Háromkor történt
Útban
a kórház felé
Amint átvágtunk a Marylebone Roadon, Holmes a térdemre tette a jegyzeteit.
– Mit hoz ki ezekbõl a számokból:
– Hát... megmérte, hogy a fémek milyen térfogatváltozást okoztak.
– Igen. És még?
– Megmérte a fémek tömegét is – válaszoltam zavartan.
– Jó-jó, de mit kezd ezekkel a számokkal?
– Nem gondoltam, hogy bármit is kezdenem kellene velük.
– Minden fémre jellemzõ a sûrûsége.
– Tehát különbözõ fémeknek különbözõ a sûrûségük. És ha a tömeget elosztja a térfogattal, megkapja a sûrûséget.
– Kitûnõ – választolta Holmes. – Akkor miért nem osztja el?
Vettem egy tollat, és az eredményeket beírtam Holmes füzetébe. Ezüst: 7,1, réz: 7,4, arany: 5,0. Midegyik gramm/köbcentiméterben értendõ.
– Az elõbb ellenõriztem egy kézikönyvben az adatokat. Meglepné, ha azt mondanám, hogy az ezüst sûrûsége 10,5, a cinké 7,14 gramm/köbcentiméter?
– Ez azt jelenti, hogy Gilmore Gilreath cinket adott a sokkal értékesebb ezüst helyett! – kiáltottam fel. – Azonnal le kell õt tartóztatni gyilkossági kísérletért!
– Elõbb talán vegyünk mindent sorra.
– Igaza van. Mit tudott meg a kémiai vizsgálatokból? Láttam, hogy az ezüstös fém eltûnt a sósavban.
– Látta, hogy a cink feloldódik a sósavban. Ilyenkor cinkionok keletkeznek és hidrogén szabadul fel. Az ezüst nem reagál így; innen tudtam meg, hogy Mr. Gilreath mást adott ezüst helyett. A kémiai vizsgálat megmutatta a hamisítást, a fizikai vizsgálatból a fémet is azonosíthattuk. Láttuk, hogy a cink lassan reagál a kénsavval és gyorsan a salétromsavval.
– Gilreath tehát bûnös.
– Igen, mert csalt, és nem a valódi árat fizette meg az áruért. De ez nem minden.
– Mit kell még tudnunk?
– Meglepné, ha azt mondanám, hogy az arany sûrûsége 19,3 gramm/köbcentiméter? Ráadásul az arany a három sav közül egyikkel sem reagál. Mi azonban láttuk, hogy a meleg salétromsavban az arany eltûnt.
– Miért ütött rá az aranyra? – kéredeztem a jegyzetekre pillantva, ahol az arany sûrûsége mellett 5,0 állt.
– Az aranyat nagyon könnyû megmunkálni, könnyen lapokká kalapálhatjuk. A könyvekben láttam, hogy a vas-szulfid ásvány, a pirit sûrûsége 0,5 gramm/köbcentiméter. Ez az anyag nagyon törékeny.
– Ránézésre olyan, mint az arany.
– Nem mind arany, ami fénylik.
– Kezdek összezavarodni.
– Most már azt is tudjuk, hogy Dr. Harold McGinness szintén csalt.. Ásványszakértõként ez nem volt nehéz.
– Remélem, hogy legalább a réz valódi volt.
– Tudnia kell, hogy a réz sûrûsége 8,92 gramm/köbcentiméter.
– Az elõbb azt mondta, hogy a cinké 7,14 gramm/köbcentiméter, én pedig azt számoltam, hogy Mrs. Sigler fémjének a sûrûsége 7,4 gramm/köbcentiméter. Akkor hát se nem cink, se nem réz.
– A kettõ kombinációja. Nézzen csak ide
– nyújtotta át ismét a jegyzeteit:
| Legyen x = a réz hányada,
akkor 1–x = a cink hányada. Ha az átlag 7,4 g/cm3, akkor
x = 0,15 —> 15% Cu és 85% Zn |
Kiderült tehát, hogy az anyag 85%-a az olcsóbb cinkbõl állt. Nellie Sigler is becsapta az órást. Holmes nem késlekedett a magyarázattal.
