A Gordon Square szelleme
Természetfeletti
jelenségek...
A
megoldás
Morecroft szobájában olyan erõs vegyszerszag és meleg volt, hogy alig tudtam Holmes-ra figyelni. De õ nem is hozzánk, hanem a csodálók láthatatlan közönségéhez beszélt.
– Elõször is nem szellemmel, hanem hús-vér emberrel van dolgunk. Mi lehet a mozgatórugója? A misztikus történések végül is nem okoztak kárt. S nem láttuk Mr. Morecraftról az elsõ pillanatban, hogy mennyire érzékeny a természetfelettire? Nem dörzsölgette a nyúllábat? Nem gondolt arra, hogy megboldogult felesége üzen neki? De igen. Ezért arra gyanakodtam, hogy a cégnél valaki ismeri a gyengéjét. De miért ijesztgeti? Mert nem akarja, hogy õ legyen a következõ igazgató. Arra készteti tehát, hogy vonuljon nyugdíjba a kinevezése elõtt. Mindezt már tegnap is tudtam.
A gyanúsítottak listája nem is rövid. Burberry, Tom Norton, dr. Sloan, dr. Lyons, Meunier, esetleg mások. De a tettesnek értenie kell a kémiához. Norton és a családja halász. A tettesnek érdeke, hogy Mr. Morecroft nyugdíjba vonuljon. Burberry is kiesik. A három kutató marad csak.
Dr. Sloan csak két éve dolgozik itt. Nem számíthat arra, hogy kinevezzék igazgatónak. A hidrogénpalackja egyáltalán nem gyanús, mert a zsírok kémiájában a hidrogénezési reakciók gyakoriak. Tudja, Watson, a folyékony növényi olajok szilárd zsírokká hidrogénezhetõk.
– És Lyons? – kérdezte Morecroft.
– Lyons huszonkét éve dolgozik a cégnél, és talán éppen azért olyan fura, mert nem léptették még elõ. Ha maga nem áll az útjában, eséllyel pályázhat az igazgatói posztra. És még valami. Ha megvizsgáljuk a munkaasztalát, mindent megtalálunk, ami "a természetfeletti" trükkökhöz szükséges.
– Mindent vegyszerekkel idéztek elõ? – kiáltottam fel. – Maga tréfál, Holmes.
– Vegye sorra az eseményeket. Valószínûleg nem tudja, hogy a cseppfolyós ammónia összezsugorítja a papírpénzt, bár az okát még nem ismerik.1
– És a kék fényben világító ruhák? – kérdeztem.
Holmes Morecrofthoz fordult:
– Ugye, a laboratóriumból vitte haza a szappant a mosáshoz?
– Igen, uram. Kiváló szappant gyártunk és az alkalmazottak hazavihetnek belõle.
– Lyons olyan anyagot adott az ön szappanához, amelyik látható fényt bocsát ki, ha a fehérítõ oxidálja. Már régóta gyanakodtam erre a folyamatra. Lyons jól ismeri a nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületeket. Úgy látszik, ismeri a kémiai lumineszcenciát és a szentjánosbogár titkát.2 Ezt az egyenletet láttam a papírjain:
– A többi jelenséggel is lóvá tett? – kérdezte Morecroft.
– Kémiai trükök áldozata volt, uram. Dr. Lyons kalcium-karbidot spriccelt az ön pipadohányába. Ha a kalcium-karbid nedvességgel reagál, acetilén keletkezik és ez meggyújtja a pipát. Javaslom, hogy dobja ki az irodai dohánykészletét.3 A pattogatott kukorica illata pedig ebben a reakcióban keletkezik – vetette papírra a következõ egyenletet:
– A nitrogéntartalmú termék nem a szellem gyártmánya.4 Dr. Lyons valószínûleg élelmiszer-adalékokkal kísérletezett, és bizonyára tudta, hogy az ön felesége szerette a pattogatott kukoricát, ön pedig vonzódik a természetfeletti dolgok iránt.
– Mit tegyek, Mr. Holmes? Ha nem fenyeget veszély, szívesen elfogadom a kinevezést.
– Folytassa a munkáját, uram, és nyugodtan foglalja el az állást. Ez az eset nem tartozik a Scotland Yardra. Kifelé menet majd elbeszélgetek Lyons doktorral. Nem hinném, hogy újabb trükkökkel áll elõ.
Hazafelé, a kényelmes bérkocsiban Holmes eltûnõdött:
– Furcsa eset volt, ugye, Watson? Nem árt, ha az ember konyít egy kicsit a kémiához.
– Épp most olvasom Mark Twain könyvét – Egy jenki Artur király udvarában –, és képzelje, Holmes, ez a connecticuti jenki csodákkal kábította el az angolokat.
– Dr. Lyons kémiája is mindenkinek csoda, aki nem járatos a tudományban. De az is igaz, hogy a mai csodás álmok holnap tudományos valósággá válhatnak.
Irodalom
1. Hermann, C. K. E .J. Chem. Educ. 1997, 74, 1357.
2. Silverman, L. P; Bunn, B. B. J. Chem. Educ. 1993,
70, 405.
3. Barondeau, M. J. Chem. Educ. 1995, 72, 176.
4. Sartori, A. T.; Wood, W. E. J. Chem. Educ. 1992, 69,
572.