Részletek egy hosszú párbeszédbôl, amelyet az elemek tulajdonságairól és számáról folytat Carneades (aki Boyle felfogását képviseli), Themistius (aki az ókori négy elemre épülô rendszer híve), Philoponus (aki az alkimisták három princípiumából indul ki) és Eleutherius (egy érdeklôdô kívülálló).

Fiziológiai fejtegetések
azokat a kísérleteket illetõen, amelyekkel a négy peripatetikus elemet vagy a kevert testek három kémiai [alkímiai] princípiumát szokás bizonyítani

...

Elsõ rész

...

Carneades, miután kifejtette ellenvetését az alkimisták három princípiumának szokásos bizonyításával szemben, hallgatott egy darabig, majd ránézett a barátjára, hogy lássa, csatlakozhatnak-e már a társaság többi részéhez. De Eleutherius még nem érezte úgy, hogy bármi is tiltaná beszélgetésük folytatását, és azt mondta barátjának (aki ugyanazt vette észre), félig-meddig arra számítottam, Carneades, hogy miután ilyen részletesen kifejtetted kétségeidet arra nézvést, hogy van-e meghatározott számú elem, továbblépsz, és azt kérdezed, hogy van-e elem egyáltalán. Bevallom, zavarba hoz, ha meghiúsítod várakozásomat, annál is inkább, mert az az idô, amelyet engedélyeztünk magunknak, talán elegendô a paradoxon vizsgálatára, hiszen annyi következtetést vontál már le ezzel kapcsolatban, hogy csak azt kell elmondanod, hogyan alkalmaznád ôket és mire jutnál általuk.

Carneades hiába mondta, hogy az idô nagyon rövid és már sokat beszélt, s nincs felkészülve ilyen nagy és bosszantó paradoxon kezelésére, rábeszélésre végül így szólt barátjához, mivel te, Eleutherius, Ex Tempore fogsz nekem beszélni az általad említett paradoxonról, annyit azért mondhatok neked (bár talán inkább engedelmességem, semmint véleményem késztet erre a kijelentésre), ha (feltéve, hogy igazak a Helmontok és Paracelsusok alkahesttel [univerzális oldószerrel] folytatott kísérletei, ha nevezhetem így ôket) mégoly különösnek tûnik is, mégsem abszurdum kétségbe vonni, bár bizonyítani kellene, hogy szükségünk van-e egyáltalán az elemek vagy a princípiumok feltételezésére.

És hogy mint korábban, most se folytassunk fölöslegesen vitát külön az arisztoteliánusokkal és a kémikusokkal, az utóbbi néven fogok velük szembeszállni, mert az elemekrôl szóló tanaikat a modernek jobban értékelik, hiszen olyan színben tûnnek fel, mintha tapasztalaton alapulnának. És hogy ne csak tisztességesen, hanem kedvezôen bánjak velük, megengedem, hogy a Földet és a Vizet többi princípiumuk közé sorolják. Beleegyezem, hogy mondandóm inkább vonatkozik a peripatetikusok tanaira, akik semmit nem vehetnek talán annyira védelmükbe, mint ezt a két elemet; mert megfontolt emberek a Levegôn kívül a Tûzrôl is kimutatják általában, hogy imaginárius dolog; és a Levegô nem vesz rész elemként a kevert testek felépítésében, hanem csak a pórusaikba ül bele, vagy inkább, súlya és fluiditása miatt, kitölti a testek üregeit, akár összetett testekrôl van szó, akár nem, ha az üregek elég nagyok ahhoz, hogy befogadják és nincsenek tele más, testesebb anyaggal.

A hibákat megelôzendô fel kell hívnom a figyelmeteket, hogy az elemeken most az értem, amit a legvilágosabban beszélô alkimisták a princípiumaikon, amelyek bizonyos egyszerû, tökéletesen tiszta testek; semmilyen más testbôl és egymásból sem állnak; az összes, tökéletesen kevertnek nevezett test közvetlenül ezekbôl épül fel és végül ezekké bomlik le. Amit pedig kérdezek: vajon van-e olyan test, amely az összes, és minden egyes, úgynevezett elemi testben megtalálható.

Ennek az ellentmondásnak a kijelentésével, gondolom, sejtitek: nem kell olyan abszurdnak lennem, hogy tagadjam, vannak olyan testek, mint a Föld, a Víz, a Higany és a Kén, de a Földet és a Vizet nem az összes kevert test, hanem az Univerzum, vagy inkább a Földgolyónk alkotórészeinek tekintem. És bár nem tagadom határozottan, hogy ásványból vagy akár fémbôl is nyerhetô néha folyékony higany vagy éghetô anyag, egyiküket sem kell a fenti értelemben elemnek tekintenem, ahogy alkalom adtán egyesével meg fogom nektek mutatni.

