A tiszta anyagok összetételét szinte a kémia kezdeteitõl tényként kezelték. Olyan axióma volt ez, amelyet a vegyészeknek el kellett fogadniuk, ha azt akarták, hogy elemzéseiknek értelme legyen, de bizonyítására csak a pontos analitikai módszerek kidolgozása után kerülhetett sor.

Az állandó súlyviszonyok törvényének megalapozása részben Berthollet munkájából következik. "Recherches sur les lois de l'affinité" (Az affinitás törvényeinek vizsgálata; 1801) és "Essai de statique chimique" (Tanulmány a kémiai egyensúlyról; 1803) címû, a kémia fejlõdése szempontjából egyébként fontos könyveiben Berthollet nem különböztette meg a keverékeket a tiszta anyagoktól, s azt állította, hogy a vegyületek összetétele bizonyos határok között változhat. Az állandó súlyviszonyokat  Proust vette védelmébe, aki akkoriban Madridban volt kémiaprofesszor. A két vegyész közötti híres vita eredményeként 1808 körül Proust véleményét fogadták el általában. Ebben az idõben jelent meg Dalton mûve, A kémiai gondolkodás új rendszere, amely az atomelmélettel támasztotta alá a törvényt.

A Prousttól származó elsõ idézetben szerepel az állandó súlyviszonyok törvényének megfogalmazása. A második idézet a Proust–Berthollet-vitában született számos írás egy részlete, amelyben Proust világosan érzékelteti a keverékek és a vegyületek közötti különbséget.