Id.
Lengyel Béla (1844. január 4-én született
Körösladányban, meghalt Budapesten, 1913. március
11-én) a középiskolát a pesti Reáltanoda
utcai fôreálban végezte, ahol kémiatanára
Preysz Móric volt.
Felsôfokú tanulmányait a budavári József
Mûegyetemen kezdte és a pesti Tudományegyetem bölcsészkarán
fejezte be. Itt lett 1866-ban Than
Károly tanársegédje, majd 1868-ban Heidelbergbe
ment, ahol Bunsen, Kirchhoff, Kopp és Helmholtz mellett dolgozott
és bölcsészdoktori képesítést szerzett.
Hazatérése után magántanárrá
habilitálták (1870), majd 1877-ben kinevezték a gyógyszerészi
kémia és a kémiai analízis nyilv. r. tanárának
az újonnan felállított II. sz. kémia tanszékre.
Lengyel professzor tanszékén (Múzeum krt. 4/a, II.
emelet) létesült 1884-ben az “Ásványvíz
vegyelemzô intézet”. A II. sz. kémia tanszék
1907 után átköltözött a Trefort-kerti F épületbe
(Eszterházy u. 9-11.), és itt mûködött tovább
Lengyel Béla, majd az ô halála után Bugarszky
István vezetésével.
Lengyel Béla tudományos munkásságát a gázok színképének vizsgálatával kezdte, majd az analitikai kémia terén számos ásványvíz elemzését végezte; hazánkban elsôként mutatott ki ásványvizünkben argont. A szervetlen kémia területén folytatott kutatásai során felfedezte a trikarbónium-szulfidot, mely szén-diszulfidból keletkezett elektromos ívfény hatására (1893), és 1895-ben elôállította a kálcium-hidridet és a kálcium-nitridet. 1900 és 1905 között már foglalkozott a radioaktivitás jelenségével.
Az MTA 1876-ban levelezô, 1894-ben rendes tagjának választotta. Jelentôsebb mûvei: A vegytan alapvonalai Roscoe után (Bp., 1871, 1874); Chemiai tankönyv a felsô tanintézetek számára. I. Szervetlen chemia (Bp. 1889); A quantitativ chemiai analysis elemei (Bp. 1896).
Dr. Móra László