1. válasz: A
római számok írásában a IIII jel a négy
ujjat jelölte. A rómaiak a 9-et is így írták:
VIIII.
Az IX forma csak a XIV. században terjedt el az ún. kivonásos
jelölési móddal. Tehát a IIII, VIIII és
a IV, IX írásmód is helyes. Az órán
a IIII
és a VIIII valószínûleg hagyományból
van ebben a formában.
Bõvebben ezen az oldalon van leírás: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/tortenet/jako2/html/jako26.htm
Ezen az oldalon pedig a számok ábrázolása
látszik: http://www.ttk.pte.hu/ami/phare/tortenet/romaiszm.html
2. válasz: Nem tudom a választ, csupán egy adalékkal szeretnék szolgálni.
Theodor Mommsen (1817-1903) véleménye volt az, hogy a
római számírás jelei a kéz ujjait utánozzák.
Valószínûbb Karl Zangemeis (1887) magyarázata,
miszerint a számírás a rovásíráshoz
hasonló vonalkázásból ered, azaz a számokat
függõleges vonalkákkal jelölték. Ezek feltevések,
de az ókori
rómaiak a 4-est a 'IV', nem pedig a 'IIII', a 9-est a 'IX' nem
pedig a 'VIIII' jellel jelölték, legalábbis a klasszikus
irodalmuk korában. Bõvebben: Filep lászló-
Bereznai Gyula: A számírás története,
Filum kiadó.
Stanislas Dehaene: A számérzék (Osiris, 2003) könyvében
beszámol egy érdekes kísérletrõl. Pöttyöket,
vonalkákat vetítettek, mutattak kártyán az
alanyoknak, s meg kellett számolniuk, hány 'izét'
látnak. Az eredmény szerint egy, két, három
elem esetén a számolás könnyen ment, de négy
fölött
drasztikusan lelassult, ill. hibázni kezdtek az alanyok. Egy-kettõ-három
'izé' számának a megállapítása
600-700 msec volt, míg négynél 900 msec,
ötnél 1100 msec.
Amennyiben a számok jelölése megszámlálandó
vonalkákkal történik, logikus, hogy az 1 az I, a 2 a
II, a 3 a III, de ezek fölött érdemes olyan jeleket
bevezetni, melyeket már csak felismerni kell, de nem kell számolni.
Ez megtalálható az arab számírásban
is. Az 1 egy függöleges vonal. A 2 a felsõ és az
alsó vízszintes vonal összekötve. A 3 a felsõ,
középsõ, alsó
vonal összekötve, míg a négyet már egy
egészen más jel jelöli. A kínai írásban
az egyet egy, a kettõt kettõ, a hármat három
vízszintes vonal
jelöli, míg a négyet egy új típusú
jel. (Hm. Vicces, de a majáknál az egyet egy, a kettõt
kettõ, a hármat három, a négyet pedig négy
pötty jelöli, s
hasonló a helyzet a rómaiakat megelõzõ
etruszkoknál is, amit csak helyteleníteni tudok ... )
Nyilván, ha fel kell ismerni a négyes számot, gyorsabban
meg a dolog, ha a 'IV' jelet ismerjük fel, nem pedig a 'IIII' jel
botocskáit kezdjük el
számolni.
S van ennek jelentõsége az órák számlapján?
Nincsen. Ott a szám helye, azaz a mutatók állása
már egyértelmûen jelzi, hány óra van,
így teljesen fölösleges a számjel leolvasásával
tölteni az
idõt. Így a leolvasásukat illetõen mindegy,
hogy a 4-et a 'IIII' vagy pedig a 'IV' jel jelöli-e.
Így mindkét jelölés fennmaradhatott, hiszen nem volt eltérés a felismerésük hatékonyságában. De csak itt.
3. válasz: Csak
egy pici kiegészítés Nagy Attila válaszához:
Nemcsak az óraszámlapokon maradt fenn a "IIII" írásmód,
tradicionálisan használják a
hazánkban, Ausztriában, Szlovákiában (tulajdonképpen
a volt Monarchia utódállamaiban) játszott tarokkjáték
kártyacsomagjának 4-es lapján :-)