... Azt találtam, hogy azokat a törvényeket, amelyeket a különbözõ vegyület-sorozatok forráspontjaira jóval régebben formába öntöttem, a mérések eredményei alátámasztják, ezért megfogalmazhatók az alábbi propozíciók:

1. Annak az alkoholnak, amely x darab C₂H₂* csoporttal többet vagy kevesebbet tartalmaz, mint a borszesz [etil-alkohol], C₄H₆O₂, x ·19 fokkal alacsonyabb, illetve magasabb a forráspontja a borszesz forráspontjánál.

2. Egy C_nH_nO₄ képletû sav forráspontja 40 fokkal magasabb, mint a megfelelõ C_nH_{n + 2}O₂ képletû alkoholé.

3. Egy C_nH_nO₄ képletû éter forráspontja 82 fokkal alacsonyabb, mint az izomer C_nH_nO₄ képletû savé.

A propozíciók szerint eljárva nagyszámú folyadék forráspontja jó egyezést mutat a vizsgálatokkal. Jelenleg hat alkohol, a megfelelô C_nH_nO₄ savak, illetve nagyszámú éter esetében tudom összehasonlítani a kísérleti eredményeket a fenti propozíciókból levont következtetésekkel.(Az alkoholok összegképlete C₂H₄O₂ és C₃₂H₃₄O₂ közé esik). A következõkben más vegyület-sorozatokra vonatkozó, hasonló törvényeket fogok tárgyalni; azon igen gyakori eseteket, melyeknél egyezést mutatnak a kísérletek eredményeivel a következô szabály alapján számolt értékek: az egymástól x darab C₂H₂ csoporttal különbözõ összegképletû vegyület-sorozatok tagjainak forráspontja közti különbség x ·19 ^oC; azon eseteket, amelyekben ezen szabály csak látszólag sérül, s ahol az összehasonlított anyagok kémiai összetételére lehet következtetni; s végül azon eseteket, ahol a kísérletek eredményei valóban nincsenek összhangban a fenti szabállyal, s tárgyalni fogjuk ezen anomáliák okait.

A kémiai összetételnek a folyadékok sûrûségére gyakorolt hatása legtisztábban (miként azt már régebben megmutattam) a kémiailag ekvivalens anyagmennyiségek által elfoglalt térfogatok – az ún. fajlagos térfogatok – nagyságában nyilvánul meg; a fajlagos térfogatokat az egyes folyadékok azonos gõznyomásán szükséges összehasonlítani. A következõkben a fajlagos térfogatokra nézvést az alábbi egyenértékeket vesszük figyelembe: C = 6, H = 1, O = 8, S = 16, Cl = 35,5, Br = 80, I = 127,1; a víz (H₂O₂) egyenértékét 18-nak vesszük, s az általa 0 ^oC-on elfoglalt térfogatot ugyancsak 18 egységnek. A vizsgált folyadékok fajlagos térfogatát mindig forráspontjukon hasonlítjuk össze.

Számos összehasonlító vizsgálat után úgy ítéltem meg, hogy az általam korábban kapott eredmények bizonyítást nyertek, nevezetesen:

1. Analóg vegyületek esetében a fajlagos térfogatok különbsége arányos a képletekben mutatkozó különbséggel. Az egymástól x darab C₂H₂csoporttal különbözõ összegképletû vegyület-sorozatok tagjainak fajlagos térfogata közti különbség körülbelül x ·22.

2. Az izomer folyadékok fajlagos térfogata azonos.

3. Olyan folyadékokat összehasonlítva, amelyek egyike oxigént tartalmaz azon a helyen, ahol a másikban ekvivalens mennyiségû hidrogén található, ismét megmutatkozott, hogy ezen helyettesítéskor a fajlagos térfogat alig változik. Korábban, amikor csak viszonylag csekély számú anyag összehasonlítására volt módom, úgy véltem, hogy ez esetben a térfogat változatlan marad; jelenleg, sokkal nagyobb számú anyag összehasonlítása után az a véleményem, hogy a hidrogénnek oxigénnel való helyettesítése megnöveli a térfogatot, bár igen csekély mértékben

4. Azon folyadékokat összehasonlítva, melyek egyike szenet tartalmaz a másik ekvivalens mennyiségû hidrogénje helyett, a térfogatok egyenlõségét tapasztaltam, s igen sok összehasonlítás után az eredmények annyira egybehangzók, hogy kétségtelenül bizonyítottnak vehetõk: a folyékony vegyületekben a szén térfogatváltozás nélkül képes a hidrogén helyettesítésére.

*Valójában CH₂ csoportot. Mint Kopp késõbb kifejti, a vegyjeleket nem az atomtömeg, hanem az egyenérték jelölésére használja. L. még Cannizzaro 1858-as írását a molekulatömegekrôl.