Id. Lengyel Béla (1844. január 4-én született Körösladányban, meghalt Budapesten, 1913. március 11-én) a középiskolát a pesti Reáltanoda utcai fôreálban végezte, ahol kémiatanára Preysz Móric volt. Felsôfokú tanulmányait a budavári József Mûegyetemen kezdte és a pesti Tudományegyetem bölcsészkarán fejezte be. Itt lett 1866-ban Than Károly tanársegédje, majd 1868-ban Heidelbergbe ment, ahol Bunsen, Kirchhoff, Kopp és Helmholtz mellett dolgozott és bölcsészdoktori képesítést szerzett. Hazatérése után magántanárrá habilitálták (1870), majd 1877-ben kinevezték a gyógyszerészi kémia és a kémiai analízis nyilv. r. tanárának az újonnan felállított II. sz. kémia tanszékre. Lengyel professzor tanszékén (Múzeum krt. 4/a, II. emelet) létesült 1884-ben az “Ásványvíz vegyelemzô intézet”. A II. sz. kémia tanszék 1907 után átköltözött a Trefort-kerti F épületbe (Eszterházy u. 9-11.), és itt mûködött tovább Lengyel Béla, majd az ô halála után Bugarszky István vezetésével.

Lengyel Béla tudományos munkásságát a gázok színképének vizsgálatával kezdte, majd az analitikai kémia terén számos ásványvíz elemzését végezte; hazánkban elsôként mutatott ki ásványvizünkben argont. A szervetlen kémia területén folytatott kutatásai során felfedezte a trikarbónium-szulfidot, mely szén-diszulfidból keletkezett elektromos ívfény hatására (1893), és 1895-ben elôállította a kálcium-hidridet és a kálcium-nitridet. 1900 és 1905 között már foglalkozott a radioaktivitás jelenségével.

Az MTA 1876-ban levelezô, 1894-ben rendes tagjának választotta. Jelentôsebb mûvei: A vegytan alapvonalai Roscoe után (Bp., 1871, 1874); Chemiai tankönyv a felsô tanintézetek számára. I. Szervetlen chemia (Bp. 1889); A quantitativ chemiai analysis elemei (Bp. 1896).

Vissza