Carl Wilhelm Scheele
(17421786)

Kémiai értekezés a levegõrõl és a tûzrõl
(Részletek)
1777*

in: Henry Marshall Leicester and Herbert S. Klickstein, A Source Book in Chemistry 1400-1900 (Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts, 1963)


Elõszó

A levegõ vizsgálata manapság fontos tárgya a kémiának. Ez a rugalmas fluidum olyan sok különleges tulajdonsággal bír, hogy minden kísérletezõ elegendõ anyagot talál felfedezései számára. A tûz, ez a csodálatra méltó kémiai produktum, azt mutatja nekünk, hogy nem jöhet létre levegõ nélkül; s vajon hibát követek-e el, amikor vállalom, hogy bizonyítékokkal szolgálok ebben az értekezésben melyet puszta kísérletnek kell tekinteni a tûz kémiai elméletéhez arra nézvést, hogy az atmoszféránkban található levegõt a tûz valódi alkotójának kell tekinteni és így anyagával is hozzájárul a lánghoz, aminek alapján ezt a levegõt tûzlevegõnek neveztem el. Bizonyára. De nem vagyok olyan ostoba, hogy mindennek elfogadására kényszerítsem olvasóimat. Nem, mert jól érthetõ kísérletek szólnak mellettem, kísérletek, amelyeket nem egyszer elvégeztem, és amelyekkel, ha nem tévedek, elegendõen megközelítettem célomat, hogy a lehetõ legjobban megértsem a tûz természetét. Ez munkám jutalma, s olyan elégedettséggel tölt el, hogy talán nem tarthatom meg magamnak. Egyedül emiatt ismertetem meg munkámat olvasóimmal. Ezeknek a kísérleteknek a jelentõs részét már elvégeztem, amikor Priestley elegáns vizsgálataiba betekintést nyertem. ...

1.  A kémia célja és fõ vállalkozása az anyagok hozzáértõ szétválasztása alkotóikra, tulajdonságaik felfedezése és az anyagok vegyítése különbözõ módokon.

De az, aki nem foglalkozott ilyesmivel, vagy nem kellõ figyelemmel dolgozott, nem tudhatja, hogy ezeket a mûveleteket milyen nehéz pontosan végrehajtani.

2. A kémikusok között eleddig nem alakult ki egyetértés arra nézvést, hogy hány elem vagy elemi anyag alkotja az összes anyagot. Ez csakugyan a legbonyolultabb kérdések egyike. Néhányan azt tartják, hogy az anyagok elemeinek felkutatása reménytelen.   Sovány vigasz azoknak, akik legnagyobb örömüket a természetes dolgok vizsgálatában lelik! Mindenki nagyot téved, aki a kémiát, e nemes tudományt ilyen szûk határok közé próbálja szorítani!

 ...
 

A közönséges levegõ általános tulajdonságai

7. 1) Adott mennyiségû levegõben a tûznek égnie kell egy ideig. 2) Ha ez a tûz, a jelek szerint, az égés alatt semmilyen levegõhöz hasonló fluidumot nem termel, akkor, amikor a tûz magától kialudt, a levegõ mennyiségének egyharmad-egynegyed résznyivel csökkennie kell. 3) A tûz nem egyesülhet közönséges vízzel. 4) Adott menyiségû, zárt levegõben mindenféle állatnak élnie kell egy ideig. 5) A magoknak, például a borsószemeknek, adott mennyiségû, hasonlóan zárt levegõben gyökeret kell ereszteniük és bizonyos magasságot el kell érniük némi víz és mérsékelt hõ segítségével.

Következésképpen, ha olyan fluidumom van, amely külsõre hasonlít a levegõhöz, de nem rendelkezik a fenti tulajdonságokkal, akár csak egyetlen egy hiányzik is közülük, meg vagyok arról gyõzõdve, hogy nem közönséges levegõ.
 

A levegõnek kétféle rugalmas fluidumból kell állnia

...

17. Elsõ kísérlet. Kilenc granum, vizeletbõl származó foszfort egy vékony lombikba helyeztem, amelybe harminc uncia víz fért, és a lombik száját nagyon gondosan lezártam. Ezután égõ gyertyával melegítettem a lombiknak azt a részét, ahol a foszfor volt; a foszfor olvadni kezdett, majd ezután rögtön tüzet fogott; a lombikot fehér felhõ töltötte meg, amely fehér virágokat alkotva a lombik falaihoz tapadt; ez a foszfor száraz sava volt. Miután a lombik megint lehûlt, megfordítva víz alatt tartottam és kinyitottam; rögtön ezután a külsõ levegõ vizet nyomott a lombikba; a víz kilenc unciányi volt.

