Sir William Ramsay
(1852-1916)
Ramsay Németországban tanult, a híres Robert Bunsennél, majd a Bristoli és a Londoni Egyetemen tanított. Korai munkái során az alkaloidok fiziológiai hatását vizsgálta.
Amikor 1892-ben a fizikus Lord Rayleigh arra kérte a vegyészeket, hgy magyarázzák meg, miért nehezebb a levegőben található nitrogén a vegyületekből kivont nitrogénnél, Ramsay azt válaszolta, hogy a levegőből származó nitrogént ismeretlen gáz szennyezi. Ramsay és Rayleigh kidolgozott egy eljárást, amellyel tökéletesen kivonták a nitrogént és az oxigént a levegőből. Módszerük alkalmazásakor 1984-ben egy kémiailag inert elemet fedeztek fel (később argonnak nevezték el), amely a levegő csaknem 1 százalékát alkotta. A következő évben Ramsay héliumot szabadított fel a kleveit nevű ásványból. 1903-ban kimutatta, hogy a hélium folyamatosan keletkezik a rádium radioaktív bomlása során. Ez a felfedezés rendkívül fontos szerepet játszott a magreakciók értelmezésében.
A hélium és az argon periódusos rendszerbeli helye arra utalt, hogy legalább három nemesgáznak kell még léteznie. 1898-ban Ramsay és Travers ki is vonta ezeket az elemeket a levegőből. 1910-ben Ramsay a nemesgáz-sorozat utolsó tagját, a radont is kimutatta a radioaktív rádium bomlástermékei között.