W. Friedrich, P. Knipping
és
Max Laue
(18791960)

Röntgen-sugarak interferenciajelenségei

Annalen der Physik 41, 971988 (1913)
(részlet)

in: Henry Marshall Leicester: A Source Book in Chemistry 19001950
(Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts, 1968) 


Az utóbbi években Barkla vizsgálatai kimutatták, hogy a Röntgen-sugarak szóródnak az anyagokon, ami teljesen megfelel a fény zavaros közegben lejátszódó szóródásának. A Röntgen-sugarak azonban az anyagok atomjait általában spektrálisan homogén sugárzás (fluoreszcenciás sugárzás) kibocsátására késztetik, amely kizárólag ezekre az anyagokra jellemzõ.

Másrészt Bravais még 1850-ben bevezette a krisztallográfiában azt az elméletet, hogy az atomok térrácsban helyezkednek el a kristályban. Ha a Röntgen-sugarak elektromágneses hullámokból állnak, feltételezhetõ, hogy a térrács-szerkezet interferenciajelenségeket idéz elõ az atomok gerjesztésébõl vagy oszcillációból eredõen, mégpedig olyan interferenciajelenségeket, amelyek ugyanolyan jellegûek, mint az optikából ismert rácsspektrumok. Ennek a rácsnak az állandói könnyen kiszámíthatók a kristályos vegyület molekulasúlyából, sûrûségébõl és a gramm-molekulasúlynyi menyiségben levõ moelkulák számából, valamint a krisztallográfiai adatokból. Számításaink szerint ezek nagyságrendje 108 cm, míg a Röntgen-sugarak hullámhossza Walter és Pohl elhajlási kísérletei, továbbá Sommerfeld és Koch munkája szerint 109 cm nagyságrendû. Természetesen komoly gondot jelent, hogy a térrácsban háromszoros periodicitás érvényesül, míg az optikai rácsokban csak két irányban van periodikus ismétlõdés.

Friedrich és Knipping javaslatomra kísérletileg ellenõrizte ezt az elképzelést. Vizsgálataikról és eredményeikrõl a dolgozat második részében számolnak be.


Vissza http://www.kfki.hu/chemonet/
http://www.chemonet.hu/