18. Második kísérlet. Amikor ugyanebbe a lombikba foszfordarabokat tettem, és hat hétig vagy addig, amíg a foszfor nem világított már, a lombikot lezárva állni hagytam, azt tapasztaltam, hogy a levegõ egyharmada elveszett.

19. Harmadik kísérlet. Három kávéskanál vasreszeléket tettem egy palackba, amelybe két uncia víz fért; ehhez egy uncia vizet adtam, és fokozatosan összekevertem õket egy uncia vitriololajjal [kénsavval]. Erõs felmelegés és fermentáció következett be. Amikor a tajték kissé leülepedett, a palackba egy jól záró dugót illesztettem, amelyen elõzõleg egy A üvegcsövet vezettem át (1. ábra). A palackot a B B meleg vízzel töltött edénybe helyeztem (a hideg víz nagyon késleltette volna az oldódást). Ezután egy égõ gyertyát közelítettem a csõ nyílásához, ahol a gyúlékony levegõ lángra kapott és kis sárgászöld lánggal égett. Amint ez bekövetkezett, egy kis C lombikot, amelybe húsz uncia víz fért, olyan mélyen a vízbe merítettem, hogy a kis láng a lombik közepére került. A víz azonnal fokozatosan emelkedni kezdett a lombikban, s amikor a szintje elérte a D pontot, a láng kialudt. A víz rögtön ezután süllyedni kezdett, és teljesen kifolyt a lombikból. A D pontig négy uncia fért a lombikba, tehát a levegõ egyötöde elveszett. Néhány uncia meszes vizet öntöttem a lombikba, hogy megnézzem, nem keletkezett-e valamilyen légnemû sav az égés során, de semmilyen savat nem találtam. Ugyanezt a kísérletet cinkreszelékkel is elvégeztem, s a fentihez minden tekintetben hasonlóan zajlott le. Ennek a gyúlékony levegõnek az alkotóit a továbbiakban még bemutatom, mert bár ezekbõl a kísérletekbõl látszólag az következik, hogy a gyúlékony levegõ flogiszton, más vizsgálatok ellentmondanak ennek. ...


29. Vettem egy üvegretortát, amelybe nyolc uncia víz fért, és füstölgõ salétromsavat desztilláltam a szokásos módon. A sav elõször vörösre, majd színtelenre változott, végül ismét megvörösödött; amint az utóbbit észleltem, elvettem a gyûjtõt és hólyagot kötöttem fel, amelybõl elõbb eltávolítottam a levegõt,és egy kis sûrû mésztejet [kalcium-hidroxid szuszpenziót] öntöttem bele, hogy a hólyag korrózióját megakadályozzam. Ezután folytattam a desztillációt. A hólyag fokozatosan kitágult. Ezután hagytam, hogy minden lehûljön, és a hólyagot összekötöttem. Végül levettem a retorta nyakáról. A felfogott gázzal megtöltöttem egy palackot, amelybe tíz uncia víz fért. Ezután egy kis, égõ gyertyát helyeztem bele; a gyertya rögtön nagy lángra kapott és olyan erõs fényt árasztott, amelybe belekáprázott a szem; ebbõl a levegõbõl egy részt három rész olyan levegõvel kevertem össze, amelyben a tûz nem ég, és olyan levegõt kaptam, amely minden tekintetben hasonlít a közönséges levegõhöz. Mivel a tûz keltéséhez erre a levegõre van szükség, és a közönséges levegõnknek körülbelül a harmadrészét teszi ki, ezentúl, a rövidség kedvéért, tûzlevegõnek nevezem; míg a másik levegõt, amely a legkisebb mértékben sem járul hozzá a tüzes jelenséghez, és a levegõnknek körülbelül a kétharmadát alkotja, ezentúl a már ismert névvel tisztátalan levegõnek nevezem. ...
 

-------------------------
*Chemische Abhandlung von der Luft und dem Feuer. Nebst einem Vorbericht von Torbern Bergman, Upsala und Leipzig, Magn. Swederus. Az 1777-ben megjelent kötet kísérleteinek jelentõs része még 1773 elõtt lezajlott.


Vissza http://www.kfki.hu/chemonet/
http://www.chemonet.hu/