– Mrs. Sigler galvanizálóüzemben dolgozik. Tudja, hogyan kell rezet kiválasztani a cinktárgyak felületére. Amit látott, Watson, valóban réz volt, de csak egy vékony réteg. A külsõ rézréteg nem reagált sem a sósavval, sem a kénsavval. Az alatta levõ cinkkel együtt azonban könnyen feloldódott a salétromsavban.
– Mi volt az a furcsa, barna gáz?
Holmes egy egyszerû egyenletet írt fel a füzetébe:
Cu (szilárd) + 4 HNO3 (vizes oldat) —> Cu(NO3)2 (vizes oldat) + 2H2O+ 2 NO2 (gáz)
– A nitrogén-dioxid mérgezõ gáz, ezért ûztem el a kéménybe – mondta Holmes. A salétromsav erõs oxidálószer, tehát a fölsõ rétegben levõ rezet és az alatta levõ cinket fémionokká alakította át. Mindkét reakcióban nitrogén-dioxid szabadult fel.
– De ha mindhárman becsapták az órást, ki tört az életére?
– Tudjuk, hogy az órást hátulról és balról ütötték le. A tettes nyilván balkezes volt.
– Talán a felesége?
– Láthatta, hogy jobbkezes, és ha el akarta volna tenni a férjét láb alól, nem futott volna rendõrökért dolga végezetlen.
– Marad tehát Sigler és McGinnes, mert az írásuk alapján balkezesnek tartja õket.
– Mr. Wickersham nem fordult meg, hogy szembenézzen a támadójával. Ha a robusztus geológiaprofesszor, akit Sziklának is neveznek, belépett volna a mûhelybe, a recsegõ fapadló elárulta volna. Éjjel háromkor Mr. Wickersham felfigyelt volna erre a hangra. Mrs. Sigler volt tehát a tettes. Nem járt sikerrel, de nem lehetünk abban biztosak, hogy a másik kettõ nem próbálkozik meg a támadással. Szólnunk kell Phelps felügyelõnek, hogy Mrs. Siglert tartóztassa le gyilkossági kísérletért és csalásért, McGinnesst és Gilreatht csalásért.
– Honnan gondolta, hogy mindhárman benne vannak a dologban?
– Mrs. Wickersham mondta, hogy a férje egész délután távol volt, amikor rájött a csalásra. A mester valószínûleg ugyanolyan sokat tud a fémekrõl, mint az órákról. Ha csak egy vevõhöz ment volna el, két órán belül visszatért volna. Ebbõl gondoltam, hogy bonyolult esettel állunk szemben. Ráadásul Mr. Wickersham órái nagyon drágák ahhoz, hogy egy gyári munkás, egy könyvelõ vagy egyetemi tanár megvehesse magának. De már itt vagyunk a kórháznál. Remélem, idõben érkeztünk.
Néhány hónap múlva, amikor egy este hazatértem, gyönyörû órát láttam a kandallón. Holmes egy kémiai folyóiratot olvasott éppen.
– Honnan szerezte ezt a remek darabot, Holmes? – kérdeztem.
– Mr. Wickersham hozta. A felesége azt mesélte, hogy szeret üzletet kötni, emlékszik? Ragaszkodott hozzá, hogy a tiszteletdíj fejében fogadjuk el ezt az órát. Természetesen belementem az üzletbe.
---------------------
Megjegyzés
A réz és a salétromsav reakciójakor valójában elõbb nitorgén-monoxid keletkezik:
3 Cu + 8 HNO3 —> 3 Cu(NO3)2 + 4H2O+ 2NO,
és a nitrogén-monoxid oxidálódik tovább nitrogén-dioxiddá:
2 NO + O2 —> 2NO2.