A mai középiskolás fizikában sokat sze- replô "egyik végén nyitott, másik végén zárt U alakú csô". Boyle – Hooke asz- szisztenciája mellett – kiterjedt kísérleteket végzett vele (Vákuum és légnyomás,  Simonyi Károly  "A fizika kultúrtörténete"  címû könyvébôl)

Akkor nem tudtuk végrehajtani a próbát, mert a csõ alkalmasint eltörött. De mert az ilyenfajta pontos kísérlet igen fontos lenne a levegõ rugójára vonatkozó elmélet szempontjából, és (tudomásom szerint) senki sem végezte még el, s mert kivitelezése sokkal körülményesebb, mint gondolnánk, úgy a célnak megfelelõ hajlított csõ elkészítése, mint a domborodó higanyfelület valódi helyének pontos becslése miatt, feltételezésem szerint nem az olvasó kedve ellen való, ha megtudja, hogy néhány próbálkozás után ... végül készítettünk egy jókora csövet, amelynek a rövidebbik szárára erõsített papírcsíkot elõzõleg 12 hüvelykre és a negyedeire osztottuk, a hosszabbik szárán pedig több láb hosszú, ugyanilyen módon beosztott papírcsík volt. Ezután az üveg hajlított részét annyira töltöttük meg higannyal, hogy a felszíne mindkét szárban ugyanaddig a vízszintes vonalig érjen, s amint tanultuk, egyre több higanyt töltöttünk a hosszabbik szárba; majd gondosan megfigyeltük, milyen magasra emelkedett a higany a hosszabb csõben, amikor a rövidebb csõben valamelyik osztáshoz ért; ily módon több egymást követõ észlelést végeztünk, és az eredményeket lejegyezve a következõ táblázatot kaptuk:

AA. Azoknak az egyenlõ tereknek a száma a rövidebbik szárban, amelyek ugyanannyi,  különbözõképpen kiterjedt levegõt tartalmaztak.
B. A hosszabbik szárban levõ higanyoszlop magassága, amely a levegõt az elõbbi méretre összenyomta.
C. Annak a higanyoszlopnak a magassága, amely a légkör nyomásával tartott egyensúlyt.
D. A B és C oszlop összege, amely a bezárt levegõ által elszenvedett nyomást mutatja.
E.  Ekkora nyomásnak kell lennie ama a hipotézis szerint, amely feltételezi, hogy a nyomás és a kiterjedés egymással fordított arányban áll.

Bemutatandó, hogy nem szándék nélkül említettük meg a környezõ légköri oszlop súlyát a bezárt levegõ által fenntartott súly részeként, itt fûzzük hozzá az elõzõekhez, hogy amikor a csõ hosszabbik szárában a higanyoszlop körülbelül száz hüvelyk magas volt, egyikünk megszívta a nyitott csõvéget; ennek következtében (amint vártuk) a higany észrevehetõen felemelkedett  a csõben. ... A környezõ levegõ nyomása részben csökkent, amint a levegõ a szívást végzõ kitágult mellkasába terjedt ki, ezért a bezárt levegõ szemmel láthatóan tágulhatott és a rá nehezedõ higanyt addig taszította, míg egyrészt az összenyomott levegõ erõs rugója, másrészt a magas higanyoszlop s a vele érintkezõ, kitágult levegõ közötti erõ egyenlõvé nem vált.

A levegõ összenyomására vonatkozó eredményeket a spontán kiterjedésére vonatkozó észlelésekkel egészítjük ki; így jobban kitûnik, hogy a higanyos kísérletek jelenségei milyen mértékben függenek a levegõ rugójának eltérõ erõsségétõl, amelyet a levegõ különbözõ fokú összenyomása és ernyedtsége szab meg.

A. Azoknak az egyenlõ tereknek a száma a csõ tetején, amelyek ugyanannyi levegõt tartalmaztak.
B. Annak a higanyoszlopnak a magassága, amely a bezárt levegõ rugójával együtt egyensúlyban tartotta a légkör nyomását.
C. A légkör nyomása.
D. C és B különbsége, amely a bezárt levegõ által elszenvedett nyomást mutatja.
E.  Ekkora nyomásnak kellene lennie a hipotézis szerint.