Tûz a Baker Streeten
A
megoldás
– Milyen kérdést kell itt megoldani? – kérdezte a felügyelõ. – Egy erõs dohányos felgyújtotta a lakását, ennyi az egész.
– Nem, Felügyelõ. Azt hiszem, most eltévesztette a nyomot. Emlékszik arra a sötét csíkra, amelyik az ablakhoz vezetett? Ez bizony arra utal, nem, azt bizonyítja, hogy a tüzet szándékosan idézték elõ egy gyúlékony folyadékkal. A folyadékot szétfröcskölték a szobában, és azután egy vékony sugárban a padlóra öntötték a függöny irányába, ahol a tûz nagyobb erõre kaphatott. Nem a villámlás és nem is Gruner szivarja okozta a tüzet. A csík bûntényrõl árulkodik.
– Megkezdem a nyomozást, Mr. Holmes. Megtaláljuk a tettest – emelkedett fel a székbõl Merivale felügyelõ.
– Ne bajlódjon! – nevetett Holmes. – Amikor azt mondtam, hogy a kérdést megoldottuk, már a tettest is kiderítettem. Elõször persze azt kellett kitalálnom, mi lehetett a gyúlékony folyadék. A szagából már sejtettem. Amint gyanítottam, oldódott a vízben.
– Holmes – vetettem közbe –, látta a tejes embernél a petróleumlámpát? A petróleum nagyon gyúlékony.
– Kitûnõ, Watson. Ha az elemzés más eredménnyel zárult volna, Jeremy Devon lámpája azonnal elõtérbe került volna. De amint mondtam, a folyadék oldódik a vízben, a petróleum pedig nem. Szóval, vízzel kivontam az oldószert és a maradék kormot leszûrtem. A kálium-dikromát oxidálószer, és a kivonatban található metil-alkoholt formaldehiddé alakítja át, ez pedig desztillációval könnyen elválasztható a keveréktõl. Tudjuk, hogy a formaldehid a dimetil-anilinnel lassan reagál víz kilépése közben. Ezért kellett várakoznunk. Ha a terméket ólom-dioxiddal tovább oxidáljuk, kék festék keletkezik, amint láttuk! Ezt az eljárást nemrégiben írták le a faszesz, más néven a metil-alkohol kimutatására. Nagyon fontos, hogy lépést tartsunk a legújabb kutatási eredményekkel! Nézze csak, Watson, fel is jegyeztem a füzetembe a reakciókat.
– Rendben van, Mr. Holmes – mondta a felügyelõ elgondolkozva –, de ki követte el a bûntényt? Gruner? Talán õ lehetett.
– A nyomok máshová vezetnek, Felügyelõ. Nem látott valami szokatlant Northumberland mûhelyében? Borzasztó szerencsénk volt, hogy betévedtünk hozzá.
– Szokatlant? Nem, Mr. Holmes, nem mondhatnám.
– Watson – fordult hozzám Holmes –, mihez használ egy asztalos desztilláló berendezést?
– Fogalmam sincs, Holmes.
– Nekem sincs – válaszolta. – Azt asztalosoknak nincs szükségük desztillációra a munkájukhoz.
– Mi köze ennek a tûzhöz, Mr. Holmes? – kérdezte a felügyelõ.
– A metil-alkohol elõállítható a fa – a faforgács és a fûrészpor – desztillálásával. Fûrészpor pedig jócskán volt a mûhelyben. A mérgezõ faszesz egész más, mint az etil-alkohol. Az elemzésem egyébként különbséget tesz a kettõ között. A kérdést tehát megoldottuk. Megtaláltuk a motivációt, hiszen az asztalos elárulta, mennyire haragszik Grunerre. Tüzet gyújthatott a lakásban Northumberland? Igen, hiszen Gruner nem zárta be az ajtót. Az asztalosnak motivációja, lehetõsége, eszköze is volt a bûntény elkövetéséhez.
– Még valami, Holmes – szólaltam meg. – Miért kért mintát a kubai szivarból?
– Mert szeretem a jó szivart, Watson.