Hogy röviden beszámoljak nektek arról, milyen alapokról szándékozom kiindulni, el kell mondanom, hogy a filozófiában elegendô oknak tûnik egy ismert és fontos feltevés kétségbevonása, ha annak igazságát még semmilyen megbízható bizonyítás nem tárta fel. Ennek megfelelôen, ha megmutatom, hogy azok az alapok, amelyekre hivatkozva azt mondják, hogy vannak elemek, képtelenek kielégíteni a gondolkodó embert, azt hiszem, kétségeim ésszerûnek tûnnek.
 

...

Konklúzió

Ezzel Carneades befejezte az elemekrôl szóló bevett doktrinák elleni eszmefuttatását; Eleutherius úgy ítélte meg, nem lesz ideje bôvebben válaszolni, mielôtt elválnának, de némi sietséggel ezt mondta, bevallom, Carneades, hogy többet szóltál paradoxonaid érdekében, mint vártam. És bár azok a kísérletek, amelyeket említettél, nem titkosak és nem ismeretlenek elôttem, sokat tettél hozzájuk a magadéból, olyan módon fûzted ôket össze, olyan célokra alkalmaztad ôket, és olyan következtetéseket vontál le belôlük, amilyenekkel eddig nem találkoztam.

És bár ezért arra hajlok, hogy ha Philoponus hallott volna téged, aligha tudta volna a kémiai hipotézis minden pontját megvédeni az érveiddel szemben, mégis azt hiszem, hogy bármennyire tanúskodni látszanak is ellenvetéseid jórészt amellett, ami mellett szándékoznak, nem tanúskodnak teljes mértékben; és azoknak a nagyszámú próbálkozása, akiket te útszéli kémikusoknak nevezel, talán szintén bizonyít valamit.

Ezért ha megengedik neked, hogy valószínûnek tekintsd:

Elôször, hogy a különbözô anyagok, amelyekké a kevert testeket a tûz szokás szerint lebontja, nem tiszták és nem bírnak elemi tulajdonságokkal, különösen ebbôl az okból, és hogy a hozzájuk tartozó konkrét jellegbôl annyit tartanak meg, hogy valamelyest összetettnek látszanak, és gyakran tûnnek úgy, hogy csak egyetlen konkrétumban különböznek egy másik anyagban levô, ugyanolyan nevû princípiumtól.

Másodszor, hogy ezeknek a különbözô anyagoknak a száma nem pontosan három, mert a növényi és állati testek többségének alkotórészei között a Föld és a flegma* is megtalálható, és nem is valamely meghatározott szám, amelyre a tûz (szokás szerint alkalmazva) pontosan és általánosan minden testet lebont, az ásványokat ugyanúgy, mint a tökéletesen keveredôként számon tartott többit.

Végül, hogy vannak olyan minôségek, amelyekrôl egyik ilyen anyag esetében sem állíthatjuk biztonsággal, hogy elsôsorban benne lakoznak vagy hozzá tartoznak; és van néhány más minôség, amely úgy tûnik ugyan, hogy a kevert testek egyik vagy másik princípiumában vagy elemében lakozik fôként és legáltalánosabban, mégsem származtatható belôlük, hanem sokkal általánosabb princípiumokhoz kell folyamodnunk, hogy megmagyarázzuk ôket.

Ha a kémikusok (folytatja Eleutherius) olyan liberálisak, hogy megadják neked ezt a három engedményt, remélem, leszel olyan udvarias és igazságos, hogy ezzel a három másik javaslattal állsz elô, nevezetesen;

Elôször, hogy a különféle ásványi testek, és ezért valószínûleg a többi is, Sós, Kénes és Higanyos részre bontható le, és csaknem minden növény és állat kézzelfogható része, ha nem is egyedül a tûztôl, de egy ügyes mester kezétôl, aki elsôsorban tûzzel dolgozik, öt különbözô anyagra osztható, Sóra, Spirituszra** , Olajra, Flegmára és Földre, amelyek közül az elsô három lényénél fogva hatékonyabb, mint az utolsó kettô, ezért rászolgál a három aktív princípium névre, kiváltképpen a kevert testek három princípiuma elnevezésre.

