Karácsonyi történet
A
megoldás
Mrs. Hudsonnal megbabonázva bámultuk a lombikban felelmelkedõ, apró buborékokat.
Holmes hirtelen megfordult, és rám mutatott:
– Maga az, Watson! – kiáltotta. – Maga küldte a csomagot!
Mrs. Hudson rémülten rezzent össze.
– Mr. Holmes! – kiáltotta. – Az isten szerelmére! Elment az esze?
Holmes szeme összeszûkült, homloka ráncokba szaladt, és még mindig felém böködött a mutatóujjával. De én nem rémültem meg. Éppen ellenkezõleg, nevetésben törtem ki. Holmes erre toporzékolni kezdett, majd néhány perc múlva megnyugodott, és szégyenlõsen letelepedett hozzánk. Hamarosan már kuncogva számolt be a kísérleteirõl.
– Tudja, Watson, amikor rájöttem, hogy a karácsonyi ajándék nem robbanószer és nem is méreg, új kiindulási pontot kellett keresnem. Bosszúból küldték az ajándékot? Ha igen, miért? Ha nem, mire szolgál a fehér anyag? Mindenképpen meg kellett állapítanom, mi ez a vegyület. Szerencsére csak egyszerû kvalitatív elemzésre volt szükség. Az anyag benzoesav, Watson. Maga ugyanolyan jól tudja, mint én. De hogy lehet az, hogy nem árulta el magát?
– Drága barátom, hogy állíthattam volna meg a szóáradatát, elõtte meg, hát...
– Rászedett, Watson! – Holmes szemei szikráztak. – Tulajdonképpen a saját játékomban gyõzött le.
– Nem így terveztem, Holmes. Azt hittem, hamar félreteszi az egészet, és akkor elárulhatom, mi ez a rejtélyes vegyület és mire való. De a kitartása minden várakozásomat felülmúlta. Nem akartam, hogy a karácsonyt kémiai elemzésre pazarolja.
– Ki beszél itt pazarlásról? – kérdezte Holmes. – Édes öregem, az ember sohasem pazarolja az idejét, ha a fejét használja. Most, hogy megnyugodtam, úgy érzem, a kísérlet csak fokozta az ajándék fölötti örömet. Az ember nem is töltheti jobban az idejét, mint az igazság tudományos keresésével. Gyönyörû karácsony volt, és holnap újra nekiállok a hegedû lakkozásának.
– De mi volt a gázbuborék? – kérdeztem.
Holmes fejcsóválva fogott a magyarázatba.
– A kémiai tudása elég sok kívánnivalót hagy maga után. Természetesen szén-dioxid volt. A karbonsavak, mint például a benzoesav, nátrium-hidrogén-karbonátból szén-dioxidot szabadítanak fel. A lakmusz megmutatta, hogy savval van dolgom, és az is savra utalt, hogy a szerves anyag nem oldódott vízben, csak lúgban. Ez csupán néhány szerves vegyületre jellemzõ. De azt is be kellett bizonyítanom, hogy maga szedett rá. Maga egyfolytában ragaszkodott hozzá, hogy ez ajándék, és ebben csak az ajándékozó lehet ennyire biztos, így hát végül magára kezdtem gyanakodni.
– Mit bámult olyan sokáig az ablakban? Min törte a fejét?
– A viszonyokon, édes öregem.
– Micsodákon?
– Tudja, Watson, egy francia, Joseph Proust, és egy angol, John Dalton, két egyszerû törvényt adott a kezünkbe. Proust az állandó, Dalton a többszörös súlyviszonyok törvényét. Az elsõ szerint egy vegyületben az elemek tömegeinek aránya mindig ugyanaz. A második szerint ezek tömegarányok – a relatív atomtömegek (atomsúlyok) segítségével – egyszerû egész számokká alakíthatók át.
– Még mindig nem értem, Holmes.
– Nézzük a mi esetünket. Ha a szén tömege 12-szerese a hidrogénének, akkor a 68,8 és a 12 hányadosa 5,73, a 4,9-é és az 1-é természetesen 4,9. Mármost 5,73 osztva 4,9-del 1,17. De melyik két egész szám hányadosa adja ki ugyanezt a számot? Nem volt nehéz rájönni, hogy a 7-é és a 6-é. Tehát a többszörös súlyviszonyok törvénye szerint a vegyületünkben minden hat hidrogénre hét szén jut.
– De mi tartott annyi ideig?
– Az ablakon kibámulva több lehetõséget is megvizsgáltam, és rájöttem, hogy a hiányzó 26,3% tömeget az oxigénnek tudhatom be. Az oxigén tömege 16-szorosa a hidrogénének, tehát 26,3 osztva 16-tal, 1,64, és 4,9 osztva 1,64-dal 3.
– Vagyis minden oxigénre három hidrogén jut – mondtam mosolyogva.
– Úgy van. És a benzoesavban hét szén-, hat hidrogén- és két oxigénatom van. Egyszerû számtan, Watson, semmi több.
Mrs. Hudson alig tért magához a megrázkódtatás után.
– Az ég szerelmére, miért küldte önnek ezt a vegyszert Dr. Watson? Mire való ez a titkolózás? – fakadt ki.
Holmes elégedetten töltötte meg a pipáját.
– A benzoesavat hegedûlakkokhoz használják, Mrs.Hudson.* Dr. Watson csakis egy olasz hegedûkészítõtõl szerezhette be ezt az információt. Nagyon kevés ilyen mester él Londonban. Annak ellenére, hogy Dr. Watson az utóbbi idõben féltékenyen figyeli, mennyi idõt töltök a hangszeremmel, pompás ajándékot adott. Watson, maga hozta el hozzánk a karácsonyt.
– Ne túlozzon, Holmes! – hebegtem.
– Éppen ellenkezõleg. Nézzék! Két perc múlva éjfél. Boldog karácsonyt, Mrs. Hudson! Boldog karácsonyt, Watson!
* Kingzett's Chemical Encyclopedia, 7. kiadás,
R. K. Strong, szerk., Van Nostrand, NY, 1946, p. 461. és
W. Thomasson hegedûkészítõ (Chattanooga,
Tennessee állam) személyes közlése