VIII. Végül le kell szögeznünk, hogy hipotézisünk jegyében mit értünk keletkezésen, pusztuláson és változáson (ezen a három kifejezésen, amely annyira elgondolkoztatja és megosztja a filozófusokat). Mostantól fogva kijelenthetjük:

1.  Hogy a világon temérdek anyagi  részecske van, s ezek mindegyike olyan kicsi, hogy önmagában érzékelhetetlen; mivel pedig egész és osztatlan, határozott alakkal és nagy szilárdásggal kell bírnia. Olyannyira, hogy bár gondolatban és a Mindenható által osztható, kicsisége és szilárdsága miatt a természet jóformán soha nem osztotta tovább;  s ebben az éretelemben minimának vagy prima naturaliának [legkevesebb vagy legkisebb természetes dolgoknak] nevezhetjük ezeket a részecskéket.

2. Hogy sok olyan korpuszkula van, amely az elõbbi minima naturalia egyesülésébõl áll;  a korpuszkulák olyan kis terjedelmûek, összetapadásuk pedig olyan szoros és erõs, hogy a részecskéknek ezeket a kis primitív konkrécióit vagy csomóit (ha nevezhetem így õket) érzékeléssel nem különböztethetjük meg, és bár nem teljesen lehetetlen, hogy a természet  prima naturaliává, alkotórészeikké vagy esetleg más kis fragmentumokká ossza õket, a most felhozott okok miatt nagyon ritkán oldódnak fel vagy törnek szét, inkább egészben maradnak az érzékelhetõ testek nagy sokaságában, a különbözõ formák és álcák alatt.  ... Látjuk, hogy még a nagyobb és összetettebb korpuszkuláknak is ilyen állandó lehet az alkata: a higany például folyékony, képlékeny anyagból vörös porrá vagy illanó füstté alakítható, és nem tudom, hány más álcát ölthet, mégis igazi, visszaalakítható higany marad.  Ezek a korpuszkulák sok természetes anyag, például a föld, a víz, a só magjai vagy közvetlen princípiumai; az önmagukban érzékelhetetlen korpuszkulák egyesülve már hathatnak az érzékekre: kipróbáltam például, hogy ha jó kámfort egy ideig borpárlatban tartunk, olyan kis részekre esik szét, amelyek teljesen eltûnnek a folyadékban, ám a folyadék továbbra is olyan átlátszó marad, mint a tiszta víz; mégis, ha ebbe a keverékbe kellõ mennyiségû vizet öntünk, a kámfor szétszórt részecskéi, egymással újra egyesülve, egyszerre fehérré, tehát láthatóvá válnak, mint szétoszlatásuk elõtt voltak.

3. Hogy a minima naturalia közül mindegyiknek, ugyanúgy, mint a fent említett elsõdleges csomók mindegyikének, meghatározott terjedelme és alakja van, s ha ezek a csomók egymáshoz tapadnak, a közelségükbõl és kohéziójukból keletkezõ korpuszkula méretének és gyakran alakjának meg kell változnia; és az sem ritka, hogy egyik vagy másik, vagy mindkettõ mozgása új irányt kap, vagy a sebességénél fogva, vagy más módon változik: de akkor is hasonló vegy végbe, amikor a csomót alkotó részecskék elválnak egymástól, vagy bármiyen kis darab letörik róluk. Akár adunk valamilyen  anyagot a korpuszkulához, akár elveszünk belõle, a méretének (amint mondottuk) meg kell változnia, többnyire az alakjának is, s ezzel megfelel majd néhány test pórusának (talán néhány érzékünk pórusainak is), míg másoknak nem felel majd meg, és amint a késõbbiekben részletesen megmutatom, a különbözõ alkalmakkor nagyon eltérõen mûködik majd, mint korábban.

4. Hogy ha sok ilyen érzékelhetetlen korpuszkula áll össze látható testté, és ha sok ilyen korpuszkula vagy a korpuszkulák többsége mozgásba kezd,  bármi legyen is a mozgás oka, maga a mozgás nagy változásokat és új minõségeket kelthet a korpuszkulákból képzõdött testben;  ám a mozgás akkor is fennállhat, ha semmilyen látható változást nem okoz, mint ahogy a sebes mozgásra késztetett levegõ (amelyet például a fújtatókból engedünk ki) új nevet kap, mert szélnek hívják, és érintése sokkal hidegebbnek tûnik, mint ugyanezé a levegõé, ha nem áramlik, s ha a vasat erõsen egy fához vagy egy másik vashoz dörzsöljük, kis részecskéi annyira keverednek, hogy a vasat melegnek érzékeljük; de a mozgás gyakran látható változásokat idéz elõ abban a testben, amelyhez kötõdik, hiszen a mozgó részek arra törekednek, hogy átadják a mozgásukat vagy annak egy részét olyan részeknek, amelyek nyugalomban voltak vagy másként mozogtak, és ugyanezek a mozgó részek vagy szétválnak, vagy letörnek néhány korpuszkulát, amelynek nekiütõdtek, s ezáltal megváltoztatják terjedelmüket vagy alakjukat, vagy mindkettõt, s vagy egészen kilöknek néhány korpuszkulát a testbõl, és esetleg elfoglalják a helyüket, vagy másképp társítják õket más korpuszkulákkal. Ennek rendszerint az az erdménye, hogy az alkat legalább egy idõre, hacsak nem nagyon stabil és örökké állandó, nagyon megváltozik, különösen a komponens részecskék közötti pórusok vagy kis intervallumok nagysága vagy alakja változik meg, vagy mindkettõ, így nem illenek össze többé azokkal a korpuszkulákkal, amelyek korábban beléjük illeszkedtek, hanem olyan más méretû és alakú korpuszkulákkal illenek majd össze, amelyeknek korábban nem feleltek meg. Így például a víz, amelyben megszûnik részei szokásos keveredése, olyan keménnyé és törékennyé válhat, mint a jég, és sokat veszít abból az átlátszóságból is, amelyet folyadékként birtokolt. Máskor, ha két gyantás fadarabot erõsen egymáshoz dörzsölünk, a fadarabok több lazább részüket gõzként vagy látható füstként vetik ki, és ha a dörzsölést kellõ ideig folytatjuk, a részek felbolydulása az egésznek a szövedékét is megváltoztathatja, s a felületi részek elszenesedhetnek. Ugyanígy a tej, részeinek belsõ, bár lassúdad mozgása miatt, különösen melegben, hamarosan a tejnél hígabb folyadékká és tejszínné válik szét, s a tejszínbõl enyhe keveréssel rövid idõn belül sûrû, zsíros anyagot köpülhetünk, ezt nevezzük vajnak, miközben híg, folyékony, savanyú író keletkezik mellette. Végül a sérült gyümölcs szövedéke általában úgy megváltozik, hogy, amint különösen az almánál láthatjuk, a sérült rész hamarosan egészen más lesz, mint az ép: színében, szagában, ízében és állagában is különbözik a másiktól. Tehát (amint korábban megjegyeztük) az összes hatás közül a helyi mozgás játssza a legnagyobb szerepet az anyag megváltoztatásában és módosításában, mert a mozgás nemcsak a másodlagos okok fõ hatóoka, hanem néha a testek formáit alkotó legalapvetõbb dolgok egyike. Hiszen amikor két botot hosszú és erõs dörzsöléssel lángra lobbantunk, a helyi mozgás nemcsak meggyújtja a fát, tehát nemcsak a tüzet kiváltó hatóok, hanem annak a fénylõ anyagáramnak a létrehozásában is részt vesz, amelynek a neve és a természete tûz: így az összes fluidum kialakulásában is részt vesz. ...