1. válasz: Értelmes. Az egyik ilyen elmélet szerint a gravitáció negatív energia, és az Univerzumban található pozitív energia pontosan egyenlô a gravitáció negatív energiájával, azaz a Világegyetem összenergiája pontosan 0. Az Univerzum ez esetben egy kvantumingadozás lehetne. Az elméletrôl bôvebb információ pl. John és Mary Gribbin A természettudományokról mindenkinek címû könyvében található.

Video
 

2. válasz: Az asztrofizikai modellekben bizonyos határfeltételek esetén megjelenõ gravitációs szingularitások, ahol az elméletek a tér végtelen görbületét jósolják, valúszínûleg csak a modell érvényességének határát jelzik. Minden modell csak bizonyos határok között alkalmazható: például a Newton-i fizika hétköznapi körülmények között jól mûködik, nagy pontossággal írja le a valóságot, ugyanakkor a fénysebességhez közeli sebességek esetén vagy az atomi-szubatomi
részecskék világában pontatlan eredményre vezet, nem használható. Hasonlóan, ha a relativitáselméletet, illetve a kvantummechanikát alkalmazzuk extrém tömegek kis léptékû leírására - ilyen a fekete lyukak kis környezete - a két modell eltérõ és értelmetlen eredményeket ad: ilyen a téridõ valószínûtlen végtelen görbülete a fekete lyuk középpontjában, vagy az õsrobbanás kezdeti pillanatában.

A fizikusok régóta dolgoznak olyan általános elméleteken, mint például a szuperhúrelméletek és a még általános M-elmélet. Ezekrõl Brian Green Az elegáns univerzum címû könyvében átfogó képet ad. Ezek a modellek még ellenõrzésre várnak, amelyhez talán sokkal nagyobb részecskegyorsítókra lenne szükség, mint az LHC - a nagy hadronütköztetõ, hogy igazolhassák a modellek által jósolt a nagy tömegû szubatomi részecskéknek a létezését. Ettõl függetlenül Stephen Hawking fizikus eredményei azt mutatják, hogy a fekete lyukakban nem veszik el az információ és hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az szubatomi részecskék. A szuperhúrelméletek szerint a fekete lyukak nagyon sûrû, de nem végtelenül kicsi objektumok, amelyek felszínét az eseményhorizont eltakarja elõlõnk. Egy rendkívül
érdekes hipotézis szerint, amelyet szintén Brian Green könyvében olvastam, ha az univerzum átmérõje a Planck-sugár (kb. 10^-33 m ) alá csökken, a további összehúzódás az univerzumban tágulásként érzékelhetõ, akár egy õsrobbanás. Ugyanez azt is jelenthetné, hogy a fekete lyukakban nagyon kicsire összehúzódó anyagban az összehúzódás tágulásként érzékelhetõ, azaz új, táguló univerzum keletkezik, és számtalan ilyen buborék-univerzum létezik. Ezek egyelõre filozófiai kérdesek, de létezhet természettudományos magyarázat.

Põcze Zsolt