Fritz Pregl
(18691930)

Kvantitatív szerves mikroanalitika
Részlet

1917

in: Henry Marshall Leicester: A Source Book in Chemistry 19001950
(Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts, 1968)


Az 1910-es év nyarán egy hosszdalmas vizsgálatban olyan bomlástermékhez jutottam, amelyet akkor csak rendkívül kis mennyiségben állíthattam elõ. El kellett tehát dönetnem, hogy az eredeti anyag kivételesen nagy mennyiségével folytassuk-e a vizsgálatot, vagy a szerves anyagok elemzését módosítsuk úgy, hogy eddig hallatlan anyagmennyiségekkel kapjunk korrekt analitikai eredményeket, s a képleteket biztonsággal állapíthassuk meg. Elsõsorban arra gondoltam, hogy szükségessé vált egy mikroanalitikai eljárás a szén és a hidrogén, valamint a nitrogén meghatározására gáztérfogat mérésével.

Mivel nem állt rendelkezésre ilyen típusú kísérleti anyag, különösen érdekesnek tartottam, hogy ezen a teljesen elhanyagolt problémán dolgozzam. Felbátorított, hogy Emich már számos szervetlen meghatározásban kimutatta a kis mennyiségû anyaggal való munka alapvetõ megbízhatóságát és elõnyeit. Ez hozzásegített a probléma vizsgálatához, amelybe az eltérõ célok ellenére is nagy önbizalommal vágtam bele.

1911 végére a feladatot lényegében sikerült megoldani; az addig kidolgozott módszerek leírása E. Abderhalden "Handbuch der biochemischen Arbeitsmethoden" c. könyve V. kötetének 13071356. oldalán jelent meg. Ezek lehetõvé tették a szén és a hidrogén meghatározását 713 mg szerves anyagban még nitrogén és kis mennyiségû halogén és kén jelenlétében is; valamint a nitrogén meghatározását 48 mg anyagban, akár a gáztérfogat mérésvel, akár alkalimetriásan, továbbá a kén és a halogén meghatározását ugyancsak 48 mg anyagban Carius módszerével. Az elemek szerves mikroanalitikájának alapvetõ alkalmazhatóságát ezzel egy sor elemre sikerült bizonyítani, bár számos megfigyelt effektus magyarázatra várt és az eljáráok további módosítását igényelte.

Ebbõl a szempontból az 1912-es és 1913-as év nagyon gyümölcsözõ volt. A szén meghatározásakor szükségtelenné vált a gázok kétszeri átbocsátása az égetõcsövön a csõ töltetének növelésével és a higanyos gáztartó Mariotte-lombikos helyettesítésével. A szükséges anyagmennyiséget sikerült 2 mg-ra csökkenteni az eddig figyelmen kívül hagyott effektusok sorával, például annak felismerésével, hogy az új gumicsövek súlyosan szennyezik a rajtuk áthaladó gázokat. A szerves anyag teljes elbontásához szükséges feltételeket meghatároztuk, kvantitatív módon megadtuk a gázok sebességét és az égetõcsõ fûtött töltetével töltött érintkezési idõt, a határozatlan "gyors" és "lassú" kifejezések helyett. Ugyancsak megvizsgáltuk az égetõcsõ különbözõ tölteteinek hatását és hatékonyságát, különösen a sok halogént és ként tartalmazó anyagok esetében.

Felfedeztük a nitrogén térfogatos elemzésekor más gázok keverékének az eredetét, amely miatt az aktuális leolvasást eddig 10 száalékkal csökkenteni kellett, és módszereket találtunk képzõdésük megakadályozására. Alapvetõen új módszert fejlesztettünk ki a halogén és a kén meghatározására, amely a szerves anyag teljes elbontásán alapul, oxigénáramban való égetéssel. Gyakorlati kívánalmak vezettek a réz elektrolitikus meghatározására szolgáló mikroanalitikai eljárás felfedezéséhez, valamint a molekulasúly forráspont-emelkedésen alapuló méréséhez. Ebben az idõszakban mikroanalitikai módszert fejlesztettünk ki a metoxi meghatározására is, és megtettük a kezdeti lépéseket a nitrogénhez kapcsolódó metil meghatározásához.

A vizsgálatok során igen sok segítséget kaptam mnukatársaimtól ... Alulról és felületesen becsülve a szerves mikroanalitikai módszerek kidolgozásához a kísérleti anyag körülbelül 10 000 pontos mérést tett szükségessé. ...


Vissza http://www.kfki.hu/chemonet/
http://www.chemonet.hu/