Másodszor, hogy ezek a princípiumok, bár nem mentesek tökéletesen minden keveréktôl, minden kényelmetlenség nélkül az összetett testek elemeinek tekinthetôk, és azoknak az anyagoknak a nevét viselhetik, amelyekre a leginkább hasonlítanak és amelyek nyilvánvalóan túlsúlyban vannak bennük; és különösen ebbôl az okból, ezen elemek egyike sem bontható tûz által négy vagy öt különbözô anyaggá, mint a kézzelfogható anyag, amelytôl elválasztattak.

Végül, hogy egy kevert test több minôsége, de különösen orvosi ereje fôként a test egyik vagy másik princípiumában lakozik, és ezért érdemes a többitôl külön, abban a princípiumban keresni.

És ebben (folytatta Eleutherius), azt hiszem, te is és a kémikusok is szívesen egyetértenek, hogy alkalmas kísérletekkel tudható meg a legbiztosabban, milyen különféle részekbôl állnak a testek, és milyen módon (akár aktuális, akár potenciális tûzzel) választhatók el a legalkalmasabban anélkül, hogy lebontásukkor egyedül a tûzre hagyatkoznánk túlzott mértékben, és értelmetlenül több elemre erôltetnénk szét ôket, mint amennyibôl a természet alkotta ôket, vagy az egyszerû princípiumokat annyira lecsupaszítanánk, tökéletesen elemivé téve ôket, hogy már szinte haszontalanná válnának.

Ezeket javasolom (fûzte hozzá Eleutherius), anélkül hogy lemondanék arról, hogy te magad látod igazolva ezeket az engedményeket; nemcsak azért, mert tudom, hogy sokkal többre tartod Candor tekintélyét a ravaszságnál, és ha már egyszer igaznak feltételeztél valamit, elállsz tôle, ha megvilágítják elôtted, és a jelen esetben nem szégyen, ha engedsz valamennyit paradoxonaidból, mert elôzô eszmefuttatásod jellege és alkalma nem kötelezett arra, hogy saját véleményedet fejtsd ki, hanem csak egy olyan személyét, aki szembehelyezkedik a kémikusokkal. Így hát (vonta le mosolyogva a következtetést) elfogadhatod most, amit javasolok, és az igazság szeretetével ahhoz ragaszkodj ôszintén, ami ravaszul képes volt szembeszállni az igazsággal.

A sietség meggátolta abban Carneadest, hogy megválaszolja ezt a körmönfont hízelkedést; amíg alkalmam lesz (mondta), hogy megismertesselek véleményemmel azokat az ellentmondásokat illetôen, amelyekrôl beszéltem, remélem, nem várod el, hogy megvilágítsam érveim értelmét. Ezért most csak annyit mondok neked, hogy nemcsak egy agyafúrt természettudós, hanem én magam is fel tudok sorolni plauzibilis kivételeket néhányukra; de sok érvemet talán nem lehet egykönnyen megválaszolni, és arra késztetik majd ellenfeleimet, hogy legalább változtassák meg vagy dolgozzák át hipotéziseiket. Úgy vélem, nem kell arra emlékeztetnelek, hogy a négy elemmel és a három princípiummal szembeni ellenvetéseimnek nem annyira magukat a tanokat kellett célba venniük (mindkét tan, de különösen az utóbbi sokkal inkább fenntarthatónak tûnik, mint eddig látszott, azoknak az íróknak a révén, akikkel találkoztam), hanem azoknak az analitikai kísérleteknek a pontatlanságát és határozatlanságát, amelyekre közönségesen támaszkodnak a feltevések bizonyításakor.

Ezért, ha a két megvizsgált felfogás közül egyet vagy bármely más olyan elméletet, amely az elemekre vonatkozik, racionális és kísérleti alapokon világosan elmagyaráznak nekem, akkor nyugodtan elvárhatod, hogy nem ragaszkodom annyira nyugtalanító kétségeimhez, és belenyugszom, hogy a kétségtelen igazság fényében változtassak rajtuk. És (vonta le Carneades mosolygva a következtetést) talán nem szégyen egy kétkedô számára, ha bevallja neked, hogy amilyen elégedetlennek gondoltál az elôzô eszmefuttatás alapján a peripatetikusok és a kémikusok elemekre és princípiumokra vonatkozó tanaival szemben, olyan kevéssé látom, mit fogadjak el esetleg mások vizsgálataiból, amelyeket aligha tartok kevésbé kielégítônek, mint a sajátjaimat.

...

* 1. A testekben található nedvesség, amely minden testbôl elsônek jelentkezett, mikor a tûz megfogta. 2. A desztillációnál visszamaradó salak, fôleg a szeszes, illékony anyagokból. (Szathmáry)

** [Illanó test; lélek]