Az alábbi rövid dolgozat eredetije név nélkül jelent meg. Az írás szerzõje Newton, és kisebb mûvei kiadásában (Opuscula) így is szerepel. Newton hõmérõje az elsõ olyan eszközök közé tartozik, amelyeket két pont rögzítésével osztottak be fokokra.

Az elsõ oszlopban a számtani haladvány szerint rendezett hõfokok vannak, számításuk részben azon alapszik, hogy a kezdõpont az a hõ, amelynél a víz fagyni kezd, s ez úgy tekinthetõ, mint a hõ legalsó foka vagy a hõ és a hideg megszokott határa, részben azon, hogy az emberi test külsõ hõjére megállapított érték 12 rész. A második oszlopban a hõfokok geometriai haladvány szerint növekednek, tehát a második fok kétszer akkora, mint az elsõ, a harmadik kétszer akkora, mint a második, a negyedik kétszer akkora, mint a harmadik; az elsõ hõfok az emberi test külsõ hõje, amely érzékelhetõen állandó. A táblázatból  kitûnik, hogy a forrásban lévõ víz hõje csaknem háromszor akkora, mint az emberi testé, hogy az a hõ, amelyen az ón megolvad, hatszor akkora, az a hõ, amelyen az ólom megolvad, nyolcszor akkora, az a hõ, amelyen az antimon megolvad, tizenkésztszer akkora, és az a hõ, amelyen a közönséges konyhai tûz ég, tizenhat–tizenhétszer akkora, mint az emberi test hõje.

A táblázat hõmérõ és felhevített vas segítségével készült. A hõmérõvel addig a hõig határoztam meg az értékeket, amelyen az ólom megolvad, a többit forró vassal állapítottam meg. Az a hõ, amelyet a forró vas közöl adott idõ alatt a mellette levõ testekkel, vagyis az a hõ, amelyet a vas adott idõ alatt veszít, a vas teljes hõjével arányos. Ezért ha a hûlési idõtartamok egyenlõk, a hõk a geometriai haladványt követik, következésképp logaritmustábla segítségével könnyen kiszámíthatók. Elõször tehát azt tapasztaltam, hogy ha a lenmagolajjal készített hõmérõt olvadó hóba helyezve az olaj által elfoglalt térfogatot 10000-nek veszem, ugyanez az olaj az elsõ fok vagy az emberi test hõjének hatására kiterjedve 10256 rész, az éppen forrásba jövõ víz hõjénél 10705, a heves forrásban lévõ víz hõjénél 10725, az olvadt ón hõjénél, amikor az ón hûlés közben kezd megszilárdulni és konzisztenciája amalgámszerû lesz, 11516, és amikor teljesen megszilárdul, 11496 rész térfogatot foglal el. Tehát az olaj 40:39 arányban tágul az emebri test hõjénél, 15:14 arányban a forró víz hõjénél, 15:13 arányban a hûlõ ón hõjénél, amikor az ón kezd kicsapódni és megmerevedni, és 23:20 arányban annál a hõnél, amelynél az ón teljesen megszilárdul. Azonos hõ mellett a levegõ tágulása tízszer nagyobb az olajénál, és az olaj tágulása körülbelül tizenöt fokozattal nagyobb az alkoholénál. Ezeknek az értékeknek a meghatározása után, és miután a hõket az olaj tágulásával arányosan megállapítottuk és az emberi test hõjét 12 résznek vettük, azt kaptuk, hogy a víz hõje a forrás megindulásakor 33 rész, hevesebb forráskor 34 rész; az ón hõje, akár akkor, amikor megolvad, akár akkor, amikor hûlés közben elkezd merevedni, és konzisztenciája amalgámszerû lesz, 72 rész, s amikor a hûlés során teljesen megszilárdul, 70 rész. Amikor ezeket a pontokat meghatároztam, a többiek vizsgálatához izzásig hevítettem egy elegendõen nagy vastömböt,  még izzás közben kivettem a tûzbõl egy fogóval, és azonnal hideg helyre tettem, ahol a szél egyenletesen fújt. Különbözõ fémek és más, cseppfolyósítható testek kis darabajait helyeztem rá, majd egészen addig feljegyeztem azokat a hûlési idõket, amelyek alatt a testek elvesztették fluiditásukat és megszilárdultak, amíg a vas el nem érte az emberi test hõjét. Ezután annak feltevésével, hogy azok a hõk, amelyekkel a vas és a megszilárduló testek meghaladják a légkör hõmérõvel meghatározott hõjét, a geometriai haladványt követik, ha az idõtartamok a számtani haladvány szerint nõnek, az összes hõt meghatároztam. A vasat nem szélcsendes helyre tettem ki, hanem egyenletes szélbe, hogy a vastól felmelegedõ levegõt a szél folyamatosan elszállítsa, és a hideg levegõ egyenletes mozgással foglalja el a helyét. Ezért egyenlõ levegõmennyiségek egyenlõ idõtartamok alatt melegedtek fel, és a vas hõjével arányos hõt szállítottak el. Az így kapott hõk ugyanúgy aránylottak egymáshoz, mint a hõmérõvel kapott értékek, ezért helyesen tételeztük fel, hogy az olaj tágulásai arányosak az olaj hõivel.