha arról beszéleünk, hogy egy molekula vagy molekulatöredék kedveli vagy nem kedveli a vizet, azt mondjuk, hogy hidrofil vagy hidrofób. A -fil és a -fób utótag a görög barát (filosz) és félelem (fobosz) szavakból származik. A molekulák a zsírral (liposz) is "érzelmi kapcsolatban" állhatnak: ezért vannak lipofil és lipofób vegyületek. Egy másik görög szóból, az olajat, zsírt jelentõ aleifarból ered az alifás elnevezés (az alifás vegyületeket még Kekulé is zsíros testekként említi). A lipofil helyett alifarfilt is mondhatnánk, de ez talán túl hosszú lenne.
A -fil szerepelhet elõtagként is. A filozófus például a bölcsességet (szofia) szereti. Régen a természettudósokat természetfilozófusoknak vagy egyszerûen filozófusoknak nevezték. A fóbia – félelem – szó a mindennapi beszédben is elõfordul. Nemrégiben új kifejezés születetett: a kemofóbia a kémiától és a vegyszerektõl való félelem!
A
harmadik utótag, a -for, a görög forosz (hordozó)
szóra vezethetõ vissza. A vasúti szemafor jeleket
"hordoz". A kromatoforák (színhordozók) a növényben
levõ színes testecskék. A kromoforok ugyancsak színhordozók:
olyan atomcsoportok, amelyek színessé teszik a vegyületeket.
A pirofor ("tûzhordozó") anyag a levegõn lángra lobban. Az ionofor ionokat szállít. Rendszerint ciklusos, kelát típusú molekula, amely az üregébe zárt fémiont átviszi a sejtmembránon. A valinomicin például káliumiont szállít. A -forézis végû szavak szintén a hordozásra utalnak. Az elektroforézis során a töltött részecskéket elektromos tér mozgatja, hogy szétváljanak egymástól. Az anód felé vándorlást anaforézisnek, az ellentétes irányút kataforézisnek nevezik.